Tiszta Forrás
2019. október 16.   
Névnap: Gál, Margit

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ELS SEGADORS ♦ ♦ ♦ Catalunya triomfant, tornarà a ser rica i plena. ♦ Endarrera aquesta gent tan unfana i tan superba. ♦ ♦ ♦ Bon cop de falç! ♦ Bon cop de falç, defensors de la terra! ♦ Bon cop de falç! ♦ ♦ ♦ Ara és hora, segadors. ♦ Ara és hora d΄ estar alerta. ♦ Per quan vingui un altre juny, esmolem ben bé les eines. ♦ ♦ ♦ Que tremoli l΄enemic, en veient la nostra ensenya. ♦ Com fem caure espigues d΄or, quan convé seguem cadenes. ♦ ♦ ♦

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 738
- tegnap: 820
2016.07.29. 07:00 JóB
Hozzászólások: 0

A gonoszság hatalma nem korlátlan

A gonoszság hatalma nem korlátlan

Székely János:

A gonoszság hatalma nem korlátlan a világban

 

2016. július 28. csütörtök 21:23

Július 28-án, csütörtökön Székely János esztergom-budapesti segédpüspök tartott katekézist a krakkói Fatimai Boldogasszony-templomban.

Elmélkedésében Isten irgalmáról beszélt, mint ami egyedül képes gátat szabni a gonosz hatalmának.

 

 

 

Székely János fohásszal kezdte délelőtti katekézisét, kérve a Szentlélek jelenlétét. Elmélkedését ezzel a kérdéssel vezette fel: Miért volt fontos II. János Pál pápa számára az irgalom titkának hirdetése? Miért fontos ez különösen a 20. század végén?

Székely János II. János Pál életének eseményeit állította a zarándok-fiatalok elé: az egykori pápa egyetemistaként élte át a német megszállást, látta, ahogyan elhurcolják az egyetem tanárait és a krakkói papokat, akik közül sokan nem tértek vissza. Személyesen járt azonban abban a templomban, ahol Szent Fausztina megkapta az isteni irgalmasságról szóló kinyilatkoztatást, és ott imádkozva értette meg, hogy Isten azért engedi meg a gonosz jelenlétét a világban, mivel szabadságot adott az embernek, amely azonban nem korlátlan – vezette fel mondandóját a püspök.

Úgy folytatta: az isteni irgalom az, amely egyedül képes korlátot adni a világban jelenlévő gonosznak. II. János Pál pápa megértette, hogy a 20. század háborúinak fájdalma közepette a lengyel nemzet küldetése is az, hogy nemet mondjon a nácizmusnak, egyedül a szeretet erejével, hiszen a gonoszt nem lehet más eszközzel legyőzni.

Böjte Csaba ferences szerzetes szavait idézte fel, aki így fogalmazott: a sötétséget nem lehet karddal szétkaszabolni, de elég egy gyertyát meggyújtani.

A segédpüspök arra hívta fel a figyelmet, hogy minden ember arra kapott meghívást, hogy lelkében gátat szabjon a gonosz hatalmának elsősorban az Isten törvényei szerinti élettel, ahogyan Krisztus saját testét helyezte a bűn lándzsái elé – fogalmazott.

Székely János ismét II. János Pál pápa életpéldáját állította a hallgatóság figyelmének középpontjába. Elmondta Krakkó keletre található városrészében, a Nowa Hutában található templom építésének történetét, amely a szent pápának, akkori krakkói érseknek köszönhető. A lengyel pártállam nem engedte az ipari városrészben templom építtetését, így Karol Wojtyła maga ment ki az új városrészbe, hogy ott elkezdjen szentmisét mondani. Így volt ez karácsonykor is, a hidegben több ezren vettek részt az érsek által celebrált ünnepi szentmisén. Az 1978-ban megválasztott pápa és a lakosság imádságos lelkületének nem tudott ellenállni a pártállam erőszakossága. Székely János Dávid parittyájára utalt, amikor azt mondta, a Rózsafüzér szemei voltak azok, amelyek megállították Góliátot, a gonosz hatalmát.

Több eseményre hivatkozva beszélt a továbbiakban arról, hogy Isten irgalma miképpen nyilvánult meg a történelem folyamán, majd személyes példával folytatta a katekézist: Katonasága idején különösen a kispapokat alázták meg, sokszor gúnyolták őket. Egyik katonatársuk is csúnyán beszélt a többiek, és különösen saját édesanyjáról. A segédpüspök elmondása szerint sokat szenvedtek miatta. Egyik karácsonykor, amikor nem volt semmilyen közös megemlékezés Krisztus születéséről a táborban, ahonnan őket sem engedték haza az ünnepre, kispaptársaival mégis összejöttek, gyertyát gyújtottak. Valaki elővette a családjától kapott öt narancsot, amit a fenyőágak alá helyeztek. Az éneklés és imádság után, a hátul meghúzódó, korábban őket bántó társuknak adták a narancsokat, karácsonyi ajándékként. A püspök elmondása szerint a férfi nagyon meghatódott: soha életében nem kapott még ajándékot, édesanyja elhagyta őt, soha nem tudta meg, kik a szülei. Székely János ebben a történetben is az isteni irgalom megvalósulását látta, majd Szent Pál mondatát idézte: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21). Ferenc pápa szentévi törekvésére hivatkozva pedig kiemelte, hogy mennyire fontos lenne, hogy az irgalmas Jézus arca tükröződjön az egyházban, ha elindulnánk a szegények és a periférián élők felé.

A püspök buzdította a fiatalokat, hogy legyenek az Ő irgalmas arca a világban, akiben felismerhető az Isten!

Ahogyan fogalmazott: A mai világban nagyon nagy szükség van a szeretetre! Az egyház küldetése, hogy emberibb, igazabb világot építsen!

Székely János felidézte egy rabbi történetét is, akitől megkérdezték, hogy mi a különbség a Genezáreti-tó és a Holt-tenger között, amelyeket ugyanúgy a Jordán vize táplál. A rabbi azt mondta: a Genezáreti-tó tovább adja azt a vizet, amit befogad. A Hol-tenger nem ad tovább semmit. Ennek kapcsán Székely János arra figyelmeztetett, hogy ha közösségeink nem adják tovább az isteni kegyelmet, Holt-tengerré válnak. Így a kilépésre és az önátadásra buzdította a fiatalokat a reggeli katekézis szónoka.

Mondandója közben felolvasta az aznapi evangéliumi szakaszt Lukács evangéliumából, amely az elveszett bárány példabeszédéről szólt.

Amint a püspök megfogalmazta, Jézust sokan bántották azért, mert túl irgalmas volt. Ugyanígy tesz azonban az Isten is – ujjong, ha egy bűnös megtér, hiszen meg akar tisztítani és meg akarja ölelni a tőle eltávolodott embert. Nem nyugszik, ha valaki elveszett, felkel és elindul megkeresni azt – fogalmazott, majd hozzátette: „Te az Isten számára mindennél fontosabb vagy, szüntelenül figyel téged – születésünkkor az Örök Teremtő is ujjongott, aki teremtett!”

Örök szeretetből alkot az Isten – mivel mi nem tudjuk Őt a maga valóságában megtapasztalni, ezért Ő jön, önmagát ajándékozza nekünk, mivel emberi szívvel akart szeretni: Ahogyan a vőlegény örül a mennyasszonynak, úgy örül neked a te Teremtőd! – idézte Székely János Izajás próféta könyvének sorait.

Végül három utat mutatott be, amelyek Isten befogadására vezetnek:

- a Biblia olvasása, Isten élő Igéje, amely Lélek és élet, amely fölülről építi az egyházat, a világot;

- az imádság, amelyben Isten néz bennünket, az Ő tekintete ölel körül mindannyiunkat. Isten nem tudja levenni rólunk a tekintetét;

- a szentségek vétele, amelyek Jézus szívéből fakadnak. Székely János itt a gyónásra hívta fel különösen a figyelmet, amelyben megtapasztalhatjuk valós önmagunkat, álarcok nélkül, szabadon.

Az irgalmasság éve sem szól másról – fogalmazott a püspök – mint a találkozásról; nem okosnak kell lennünk, hanem szeretnünk kell, önmagunkat kell odaadnunk szüntelenül, amely az ember legfontosabb és alapvető hivatása a világban – hívta fel a figyelmet Székely János katekézisének végén. 

 

Forrás: Magyar Kurir

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás