Tiszta Forrás
2020. március 30.   
Névnap: Zalán

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 110
- tegnap: 234
2017.05.01. 17:35 JóB
Hozzászólások: 0

A „munka” ünnepe

A „munka” ünnepe

Tavasz van. Májusban a kavargó enyhe szellő messzire röpíti a fák virágszirmait, kavarognak a méhecskék is, szorgalmasan gyűjtögetik a nektárt.

Vége van a zord télnek, a természet beöltözött pompás tavaszi ruhájába. Az emberek ismét birtokukba veszik a zöldellő kiskerteket, a csörgő patakokkal ékesített erdőket, a virágos mezőket.

A munka az emberiséggel egyidős. A Paradicsomból kiűzött bűnbeesett embernek verejtékes munkával kellett megkeresnie az addig ingyen kapott kenyeret. A kezdetben egyenlőségen alapuló gazdasági- társadalmi együttműködést lassan felváltotta a kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalom. A többség serényen dolgozott, az élősködő kisebbség pedig lefölözte a megtermelt javakat.

 

Az ipari forradalom robbanásszerű változást hozott. A termelés megsokszorozódott, az iparban foglalkoztatottak létszáma ugrásszerűen megnőtt. Kialakult a munkásosztály, a hatalmi hierarchia legalján álló, kizsákmányolt embertömeg.

Azt gondolhatnánk, hogy a jogaikért küzdő, elnyomott munkások spontán szerveződése vezetett el a 8 órás munkaidő bevezetéséhez, és a dolgozók alapvető jogainak kiharcolásához.

A „8 óra munka, 8 óra kikapcsolódás, 8 óra pihenés”, ami 1856-ban az ausztrál Melbourne-i munkások transzparensén látható, visszaköszönt a XX. századi Magyarországon is. Nagy Feró, a kommunizmus baboskendős beat(ricse) fenegyereke a 8 óra munka” című dalában az „elért” eredményeket tárja a nagyérdemű közönség elé. De említhetnénk a kortárs Republic együttes „16 tonna feketeszén” című szerzeményét is.

 

De nézzük csak meg közelebbről, honnan is eredeztethető ez a valamikor munkások ünnepének hívott május elsejei ünnep. Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel.  Az ipari forradalom Angliában bontakozott ki, a gátlástalan kizsákmányolás is itt vált állami szinten elfogadottá.

A jó szándékú, céljait békés eszközökkel elérni szándékozó munkásság felhasználása, kihasználása és manipulálása (ahogyan az napjainkban is tetten érhető) már 1886. május 1-jén a chicagói munkástüntetésen megmutatkozott.  A többnapos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban 350 ezer munkás vett részt. Az esemény negyedik napján, azaz május 4-én a helyi anarchista vezetők a Haymarket Square-re tiltakozó nagygyűlést hívtak össze, ekkor azonban a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé. A történelemben haymarketi zavargás (Haymarket riot, Haymarket Massacre in Chicago) néven bevonult esemény során összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét.

Valaki, vagy valakik a háttérből szervezték meg ezt a terrorakciót. Ugyanazok, akik ma is szervezik.

1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé. Emlékeztetőül: 1789. július 14-én tört ki az un. „nagy francia forradalom”, aminek a jelszava a „szabadság-egyenlőség-testvériség”. A hangzatos jelszavak mögött azonban brutális kegyetlenséggel elkövetett vérfürdők, a kereszténység teljes felszámolása, az iparszerűen végrehajtott, törvényen kívüli leszámolások voltak a jellemzőek.

Az un. baloldal, - élén a lenini szovjet-kommunista diktatúra vezette apparátussal – kisajátította a munkásság békés szándékú követeléseit, és azt az „osztályharc” szolgálatába állította. Nem véletlen, hogy a közismert „Bécsi munkásinduló”, amelyet az 1934. február 12-i bécsi munkásfelkelés idején énekeltek, az orosz kommunisták alkotása. A dal eredeti változatát Samuel Pokrass írta "Fehér hadsereg, fekete báró" (Белая армия, чёрный барон) címmel az orosz polgárháború alatt.  A dal ezen változata később a Vörös Hadsereg hivatalos himnuszává vált.

 

Az indulót elterjesztették az egész világon.

 

Néhány változata:

Bécsi Munkásinduló - English subtitles                  https://www.youtube.com/watch?v=0d2g5ThHL5U   

Bécsi munkásinduló                                                   https://www.youtube.com/watch?v=IqGJlyin1Mg   

Arbeiter von Wien [Deutsche - English Lyrics]       https://www.youtube.com/watch?v=fNyIApjsbeY   

 

Az induló magyar szövegéből is kitűnik, hogy ez egy világforradalomra buzdító, gyűlöletet keltő, globalista világszemléletet tükröző alkotás. Nem nélkülözi a globalista háttérhatalom ma is használatos jelképeit sem. A harmadik versszakban említett harcos ököl a megrendezett tüntetések, megszervezett „spontán forradalmak” állandó szimbóluma (ld. a kijevi tüntetéseket, melynek során a népakaratra hivatkozva megdöntötték a fennálló rendszert).

Az ukrán példa jól mutatja, hogy a nép nevében szervezett rendszerváltásnak milyen hozadéka volt az ukrán munkások, parasztok részére. A mit sem sejtő, szorgalmasan dolgozó munkásság egyszer csak azt vette észre, hogy egyik napról a másikra harminc, hatvan százalékkal megemelkedett a gáz, és a villany ára.

 

Munka hadának a lépése dobog,

Zendülő ének az égre lobog,

Hajnali fényözön földre leszáll,

Kézben a kéz és vállhoz a váll!

 

Repülj te lángoló, tűzszínű zászló,

Vezess az éjnek éjén át,

Vezess a harcra, sok sápadt arcra,

Derítsd a hajnal bíborát!

 

Száll a dalunk, szava ég felé tör,

Láncban a szédítő harcos ököl

Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,

Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.

 

Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot,

És döngesd bátran a falat,

Legyünk az új rend hű katonái,

S leszünk a győztes élcsapat.

 

Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a szépreményű munkás-paraszt kormányunk alatt a május elseje kiemelkedő jelentőségű ünnep volt. A vidám, mosolygó munkások, parasztok, katonák, diákok (és sorolhatnám tovább) lelkesen vonultak a dicső vezéreinket ábrázoló, nagyméretű fényképek, a rendszert és a vezéreket éltető transzparensek alatt. Senkinek sem jutott eszébe otthon maradni, esetleg a kiskertben az aktuális munkákat végezni ezen a napon. A nagy ipari gyárak munkásai munkaversenyeket rendeztek. Egymásra licitálva teljesítették túl a normákat. P. Ignác forgácsoló sztahanovista a normát 1470 %-ra teljesítette! (nem elírás, ezernégyszáz-hetven százalék). Jól jellemzi ez a rendszer kirakatpolitika jellegét. A valódi értékek helyett a szólamok, a munkások, parasztok, értelmiségiek megbecsülése helyett a megosztás, az egymás elleni uszítás jellemezte ezt a munkás-paraszt kormányt, ezt az emberellenes „néphatalmat”.

Az ünnep elterjedt szinte az egész világon. Hogy mi lett a munkással? Ma hivatalosan csak 8 órát dolgozik. Nyolc órát szórakozhat, kikapcsolódhat, és nyolc órát pihenhet is. A probléma csak az, hogy a nyolcórai munkából megkeresett fizetése kevés a megélhetéshez, a hivatalos munkaidő letelte után tovább kell dolgoznia. Az esetek túlnyomó többségében a munkaszüneti napokat is munkával tölti az ünnepelt dolgozó, feltéve, ha van munkája.

A valamikori munkás-pártinak titulált baloldal már régen nem a munkás-osztály érdekeit szolgálja. A multinacionális cégek sem a dolgozó érdekeit tekintik elsőrendűnek, a cél a minél nagyobb profit elérése. A szociális -, egészségügyi ellátás, a nyugdíjrendszer a munkában megfáradt, megrokkant munkást nem támogatja olyan mértékben, ahogyan szükséges lenne. Pártjaink Démoszthenészen is túltevő szónokai a munkásokra hivatkozva hirdetik programjukat a szónoki emelvényeken, amely csak és kizárólag a munkásság érdekeit szolgálja.

 

Közben a munkás megeszi a virslijét a majálison, talán még egy korsó sörre is telik neki. Meghallgatja a szónoklatokat, és közben azon gondolkodik, hogy az aktuális törlesztő részletet, a gáz, a villany és egyéb számlákat holnap miből fogja kifizetni. A munkás mára már kettős identitással rendelkező lénnyé vált. Létezik egy virtuális változata, akit mindenféle törvény véd, mindennemű juttatás az ő nevére van címezve, mindenki rá hivatkozik, mindenki az ő szavazatát akarja. És létezik a kopottruhás gyári kulizó, akinek nem jár segély ha kirúgják az állásából, mert megszűnt a multi; aki azon veszi észre magát, hogy a lakástörlesztés megduplázódott; akinek akkor is robotolni kell, ha elveszti a fél lábát; aki nem tudja, fog-e nyugdíjat kapni.

 

Akiket ma ünnepelünk, azok nagy része a lét perifériáján tengődik. Ma a munkással vajmi keveset törődnek. Csak a „munkaerő” és az „adófizető” számít, nem maga a munkás.

 

Egyvalaki azonban számon tartja ezeket a megfáradt, munkában elnyűtt, megbetegedett, elhasználódott embereket: a mindenható Isten, aki elküldte egyszülött Fiát, hogy reménységet nyújtson a csüggedőknek, gyógyulást a betegeknek, erőt adjon a megfáradtaknak, és elhívja őket az örök boldogságra a mennyei otthonba.

 

A.D.2017.05.01.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás