Tiszta Forrás
2018. december 11.   
Névnap: Árpád, Árpádina

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
16 látogató

Látogatások

- ma: 204
- tegnap: 881
2017.01.31. 08:15 JóB
Hozzászólások: 0

Imádság a veronai buszbaleset áldozataiért

Imádság a veronai buszbaleset áldozataiért

A terézvárosi Szent Család-templom plébánosa, Udvardy Tamás január 30-ára közös ökumenikus imádságra hívott mindenkit, hogy Isten vigasztaló segítségét kérjék a plébánia területén lévő Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulóit ért buszbaleset valamennyi érintettje számára.

 

 

 

 

Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök Erdő Péter bíborost és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát, Fabinyi Tamás püspök az Evangélikus Egyházat, Pataki András Dávid fasori gyülekezeti lelkész a Református Egyházat képviselte a liturgián. Az imádságon részt vett Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere, a terézvárosi önkormányzat képviselői és Horváth Zoltán terézvárosi esperes-plébános, Kovács Zoltán prímási irodaigazgató is.

 

 

A szertartás elején a megjelentek egyperces néma csenddel emlékeztek arra a januári napra, amikor a franciaországi síelésből hazafelé tartó diákok tragikus buszbalesetet szenvedtek Verona közelében. Tizenhatan – diákok és felnőttek – életüket vesztették. Értük és a túlélőkért, a még kórházban ápolt vagy már hazatért sérültekért és hozzátartozóikért imádkoztak a Szent Család-templomban tartott liturgián.


Udvardy Tamás plébános arra kérte az egybegyűlteket, hogy az elhunytakért, a testi-lelki sérültek gyógyulásáért, a családtagokért és a barátokért imádkozzák el a Jézus által tanított imádságot, a miatyánkot.

Az evangéliumi szakasz felolvasása után Cserháti Ferenc püspök szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében hangsúlyozta, hogy az ember isteni természetéhez tartozik a szeretet, az irgalom és az együttérzés, amelynek számtalan alkalommal lehettünk tanúi az elmúlt napokban. A szörnyű tragédia kimondhatatlan fájdalmat okozott a szülőknek, a tanároknak, a hozzátartozóknak, a barátoknak. De sírt az egész nemzet, és a hír világszerte sokakat könnyekre indított. Együttérzését fejezte ki Ferenc pápa, a püspöki kar elnöke, állami vezetők, nagykövetek. Most együtt emlékezünk az elhunytakra, imádkozunk a tragédia minden szenvedő érintettjéért, és kinyilváníthatjuk az irántuk érzett szeretetünket – mondta Cserháti Ferenc püspök, majd így folytatta: Imádkozzunk a gyógyulásért, a vigaszért. 


A gyász idején fordítsuk figyelmünket az isteni szeretet felé. Mi, emberek néma csenddel, egy öleléssel biztosíthatjuk együttérzésünkről a tragédia átélőit, a szenvedőket. A legtöbben most feltekintünk a keresztre, és azt kérdezzük: miért a szenvedés? Miért a halál? Miért a temérdek fájdalom? Nem tudom a választ – mondta Cserháti Ferenc püspök. – De fel tudok tekinteni a keresztre, Krisztus keresztjére, a szeretet legbeszédesebb jelére. Isten irántunk érzett határtalan szeretete leginkább a kereszten mutatkozott meg. A kereszt az örök életre mutat. Jézus, amikor az egyetlen fiát temetni készülő özveggyel találkozott, mélységesen együtt érzett vele, és a gyermeket visszaadta édesanyjának. Amikor hírül vette barátja, Lázár halálát, maga is sírva fakadt. Szeretett gyászoló testvérek! Isten a szeretetre figyelmeztet bennünket. A szeretet nem csupán Isten lényege, hanem vigasz is lehet számunkra – zárta imádságát Cserháti Ferenc püspök.

 

Fabinyi Tamás püspök képzeletben felidézte a busztragédia előtti napok eseményeit. Az önfeledt síelést, azok büszkeségét, akik a fekete pályán is lesiklottak. Hazainduláskor a diákok és a tanárok egyaránt boldogan szálltak be a buszba. Talán többen is SMS-t küldtek a családtagjaiknak, amelyben megírták, hogy azonnal jelentkeznek, amint átlépték a magyar határt. Sokan bizonyára aludtak, egy édesanya pedig meghatottan nézte a lányát, akit elnyomott az álom. Aztán egyetlen pillanat alatt minden megváltozott. Életek törtek össze, remények vesztek oda, családok omlottak össze, és az öröm, a büszkeség helyén nem maradt más, csak a mélységes fájdalom, a sírás, a gyász. Az a tűz túl van minden képzeleten. Istenünk! Mi nem láttuk azt a rémületet, mi nem hallottuk a sikolyokat, de abban bízunk, hogy Te láttad, hallottad, ami ott történt. Nem eltűrted vagy megengedted a szenvedést, hanem magad is ott perzselődtél a lángokban. Fogadd magadhoz kegyelmesen azokat, akik ott lelték halálukat! Tartsd szorosan karjaidban a gyászolókat, és gyógyítsd a sérülteket! Segíts minket abban, hogy vigasztalni tudjuk egymást! Cselekedjünk jót, amíg időnk engedi!

 

Köszönjük sokak támogatását, együttérzését. Köszönjük, hogy annyian igyekeztek segítséget nyújtani a tragédia helyszínén. Kérünk téged, segítsd az orvosokat, az ápolókat, segíts mindannyiunkat, mert hisszük a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet – fejezte be beszédét Fabinyi Tamás.


Az imádságok között irodalmi alkotások, Szent Ágoston elmélkedése, Teréz anya szeretetről szóló himnusza hangzott el, és zenei darabokat adott elő a Szent Család-plébánia zenekara, valamint a Szinyei Merse Pál Gimnázium szülőkből és diákokból álló énekkara.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás