Tiszta Forrás
2018. december 12.   
Névnap: Gabriella, Johanna

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

TERRORTÁMADÁS STRASBOURGBAN, AZ EU PARLAMENT VÁROSÁBAN! ● ● ● Lövöldözés volt kedd este Strasbourg belvárosában, egy karácsonyi vásár közelében, többen (7 súlyos, 4 könnyebb) megsebesültek, legkevesebb két ember pedig meghalt. ● Az elkövetőt még nem fogták el. Mozgósították a városban a biztonsági szolgálatokat. ● Közben, sajtóinformációk szerint bekerítették a 29 éves helyi, radikalizálódott támadót. ● Úgy tudni, hogy a támadó 29 éves, helyi, bevándorló hátterű, radikalizálódott, gyilkossági kísérlettel vádolt francia állampolgár (Chérif CHEKATT), s hogy a hatóságok már korábban megfigyelték, sőt, kedd reggel (egy köztörvényes bűncselekmény miatt) le is akarták tartóztatni a hatóságok, ám a merénylő nem volt otthon. ● Gránátokat viszont találtak a csendőrök a lakásban. A BFM TV szerint (Chérif C.) radikális iszlamista helyekre is járt. ● ● ●

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 60
- tegnap: 728
2016.09.15. 08:30 JóB
Hozzászólások: 0

Elhunyt Csoóri Sándor

Elhunyt Csoóri Sándor

Életének 87. évében meghalt Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas költő, író, a nemzet művésze. Az alkotót hosszan tartó súlyos betegség után érte a halál hétfő kora hajnalban. A kormány Csoóri Sándort saját halottjának tekinti.

 

Csoóri Sándor 1930-ban született Zámolyon. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Orosz Intézetében tanult. 1953-54-ben az Irodalmi Újság, ezt követően, 1956-ig az Új Hang munkatársa volt. Dolgozott a Műszaki Egyetem újságjánál, és 1968-tól húsz éven át a MAFILM dramaturgja volt.

Első versei 1953-ban, első kötete, a Felröppen a madár 1954-ben jelent meg, ezt követően kapta meg először a József Attila-díjat. Életét a diktatúra ellen folytatott küzdelem határozta meg, ezért a pártállam megfigyelés alá vetette, szilenciummal sújtotta, az 1950-es évek közepétől évtizedeken át nem kaphatott elismerést, díjakat sem munkásságáért. A népi-nemzeti ellenzék vezetője, a rendszerváltoztatás meghatározó egyénisége, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapítója, később elnökségi tagja volt. 1988-tól a Hitel folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke. 1992-ben ő kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását.

Munkásságát, szerepvállalását 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal, 1985-ben és 1995-ben és 2004-ben Az Év Könyve-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Számos más hazai és nemzetközi elismerés mellett 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is. 2012-ben a Kossuth-nagydíjat, 2014-ben a Nemzet Művésze címet kapta meg.

„Meghalt Csoóri Sándor. Ezt most így kell mondani. Róla a leginkább, akit ismert mindenki – az is, aki sosem hallotta a nevét. Mert ő ismert mindenkit, azt is, aki menekült fel s alá ingó frontok között, akinek kertjében röhögve kidöntötték a kedves körtefát, aki látott zsarnokságot és szeplőtelen forradalmat, akinek nevével, ha hagyja, zsonglőrködtek volna a hazugság hatalmasai, akit lepöcköltek a pol-korrent urai fényességes asztalukról, aki tudta, hogy anyja fekete rózsa, életbe és reménybe feketült szépség, aki volt szerelmes, akinek csontjait kihányták dúlt temetőkből, aki volt hadifogoly és száműzött szabadság-lovag, hazatérő huszár, egy a nyolcvanból, szabadságba szerelmes és elárult barát, Jóbként Istennel perlő, és határon túli magyar az inneni irigyeknek, vagyis, úgymond, román és tót – egyszóval magyar, mint mi mindannyian itt, a 20. és 21. században..." – méltatja őt Bogárdi Szabó István püspök a Parókia Portálon.

Forrás: reformatus.hu

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Önéletrajz, harminchét sorban
 

1930. február 3-án születtem a Székesfehérvár melletti Zámolyon. Egy fogcsikorgásos, kemény tél és hasonlóan zord gazdasági válság közepébe. Szüleim szegényparasztok voltak és protestánsok. Gazdaságilag megnyomorítottak, hitükben s meggyőződésükben azonban nyakasak.

Tizenkét éves koromig boldog kis barbár voltam. Szabadon növő, természeti lény. A világról jobbára csak paraszti képzeteim voltak. A nyarat például még ma sem tudom elképzelni szalmapattogás nélkül, poros akácfák és bóbiskoló tyúkok nélkül. Megesett velem később is – épp a Mexikói-öböl partján állva –, hogy a magasba csapó tengerhabokban seregélycsordát hallottam visongani.

Felnőtté a második világháború avatott, szinte egyik napról a másikra. Felnőtté? Hadd mondjam inkább keserű szájjal, hogy „modernné”, hogy „egyetemessé”. Az ökrök harmonikázó bordája mellől egyenesen a sztálinorgonák közelébe jutottam. Az idillből a katasztrófák örvényébe. A falum 1944 decemberétől 1945 kora tavaszáig tizenhétszer cserélt gazdát.

A front elvonulása után két hétig embereket és három hétig elhullott állatokat temettünk. Utána pedig lövészárkokat és föld alatti bunkereket egész évben. Legutoljára a boszniai háború idézte föl nekem a testközeli emlékeket.

Első írásaimat a megdöbbenés és a fölháborodás szülte. Ahogy visszaemlékszem rájuk, több volt bennük az erkölcsi, mint az esztétikai érték. Időnként még ma is e kettőnek a fojtott küzdelme figyelhető meg verseimben s prózába ojtott, lírai szövegeimben.

Iskolai végzettségem: gimnáziumi érettségi a nagymúltú Pápai Református Kollégiumban, utána háromnegyedéves szédelgés az Egyetemi Orosz Intézetben. Aztán pedig szökés mindenféle dogmatizmus és erősen irányított pedagógia elől.

Rövidre fogva a szót: autodidakta, azaz: önképző értelmiségi vagyok.

Eddig huszonhét könyvem jelent meg, verses és prózai kötetek vegyesen. Ezenkívül még hat nagy játékfilm forgatókönyvét is megemlíthetem, amelyet Kósa Ferenccel és Sára Sándorral írtunk közösen. Köztük a Cannes-i filmfesztivál nagydíjával kitüntetett Tízezer napot, aztán a Földobott követ, a Hószakadást, a Nincs időt, a 80 huszárt, a Tüske a köröm alatt címűt. Idesorolhatom Sára Sándor ötrészes dokumentumfilmjét: a doni katasztrófáról készült Pergőtüzet is, amelynek megszületéséhez volt némi közöm.

A sokféle műfaj kezdettől fogva egy gond irányába sodor. Az elszemélytelenedés nagy háborújában mindenáron megőrizni a személyiség, a lírai én jelenlétét a világban. Mert hiába történnének akár csodák is a földön, ha ezek a csodák már nem érdekelnek minket. Hiába jönne el ablakomig a tenger, ha én, a vendéglátó, már semmit se tudnék magamról.

Budapest, 1997. szeptember 16.

Csoóri Sándor

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ha volna életem

 

Ha volna életem, most várnék

ráérősen itt a hegyen,

ötvenöt karó-árnyék

sétálna körül lábujjhegyen.

 

Ötvenöt napóra árnya

lassítaná az iramom.

A fejem alatt hant volna a párna

s egy diófa: az irgalom.

 

Ha volna életem, most várnék,

mint aki meg se született,

csak egy burokban száll még

a szeplős anyaföld felett.

 

Várnék, mert itt már senki se vár,

porban, havakban gázol,

viszi magával a lófogú halál

rémét s távolodik magától.

 

Úszhatna kastélyszemű hattyú

a félsötétben, le a Dunán,

kísérhetné ágyúszó s lassú

percekig hangzó szívrobbanás,

 

nem állna meg akkor se senki,

elmúlt a csodák napja rég

s el minden ádvent. Kis szentjei

tömegsírban foszlanak szét,

 

koporsó nélkül, mint a lepkék.

Haló poruk itt érzem ujjamon,

mintha virágport dörzsölgetnék

egy időzített tavaszon.

 

Ha volna életem, most várnék,

magamra várva itt a hegyen.

Ötvenöt karó-árnyék

sétálna körül lábujjhegyen.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás