Tiszta Forrás
2020. április 08.   
Névnap: Dénes, Valér

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

JÉZUS SZAVAI FAUSZTINA NŐVÉRHEZ: ~ ~ ~ ~ Azt akarom, hogy a bűnösök félelem nélkül jöjjenek Hozzám. A legnagyobb bűnösöknek különös joguk van Irgalmasságomra. Ha bűneik még oly elvetendők volnának is, megörvendeztetnek akkor, ha Irgalmasságomnál keresnek menedéket. Elhalmozom őket szeretetemmel várakozásukon felül. Nem tudom megbüntetni azt, aki Irgalmasságomban bízik! ~ ~ ~ ~ Kívánom, hogy a papok hirdessék a bűnös lelkeknek nagy Irgalmasságomat. ~ ~ ~ ~ Mondd meg a papoknak, amikor kimeríthetetlen Irgalmasságomat hirdetik, szavaiknak oly erőt adok, hogy tőlük a legkonokabb bűnös szíve is meglágyul. ~ ~ ~ ~ Ha egy bűnös Irgalmasságomhoz fordul, megdicsőít Engem és tiszteli szenvedésemet. Halála óráján megvédem őt. ~ ~ ~ ~ Ha egy lélek Irgalmasságomat magasztalja, megremeg tőle a sátán és a pokol mélységébe menekül. ~ ~ ~ ~ Leányom, ne hagyj fel küldetéseddel! Vigasztald Szívemet, mely a bűnösök iránti Irgalmamban felemésztődik! ~ ~ ~ ~ Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek! ~ ~ ~ ~ Úgy tetszik nekem, hogy ez által az ima által mindent megadjak, amire engem kértek, ha ez megegyezik akaratommal. ~ ~ ~ ~ Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket. E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget. ~ ~ ~ ~ Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 197
- tegnap: 359
2017.04.16. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Nehéz a kereszt

Nehéz a kereszt
 

Biztonságiak vizsgálják át a római Szent Péter térre belépők táskáját, ruházatát. Az ördög sosem alszik, ellenkezőleg, nagyon is ébren van. Már a húsvéti feltámadás ünneplőinek is – hogy ünnepelhessenek – végig kell járniuk a kálváriát. Ijesztő! A megbocsátást hirdető Jézus feltámadásának emlékezete mára egyszerűen biztonsági kockázattá lett. Ha a Megváltó közelébe kívánkozol, ha a templomába akarsz lépni, életveszélyben vagy. Az ember nézi a televízió képsorait, és alig hisz a szemének. Pedig hinnie kell.

Itt tartunk az Úr 2017. esztendejében, húsvétkor. Így kell hallgatnunk az evangéliumot. A jó hírt. És ez nem jó hír.

Vajon kinek van ma útjában a szelíd Jézus, aki még a keresztfára szegezve is így sóhajtott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Költői a kérdés. Számomra egy pillanatig sem lehet vitás: a pénz áll minden mögött. Az üreslelkű kalmárvilág, amelynek nézete évezredek óta változatlan. Azokra a lelketlen kufárokra gondolok, akik máig nem tudják megbocsátani saját kiűzetésüket a jeruzsálemi templomból. „Meg van írva [szólt a csarnokba belépő Jézus], az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.” Aztán kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket a templomból – olvassuk a Bibliában –, a pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította… Nem a békés kereskedőkkel – a gátlástalan kalmárokkal gyűlt meg a baja a Megváltónak. Az a jámbor Jézus cselekedett így, aki mindig szelíden beszélt az emberekkel…

Rossz hírek érkeznek mostanság. A világban egyre több a vér. Robbantanak, ölnek, az erőszaksorozatok mögött, a háttérben pedig mi más lenne – mindenütt ott az arctalan pénz, minden konfliktusok okozója. Szemközt a pénzemberekkel meg ott áll a kezét fölemelő, békességre intő Krisztus. Ám a nagyvilág – benne a művelt, önmagától eltelt Európa – mára egyre jobban kihátrál a kereszténységből. A puskaporos földrész megmaradt hívői kapaszkodnának a húsvét üzenetébe – sokan éppen a célkeresztnek tartott Szent Péter téren. A keresztény világ még reménykedik: talán nem istentelenedett el teljesen a világ. Ha az Úr velünk, ki ellenünk?

Jézus nem alkudozott a jeruzsálemi kufárokkal, holott akkor és ott, a templomban dőlt el a sorsa, hogy vinnie kell majd a hátán a keresztet… A Golgota jutott neki és az örökkévalóság, mert rámutatott – volt bátorsága rámutatni – az emberi romlottságra.

Jézus hite útjában volt a pénzhitűeknek, ahogyan azóta is. Csak a vak nem látja: a pénz áll minden egyes háborúság mögött, semmi más. Jézus nemcsak észrevette ezt, ki is mondta. Keresztet kapott érte – és örök életet. A szív csapott össze a szívtelen pénzzel. A szelíd hívő a gátlástalan kufárral. Azt is mondhatnánk, a romlatlan vidék a romlott várossal… A bűnös, förtelmes várossal – és máris a jelenben vagyunk. Ha már Róma, az örök város is rettegésben él, vajon milyen lesz majd a húsvét a kevésbé istenes metropoliszokban? Hiszen naponta látjuk, halljuk, olvassuk a rémisztő hírekben, hogy milyen. Véres, fölzaklatott településekről szólnak a tudósítások (Párizs, Brüsszel, Nizza, London, Kairó, Dortmund) meg rettegő emberekről, akik nem tudják, vajon mit hozhat még nekik a jövő. Hiszen ki is tudhatná, hol a vége, lesz-e vége egyáltalán.

Mi idehaza tartjuk magunkat rendületlenül. Nálunk az alaptörvény Istennel kezdődik – „maradiságunkért” kaptunk is annak idején hideget-meleget a művelt Nyugattól. Mint aki lemaradt egy brosúrával… Holott „csak” megmaradtunk a hitünkben. Vittük tovább Jézus keresztjét. Elvégre hinni annyi, mint szívünk szerint cselekedni, hűnek maradni jóban-rosszban. (Azóta is, mintha csak összebeszéltek volna ellenünk, egyre jönnek a támadások. Újkori kufároktól rendre kapjuk a gúnyos kritikákat. Mintha nem lett volna elég, hogy a kommunista évtizedek alatt elvették a keresztény ünnepeinket, és csak a locsolkodást meg a hímes tojást tűrték meg Mária országában. Jézus Krisztust negyven éven keresztül „indexre” tették az istentelenek.)

A nagyvilág kereszténysége, nem csoda, kicsit tanácstalan: van-e most, húsvétkor bármiféle ünnepelnivaló? Nehéz a kereszt a mai világban. Nehéz, hisz például Európában, a finom, „művelt Nyugaton” azt lehet mondani, szinte kiment divatból a hit. Mintha lejárt volna a jegye. Mintha útban lenne. Mint akiről egyszerűen elfeledkeztek, félretolták. Hihetetlen és elszomorító. Hiszem, hogy – Krisztus meglátása szerint – tényleg a pénzt kell keresni a dolgok mögött. (Talán a mesterségesen gerjesztett menekülthullám és az ahhoz készült mecsetépítési projekt „kifizetődőbbnek” bizonyult, mint a kétezer éves megtartó hit? Nem is merem folytatni a gondolatsort… Ámbár sokat elmond, hogy néhány éve több nyugat-európai nagyvárosban már a köztéri karácsonyfa-állításról is „leszoktak”.)

Pedig ha valamikor, akkor most, ezekben a megveszekedett, véres, zavaros időkben kellene igazán a krisztusi kapaszkodó. Előttünk a golgotai példa: hinni a feltámadásban. A világ most félve, csatazajban kényszerül ünnepelni a húsvétot. Azt az ünnepet, amelynek egyik üzenete éppen az idevágó evangélium, a föltámadás. Méltatlan ez az állapot, de nem hagyhat el a hitünk. Bármennyire ijesztő a jelen, Szent II. János Pál pápa szavai erősítsenek minket: „Ne féljetek!” Ha Krisztus föltámadott, akkor életműve, a kereszténység sem veszhet el.


Pilhál György

Forrás: 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás