Tiszta Forrás
2019. április 26.   
Névnap: Ervin, Klétusz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

NAPI EVANGÉLIUM: 2019-04-26 ~ ~ ~ ~ Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. ~ ~ Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. ~ ~ Simon Péter azt mondta nekik: ˝Megyek halászni.˝ ~ ~ Azok azt felelték: ˝Megyünk veled mi is.˝ ~ ~ Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. ~ ~ Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. ~ ~ Jézus azt mondta nekik: ˝Fiaim, nincs valami ennivalótok?˝ ~ ~ Azt felelték: ˝Nincsen!˝ ~ ~ Ő ekkor azt mondta nekik: ˝Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!˝ ~ ~ Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. ~ ~ Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: \\\\\\\"Az Úr az!\\\\\\\" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe.~ ~ A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták magukkal a halakkal telt hálót. ~ ~ Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. ~ ~ Jézus azt mondta nekik: ˝Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!˝ ~ ~ Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. ~ ~ És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. ~ ~ Jézus azt mondta nekik: ˝Gyertek, egyetek!˝ ~ ~ A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: ˝Ki vagy te?˝ ~ ~ Tudták ugyanis, hogy az Úr az. ~ ~ Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. ~ ~ Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik./ Jn 21,1-14/ ~ ~ ~ ~ Ezek az evangélium igéi.

Jelen van

0 felhasználó
20 látogató

Látogatások

- ma: 100
- tegnap: 293
2017.01.19. 07:50 JóB
Hozzászólások: 0

Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra Placid atyát

Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra Placid atyát

 

Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra Olofsson Placidot

 

A január 15-én elhunyt bencés szerzetes búcsúztatását január 26-án tartják Budapesten, a Szent Imre ciszterci templomban, temetése pedig a pannonhalmi bazilikában lesz február 3-án. Az alábbiakban közöljük a Pannonhalmi Főapátság gyászjelentését.

 

 

A Pannonhalmi Főapátság főapátja és konventje fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy szeretett rendtársa, dr. Oloffson Károly Placid OSB életének 101., szerzetességének 84., áldozópapságának 78. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2017. január 15-én hazatért Mennyei Atyjához.

Placid atyát 2017. január 26-án Budapesten, a Szent Imre ciszterci templomban, a 10 órakor kezdődő szentmisében búcsúztatják a hívek, bencés öregdiákok, tisztelői.

Hamvait a folyó év február 3-án a pannonhalmi bazilikában 14.30 órakor kezdődő gyászmisét követően a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezzük örök nyugalomra.

„A halál naponként ott álljon a szemed előtt” – mondja Szent Benedek a Regula 4. fejezetében.

Placid atya ennek szellemében már korábban megírta, hogy mi szerepeljen gyászjelentésében, és azt át is adta főapátjának. Mivel a Regula azt is előírja, hogy a testvérek kölcsönösen engedelmeskedjenek egymásnak, szeretett Placid testvérünk iránti tiszteletből közlöm, amit ő írt magáról:

„Született Rákosszentmihályon 1916. december 23-án. Középiskoláját a Budapesti Bencés Reálgimnáziumban végezte. Érettségi után 1933-ban belépett a pannonhalmi bencés rendbe. A teológiát Pannonhalmán végezte. Magyar–német bölcseleti tanári diplomáját Pannonhalmán, Münchenben és Budapesten szerezte meg. 1940-ben doktorált a budapesti Pázmány Péter Egyetemen magyar irodalomból.

1939-ben szentelték pappá Szombathelyen. Utána egy évig káplán volt Győrszentivánban, majd egy évig tábori lelkész a komáromi és az érsekújvári hadikórházban. Ezt követően a soproni, a pápai és a budapesti bencés gimnáziumokban tanított. 1946 tavaszán azonban letartóztatták. Előbb az Andrássy út 60.-ban, majd a Markó utcai börtönben volt, s végül a megszálló szovjet hadsereg budapesti hadbírósága több év kényszermunkára ítélte a Szovjetunióban levő politikai foglyok számára készült Gulág rabtelepeken. 1955. november 25-én térhetett haza, de Pannonhalmán nem kapott lakhatási engedélyt. Édesanyjával élt Budapesten. Két éven át fűrészgéppel dolgozott betanított munkásként, majd kórházi mosodavezetőként húsz évig, s mint ilyen került nyugdíjba 1977. június 1-jén. Közben természetesen – ahogy lehetett – triduumokat, lelkigyakorlatokat tartott sok helyen az országban, de eljutott Pozsonyba, Kárpátaljára és Csíksomlyóra is. Később a budai Szent Imre-templomban kisegítő lelkészként lelkipásztorkodott.”

Placid atya így vallott életéről: „tudatában vagyok annak, hogy egyszerű, átlagos képességű ember vagyok, semmiféle különösebb fizikai vagy szellemi tehetségem nincsen. De az életem mindig többet kívánt tőlem, mint amire képes voltam”, és „a Jóisten mindig mellettem állt, s nemegyszer csodálatosan segített”.

Placid atyát 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2003-ban neki ítélték a Parma fidei – Hit pajzsa kitüntetést, 2005-ben Magyar Örökség, 2006-ban Pro Ecclesia Hungariae díjjal ismerték el. 2010-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2016. október 23-án pedig Magyar Becsület Rend kitüntetést kapott páratlanul hosszú és példaadó életútja elismeréseként, és azért a „reményt adó derűért”, amellyel megélte élethivatását a legembertelenebb körülmények között is.

Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura: menj be urad örömébe. (Mt 25,23–24)


Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás