Tiszta Forrás
2018. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 843
- tegnap: 1035
2016.10.06. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

Az aradi vértanúk emléknapja

Az aradi vértanúk emléknapja

   Az aradi tizenhármak

 OKTÓBER 6       

 

(Az alábbi összeállítást Krisztina szerkesztő társam készítette. Köszönet érte.)

 

 

 

 

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentô világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követôen kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúi lettek:

 

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernô, Knézich Károly,

Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József,

Pöltenberg Ernô, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

 

Október 6-án nem csak Aradon voltak kivégzések.

Ezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos elsô magyar miniszterelnököt.

 

Halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefre mondott családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia: "Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színérôl! Ôt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!"
E családi átok mellett még egy babonás jövendölés forgott közszájon ebben az idôben Ferenc Józseffel kapcsolatban. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bûnhôdnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a késôbbiekben az uralkodóra és családjára.
1. Ferenc József elsô gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig több, mint 1 éves korában meghalt.
2. Sógornôje, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megôrült.
3. Alig két héttel késôbb Habsburg Matild fôhercegnô tûzhalál áldozata lett.
4. Újabb két hétbe se telt, és Queretaróban agyonlôtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt.
5. 1889. Január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos.
6. 1891-ben a tengereken eltûnt a fôhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel.
7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly fôherceg.
8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László fôherceg.
9. Tûzvész áldozata lett Zsófia fôhercegnô, Ferenc József sógornôje.
10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevû anarchista leszúrta Erzsébet királynét.
11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild fôhercegnô.
12. - 13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát.

 

 

  

 

 

                                                                

 

Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-tôl tábornok. Görgey híve volt, 1849. Július 14-tôl augusztus 11-ig ô volt az ország utolsó hadügyminisztere.

Damjanich János (1804-1849) Szerb határôrcsaládból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, gyôzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ô is letette a fegyvert a cári csapatok elôtt.

Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetôrségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján fôbelövésre változtattak.

Kiss Ernô (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg fôparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos fôhadiparancsnokká léptetik elô.

Knézich Károly (1808-1849) Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849. Márciusától a fôseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felsô-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki.

Lahner György (1795-1849) Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelô lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetôje, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. Február 6-án tábornokká nevezték ki.

Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától ôrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek.

Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka elôbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitûnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit késôbb kiadták.

Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, ôrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetôrséghez. Kitûnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elô. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fôvezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé.

Pöltenberg Ernô (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ô közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételrôl. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12 társával Aradon kivégezték.

Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsbôl hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták.

Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erôdítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ô volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erôdítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká.

Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként ôrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta felszolgálatait. 1848 decemberétôl tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ô is letette a fegyvert a cári csapatok elôtt.

Az aradi vértanúk


Szabadságharcunk letûnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem gyôzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed’,
Fényeddel fényt hint késô századokra
A tizenhárom vértanú alakja.
S ôk élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
A míg az eszmény ki nem hal e földön,
Míg magyar szellem még magasba tör,
Az igét, melyért éltet áldozának,
Szívébe írták az egész hazának,
Utódtól fogja hû utód tanulni:
Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.


Palágyi Lajos

 A 80 éves Kossuth levele


 

Egy pillantás a hóhérra: Haynau

Julius Jacob von Haynau  "Bresciai hiéna"

 

Julius Jacob von Haynau a magyar történelem legsötétebb figurái közé tartozik. Neve az elmúlt másfél évszázadban összefonódott a könyörtelen és nemtelen bosszúval. Kortársai szerint legjobb indulattal is legfeljebb közepes képességűnek nevezhető katona volt – azonban olyan korba született, amikor a tehetséget és a vitézséget könnyedén pótolhatta gátlástalansággal és kegyetlenséggel.

IX. Vilmos hessen-kasseli választófejedelem (tartományi gróf) és Rebecca Richter, zsidó patikuslány törvénytelen fiaként született. Szülei rangon aluli, morganatikus házasságot kötöttek, de apjuk mind a hét gyermekét törvényesnek ismerte el, és rájuk hagyományozta a von Haynau bárói rangot.

Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása 1801-ben kezdődött az osztrák hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban. Féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani. 1847-ben nyugdíjba vonult, ám az 1848. évi forradalmak elleni fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál.

Előbb Olaszországban harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. Bresciában a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat a forradalmároknak feladó, illetve lemészárló férfiakat kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. (Megjegyzendő, hogy a magyar honvédség részéről sebesült, vagy fogságba esett császári katonák meggyilkolására csak egyetlen egy alkalommal, Buda bevétele után került sor, s a tisztek ezúttal is hamar véget vetettek a megtorlásnak.) A nemzetközi közvélemény felháborodott, Joseph Wenzel Radetzky tábornagy viszont ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést. 1849. május 30-án Haynaut nevezték ki Welden helyébe az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokának.

Haynau

Miután a cári intervenció elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, több csatában győzött a magyar csapatok felett. Görgey Artúr világosi fegyverletételének helyét és idejét is az indokolta, hogy nem Haynaunak akarta magát megadni. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után Haynau mint Magyarország teljhatalmú parancsnoka vezette a magyar forradalmárok elleni megtorlást. 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány („minisztérium”) elnökét. A későbbiekben is sok más forradalmár esett Haynau áldozatául. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz, stb. várbörtöneibe. Ezrével vitette a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe.

Haynau különös kegyetlensége lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált, s 1850-ben felmentették, jelentős mennyiségű államkötvénnyel méltányolva véres szolgálatait. Az immár végleg nyugállományba vonult hadfi hírhedtségére jellemző, hogy angliai utazása során, Londonban egy munkásgyűlés két résztvevője felismerte és megverte, a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben. Állítólag Giuseppe Garibaldi londoni látogatása során meg akarta keresni a két elkövetőt, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését. Éppen így járt Brüsszelben is, ahol a nők korbácsolását vetették szemére. Párizsban a kormánynak mindent el kellett követnie biztonsága megóvására, Berlinben ellenben nagyon ünnepelték. Bécs városa visszatérése után díszpolgárának választotta.

1853-ban hunyt el. Halálának oka valójában ismeretlen, mivel eszméletlenül találtak rá, és úgy vélték, nem él. A halál pontos okának kiderítéséért elrendelték a boncolást, amit a koponya felnyitásával kezdtek. Az elborzadt orvosok csak ezután vették észre, hogy Haynau valójában él, mert az agya lüktetett.

 

Forrás: Internet   Történelem Portál YouTube

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás