Tiszta Forrás
2018. december 11.   
Névnap: Árpád, Árpádina

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 189
- tegnap: 881
2014.12.14. 09:00 JóB
Hozzászólások: 0

Felkészülés

Felkészülés

Felkészülés

Advent van. A felkészülés, a várakozás ideje.

Az Ószövetség nagy prófétái jó előre megjövendölték: el fog jönni Emmanuel. Velünk lesz az Isten, közöttünk fog lakni, egy asztalnál étkezik velünk, meggyógyítja a töredelmes szívűeket, eltörli a bűnbánó bűnösök vétkeit, meggyógyítja a nyomorultakat, akik számára nincs más orvosság, mint a megtestesült Üdvözítő kegyelme.

A próféták jövendöléseit nemcsak az írástudók ismerték, hanem az egyszerű emberek is: a szántóvetők, a rokkát ügyesen pörgető asszonyok, de még a porban önfeledten játszadozó gyerekek is.

     Hosszú, és türelmes (néha türelmetlen) várakozás után beteljesedtek a próféciák. Sokaknak csalódást okozott, de a szelídek és alázatos szívűek számára az örömöt, a békességet, a reménységet és a beteljesülés boldogságát jelentette a Megváltó érkezése.

Nem a ma megszokott reklám ízű, látványos show elemekkel tarkított díszkísérettel érkezett, három méterrel az emberek feje fölött járva. Csendben, egy faluszéli barlangistállóban, a világtól, és a világ uraitól távol, síró kisgyerekként jött erre a világra. Szegényen, és szerényen élt, mezítláb járva városról-városra, hirdetve az Isten Országát.

Nem űzte el a rómaiakat, nem uszított senkit lázadásra, nem vállalta a neki felkínált királyságot.

E helyett kenyeret osztott az éhezőknek, meggyógyította a leprásokat, a vakokat, a sántákat, a bénákat és halottakat támasztott fel.

Hirdette, hogy az ember igazi otthona a mennyek országa, az igazi kincs nem az anyagi javak bősége, hanem a szív gazdagsága. Szeretetet hirdetett a gyűlölet helyett, megbocsátást a harag helyett, békét a háború helyett.

     Betegek, szükséget szenvedők, szomorúak ma is élnek közöttünk. A globalizált világ irgalmatlansága, embertelensége egyre nyomasztóbbá válik.

Jézus figyelmeztetése ma is érvényes és időszerű: csak az juthat be az Ő Országába, csak az nyerhet örök életet, aki segít a szükséget szenvedőkön, megvigasztalja a szomorkodókat, gyógyítja a testi-lelki betegségben szenvedőket, akárcsak egy jó szóval is.

     Ilyenkor, Karácsony táján a szolidaritás, az összetartozás érzése, a segíteni akarás válik uralkodóvá. Karácsony elmúltával hajlamosak vagyunk megfeledkezni azokról, akiknek a nyomorúsága továbbra is megmarad. Az Isten ma is, holnap is, jövőre is köztünk lesz. Sőt, mindörökké velünk van. Eljön az idő, mikor meg fogja kérdezni tőlünk: tettünk-e valamit felebarátainkért.

( „ Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”  Mt. 25.40.  Legyetek irgalmasak, miként a ti mennyei Atyátok is irgalmas – figyelmeztetett Jézus.)

 

A választ most kell megadnunk!

 

A.D.2014.12.14©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás