2016.03.01. 17:20 JóB

Hozzászólások: 0

Dekadencia a XV. és a XXI. századi Európában

 Korkép és kórkép Francois Villon verseinek tükrében

François Villon, eredeti nevén: François de Montcorbier (Párizs, 1431 – eltűnt 1463-ban). A középkor végének, a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb, legnépszerűbb és legszubjektívebb francia költője. A zseniális, hányatott sorsú költő korának minden búját-baját belesűríti verseibe. A XV. század az a kor, mikor Európa szerte háborúk dúlnak, a halál szele fúj a véráztatta mezők felett. Aki nem kard által hal meg, azt a „fekete-halál”, a pestis ragadja magával. A százéves háborúban (1337–1453) a végkimerülésig hadakozik egymással Anglia és Franciaország. Franciaországban a hadseregek dúlásai és a pestis elviselhetetlenné tette a városi és falusi szegények helyzetét. A háborús veresége miatt tekintélyét vesztett nemességgel szemben parasztfelkelés robbant ki (1358), amelyhez Párizs népe is csatlakozott. A trónviszályok során a földesurak magánhadseregei egymással is hadakoztak a hatalomért. A városokban, falvakban rablóbandák garázdálkodtak.

 A törvény, a rend, az erkölcs ebben a korban csak írott malaszt maradt.

Míg Európa nyugati része az állandó háborúk, járványok, fosztogatások következtében mély dekadenciába süllyedt, keleten megállíthatatlanul nyomult előre a muzulmán török sereg. II. Mehmed oszmán szultán 70 000 főre tehető hódító hadserege 1453. május 29-én elfoglalta a kereszténység fellegvárát, Konstantinápolyt.

A muszlim sereg a Balkánon keresztül nyomult előre Európa létét fenyegetve. 1456. július 4-21. között a keresztények Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár (a mai Belgrád) várát II. Mehmed török szultán több mint tízszeres túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket.

A győzelem mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását. Hunyadi megmentette Európát. Azt az Európát, amelyik nem érzékelte a veszélyt, nem törődött saját védelmével, az összefogás helyett a hatalomért való viszálykodás forgácsolta szét az erőit.

Ugorjunk előre az időben 600 évet. Ma, a XXI. század elején Európa helyzete kísértetiesen hasonlít a XV. századi Európára. Franciaországban tombol a terror (gondoljunk csak a párizsi merényletekre, vagy a csak „dzsungelnek” nevezett calais-i migráns táborra, de említhetnénk a szilveszteri kölni nyílt utcai erőszakot is: a lakosság szinte védtelen.

A törvény, a rend, az erkölcs ebben a korban is csak írott malaszt marad.

A keresztény templomokat lerombolják (nemcsak az arab többségű muszlim országokban, de egyre gyakrabban a Nyugat-Európai országokban is), karikaturisták gúnyolódnak a vallásokon, Istenen. Teszik mindezt az aktuális hatalom támogatásával. A Jeanne d’Arc lelkületű mai hazafiakat ugyanúgy elárulják, és kiszolgáltatják az ellenségnek, mint a százéves háború idején. Anglia most is igényeket támaszt Európával szemben. Igaz, most a hadakozás nem fegyverekkel történik, hanem kifinomultabb módszereket alkalmaznak.

A bűnbandák ugyanúgy fosztogatnak, mint Villon korában. Lehet, hogy nem a sötétben, egy fa mögül törnek rá az áldozatra, hanem öltönyben, fehér ingben, egy brókerház vezéreként fosztják ki a gyanútlan áldozatokat. De törvényen kívüli, illegálisan benyomult útonállóból sincs hiány. A törvény rájuk nem vonatkozik, a rendet nem ismerik, erkölcsi színvonaluk pedig kritikán aluli.

Talán pestisjárványok még nem pusztítják Európa népeit, de a világszerte terjedő járványok nem állnak meg a schengeni határoknál: az illegálisan behatoló afrikai, ázsiai tömegek az is magukkal hurcolhatják.

Európát ma is elárulják, ugyanúgy, mint a XV. században. A hatalmas sereggel nyomuló szultánnal hadban állt Európa minden keresztény országa. Egyetlen európai ország kötött csak szövetséget a szultánnal: Franciaország.

Törökország most is szedi a harácsot Európa népeitől. A kollaboráns vezetők pedig fizetnek. Euró milliókkal, és Európa népeinek vérével etetik a telhetetlen muszlimokat. Hogy miért nem az európai népek védelmére fordítják ezeket a jelentős összegeket, az rejtély.

A dekadens, meghasonlott Nyugatnak ma is Magyarország mutat példát. Az a Magyarország, ahol még mindig Istenben bíznak.

François Villon versei a mához is szólnak. A ma élő franciákhoz, akiket isteni segedelemmel az orléans-i szűz vezetett győzelemre az angolok ellen. Szól a mai, bűnben tobzódó, népáruló istentelenekhez, akik - megtagadva gyökereiket, nemzetüket, Európa népeit, - még mindig a bársonyszékben pöffeszkednek.

Az a François Villon ad tanácsot, aki az emberi lélek, az erény és a bűn jó ismerője. Villon, aki megjárta a „mennyet” és a „poklot”: élt fényűző hercegi palotában, és gyötrődött a legsötétebb börtönben. Az élet és halál szűk mezsgyéjén egyensúlyozva írta meg máig ható, megrázó költeményeit.

A.D.2016.03.01.©JóB

Hozzászólások