Tiszta Forrás
2019. április 26.   
Névnap: Ervin, Klétusz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Reggeli imádság ~ ~ ~ ~ ~ A felvirradt új nap reggelén először is hozzád emelem föl elmémet és szívemet kegyes mennyei Atyám, és leborulva köszönöm meg neked azokat az adományokat, melyekben gondviselő jóságod mindez ideig részesített. Különösen pedig hálát adok neked azért a nagy kegyelmedért, hogy az elmúlt éjjel atyai szeretettel őrködtél fölöttem, megőriztél minden bajtól, és testem lelkem épségét sértetlenül megtartottad. De midőn e jótéteményeidért alázatos lélekkel köszönetet mondok, egyszersmind új kegyelmeket is kérek tőled, jóságos Istenem. Add szent malasztodat, hogy a mai napot jámborságban, lelki tisztaságban s istenfélelemben tölthessem, és szent parancsaid megtartása által szeretetedre állandóan méltó lehessek. Jézus áldott anyja, boldogságos Szűz Mária, szent őrangyalom, Istennek minden szentei és különösen te, dicső védőszentem, fogadjatok engem ma ismét hathatós pártfogástokba, imádkozzatok érettem, s óvjátok meg testemet és lelkemet minden veszedelemtől. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
43 látogató

Látogatások

- ma: 90
- tegnap: 293
2016.11.01. 17:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Fernc pápa Malmöben

Fernc pápa Malmöben

Ferenc pápa Malmőben: Dolgozzunk egyre nagyobb összefogással!

 

                      2016. november 1. kedd 12:00

 

 

 

Október 31-én este a malmői sportcsarnokban tartottak evangélikus–katolikus megemlékezést a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából. A gazdag programból kiemelkedett az a rész, amikor négy tanúságtételt hallgattak meg a jelenlévők, azt követően pedig Ferenc pápa szólt az egybegyűltekhez.

A Szentatya beszédét teljes terjedelmében :

 

Kedves testvéreim!

Hálát adok Istennek ezért a reformáció ötszáz évéről való közös megemlékezésért, amelyen megújult lélekkel és annak tudatában veszünk részt, hogy a keresztények közötti egység elsődleges fontosságú, mert elismerjük, hogy köztünk sokkal több az, ami összeköt, mint ami elválaszt minket. Az egység eléréséhez vezető, megkezdett út már nagy ajándék Istentől, az ő segítségének köszönhetően vagyunk itt együtt, evangélikusok és katolikusok, a közösség szellemében, hogy tekintetünket az egyetlen Úr, Jézus Krisztus felé fordítsuk.

A köztünk folyó párbeszéd lehetővé tette, hogy mélyebben megértsük egymást, hogy bizalmat tápláljunk egymás iránt, és megerősítsük vágyunkat a teljes közösség felé való haladásra. E párbeszéd egyik gyümölcse a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház egyes szervezetei közötti együttműködés. A megértésnek ebben az új légkörében a Nemzetközi Karitász és a Lutheránus Világszövetség Világszolgálata közös megállapodási nyilatkozatot ír alá az együttműködés kultúrájának előmozdításért és megszilárdításáért, az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében. Szeretettel köszöntöm mindkét szervezet tagjait, akik ebben a háborúktól és összetűzésektől szabdalt világban az odaadásnak és a felebarát szolgálatának tündöklő példái voltak a múltban, s azok a jelenben is. Buzdítom őket, hogy haladjanak tovább az együttműködés útján.

Figyelmesen hallgattam a tanúságtételeket arról, hogyan adják oda életüket – sok kihívás közepette – nap mint nap, hogy egy olyan világot építsenek, amely egyre jobban megfelel Isten, a mi Atyánk terveinek.

Pranita a teremtett világra utalt. Biztos, hogy az egész teremtett világ Isten irántunk érzett végtelen szeretetének megnyilvánulása; ezért a természet ajándékain keresztül is szemlélhetjük Istent. Osztom Pranita döbbenetét a visszaéléseken, amelyek károsítják bolygónkat, közös otthonunkat, és amelyeknek súlyos következményekkel járnak az éghajlatra is. Amint helyesen emlékeztettél: ezek gyakran a legsérülékenyebb és kevés erőforrással rendelkező embereket sújtják, akik kénytelenek elvándorolni, hogy megmeneküljenek az éghajlatváltozás hatásaitól. Ahogy a mi földünkön, az én földemen mondjuk: „A nagy ünnepet végül a szegényekkel fizettetik meg.” Mindnyájan felelősséggel tartozunk a teremtés megvédéséért, de főképpen mi, keresztények. Életmódunknak, viselkedésformáinknak összhangban kell állniuk hitünkkel. Ápolnunk kell a harmóniát önmagunkkal és a többiekkel, de Istennel és kezének művével is. Pranita, bátorítalak, hogy haladj tovább a közös otthonunk érdekében végzett munkádban! Köszönöm!

Héctor Fabio atya beszámolt nekünk a katolikusok és evangélikusok közös munkájáról, amelyet Kolumbiában végeznek. Jó hír, hogy a keresztények összefognak, hogy közös érdekeket szolgáló közösségi és társadalmi folyamatokat indítanak el. Kérem, külön imádkozzatok azért a csodálatos földért, hogy mindenki közreműködésével végre eljussanak az annyira vágyott békéhez, amelyre nagy szükség van az emberhez méltó együttéléshez. És mivel a keresztény ember szíve, ha Jézusra tekint, nem ismer határokat, legyen ez olyan ima, amely nagyobb ívű és átölel minden országot, ahol régóta tartanak súlyos konfliktusok.

Marguerite a sokféle kegyetlenség áldozatává vált gyermekek érdekében végzett munkára és a béke melletti elköteleződésre hívta fel figyelmünket. Ez amellett, hogy csodálatra méltó, egyben felhívás arra, hogy vegyük komolyan, milyen sokféle helyzetben sérülékenyek a védtelen emberek, akik nem hallathatják hangjukat. Amit te küldetésednek tartasz, az mag volt, olyan mag, amely bőséges gyümölcsöt hozott, ma pedig e magnak köszönhetően gyermekek ezrei tanulhatnak, növekedhetnek és nyerhetik vissza egészségüket. A jövőbe fektettél be! Köszönöm! Köszönetet mondok neked azért, hogy most, a száműzetésben is hirdeted a béke üzenetét! Azt mondtad, hogy mindazok, akik ismernek téged, azt gondolják, őrültség az, amit csinálsz. Ez nyilvánvaló, az Isten és a felebarát iránti szeretet őrültsége! Bárcsak lehetne népszerűsíteni ezt az őrültséget, amelyet a hit és a Gondviselésbe vetett bizalom világít meg! Haladj tovább, és kívánom, hogy az a reményt adó hang, melyet kalandod és befektetésed kezdetén hallottál, továbbra is lelkesítse szívedet és sok fiatal szívét!

Rose-tól, a legfiatalabbtól egy igazán megható tanúságtételt hallhattunk. Kamatoztatni tudta tehetségét, amelyet Isten adott neki a sporton keresztül. Ahelyett, hogy elpazarolta volna erőit mostoha körülmények között, felhasználta egy termékeny életben. Miközben hallgattam tanúságtételedet, eszembe jutott sok fiatalnak az élete, akiknek olyan tanúságtételekre lenne szükségük, mint a tied. Szívesen emlékeztetnék arra, hogy mindenki felfedezheti: csodálatos létállapot Isten gyermekének lenni és kiváltság az, hogy Isten szeret minket! Rose, szívből köszönöm annak érdekében kifejtett erőfeszítéseidet és áldozataidat, hogy rávedd a többi lányt az iskolába való visszatérésre, és azt is köszönöm, hogy mindennap imádkozol Dél-Szudán fiatal államának békéjéért, melyre nagyon rá is szorul!

Miután meghallgattuk ezeket a remek tanúságtételeket, amelyek elgondolkodtatnak saját életünkön és azon, ahogyan a közelünkben tapasztalható szükséghelyzetekre válaszolunk, szeretnék köszönetet mondani minden kormánynak, amely segíti a menekülteket, minden kormánynak, amely segíti az elűzötteket és a menedékkérőket, mert minden ezeknek a védelemre szoruló embereknek az érdekében végrehajtott tett a szolidaritás nagy gesztusa és méltóságuk elismerése. Számunkra, keresztények számára elsődleges feladatot jelent, hogy a kidobott emberek – mert kidobták őket hazájukból! –, a világunk által kirekesztett emberek segítségére siessünk, és kézzelfoghatóvá tegyük számukra Isten gyengédségét és irgalmas szeretetét, aki senkit sem utasít el, hanem mindenkit befogad! Nekünk, keresztényeknek ma az a feladatunk, hogy a gyengédség forradalmának főszereplői legyünk!

Nemsokára meghallgatjuk majd Antoine püspök tanúságtételét, aki Aleppóban él, a háború által minden erejétől megfosztott városban, ahol a legelemibb jogokat is semmibe veszik és lábbal tiporják. A hírek mindennap a szíriai konfliktus okozta kimondhatatlan szenvedésről szólnak, a szeretett Szíria konfliktusáról van szó, amely már több mint öt éve tart. Ekkora pusztítás közepette igazán hősies dolog, hogy vannak férfiak és nők, akik ott maradnak, hogy testi-lelki segítséget nyújtsanak a szükséget szenvedőknek. Csodálatos az is, hogy te, kedves Antoine testvérem, tovább folytatod munkádat annyi veszély között, hogy beszámolj nekünk a szíriaiak drámai helyzetéről. Mindnyájan ott vannak a szívünkben és imáinkban! Könyörögjünk a kegyelemért, hogy megtérjen mindazok szíve, akik felelősséggel tartoznak a világ sorsáért, annak a térségnek a sorsáért, és mindazok szíve, akik ama térség eseményeibe beavatkoznak.

Kedves testvéreim! Ne törjenek le bennünket az ellenséges körülmények! Ezek a történetek és ezek a tanúságtételek bátorítsanak minket és adjanak új lendületet ahhoz, hogy egyre nagyobb összefogással dolgozzunk! Amikor hazamegyünk, vigyük magunkkal az elhatározást, hogy mindennap végrehajtunk egy-egy tettet a béke és a kiengesztelődés érdekében, hogy így a keresztény remény bátor és hűséges tanútevői legyünk! Azt pedig tudjuk, hogy a remény nem csal meg!

Köszönöm!

 

                  

           

 

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás