Tiszta Forrás
2018. december 16.   
Névnap: Etelka, Aletta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 859
- tegnap: 1035
2017.05.01. 17:35 JóB
Hozzászólások: 0

A „munka” ünnepe

A „munka” ünnepe

Tavasz van. Májusban a kavargó enyhe szellő messzire röpíti a fák virágszirmait, kavarognak a méhecskék is, szorgalmasan gyűjtögetik a nektárt.

Vége van a zord télnek, a természet beöltözött pompás tavaszi ruhájába. Az emberek ismét birtokukba veszik a zöldellő kiskerteket, a csörgő patakokkal ékesített erdőket, a virágos mezőket.

A munka az emberiséggel egyidős. A Paradicsomból kiűzött bűnbeesett embernek verejtékes munkával kellett megkeresnie az addig ingyen kapott kenyeret. A kezdetben egyenlőségen alapuló gazdasági- társadalmi együttműködést lassan felváltotta a kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalom. A többség serényen dolgozott, az élősködő kisebbség pedig lefölözte a megtermelt javakat.

 

Az ipari forradalom robbanásszerű változást hozott. A termelés megsokszorozódott, az iparban foglalkoztatottak létszáma ugrásszerűen megnőtt. Kialakult a munkásosztály, a hatalmi hierarchia legalján álló, kizsákmányolt embertömeg.

Azt gondolhatnánk, hogy a jogaikért küzdő, elnyomott munkások spontán szerveződése vezetett el a 8 órás munkaidő bevezetéséhez, és a dolgozók alapvető jogainak kiharcolásához.

A „8 óra munka, 8 óra kikapcsolódás, 8 óra pihenés”, ami 1856-ban az ausztrál Melbourne-i munkások transzparensén látható, visszaköszönt a XX. századi Magyarországon is. Nagy Feró, a kommunizmus baboskendős beat(ricse) fenegyereke a 8 óra munka” című dalában az „elért” eredményeket tárja a nagyérdemű közönség elé. De említhetnénk a kortárs Republic együttes „16 tonna feketeszén” című szerzeményét is.

 

De nézzük csak meg közelebbről, honnan is eredeztethető ez a valamikor munkások ünnepének hívott május elsejei ünnep. Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel.  Az ipari forradalom Angliában bontakozott ki, a gátlástalan kizsákmányolás is itt vált állami szinten elfogadottá.

A jó szándékú, céljait békés eszközökkel elérni szándékozó munkásság felhasználása, kihasználása és manipulálása (ahogyan az napjainkban is tetten érhető) már 1886. május 1-jén a chicagói munkástüntetésen megmutatkozott.  A többnapos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban 350 ezer munkás vett részt. Az esemény negyedik napján, azaz május 4-én a helyi anarchista vezetők a Haymarket Square-re tiltakozó nagygyűlést hívtak össze, ekkor azonban a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé. A történelemben haymarketi zavargás (Haymarket riot, Haymarket Massacre in Chicago) néven bevonult esemény során összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét.

Valaki, vagy valakik a háttérből szervezték meg ezt a terrorakciót. Ugyanazok, akik ma is szervezik.

1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé. Emlékeztetőül: 1789. július 14-én tört ki az un. „nagy francia forradalom”, aminek a jelszava a „szabadság-egyenlőség-testvériség”. A hangzatos jelszavak mögött azonban brutális kegyetlenséggel elkövetett vérfürdők, a kereszténység teljes felszámolása, az iparszerűen végrehajtott, törvényen kívüli leszámolások voltak a jellemzőek.

Az un. baloldal, - élén a lenini szovjet-kommunista diktatúra vezette apparátussal – kisajátította a munkásság békés szándékú követeléseit, és azt az „osztályharc” szolgálatába állította. Nem véletlen, hogy a közismert „Bécsi munkásinduló”, amelyet az 1934. február 12-i bécsi munkásfelkelés idején énekeltek, az orosz kommunisták alkotása. A dal eredeti változatát Samuel Pokrass írta "Fehér hadsereg, fekete báró" (Белая армия, чёрный барон) címmel az orosz polgárháború alatt.  A dal ezen változata később a Vörös Hadsereg hivatalos himnuszává vált.

 

Az indulót elterjesztették az egész világon.

 

Néhány változata:

Bécsi Munkásinduló - English subtitles                  https://www.youtube.com/watch?v=0d2g5ThHL5U   

Bécsi munkásinduló                                                   https://www.youtube.com/watch?v=IqGJlyin1Mg   

Arbeiter von Wien [Deutsche - English Lyrics]       https://www.youtube.com/watch?v=fNyIApjsbeY   

 

Az induló magyar szövegéből is kitűnik, hogy ez egy világforradalomra buzdító, gyűlöletet keltő, globalista világszemléletet tükröző alkotás. Nem nélkülözi a globalista háttérhatalom ma is használatos jelképeit sem. A harmadik versszakban említett harcos ököl a megrendezett tüntetések, megszervezett „spontán forradalmak” állandó szimbóluma (ld. a kijevi tüntetéseket, melynek során a népakaratra hivatkozva megdöntötték a fennálló rendszert).

Az ukrán példa jól mutatja, hogy a nép nevében szervezett rendszerváltásnak milyen hozadéka volt az ukrán munkások, parasztok részére. A mit sem sejtő, szorgalmasan dolgozó munkásság egyszer csak azt vette észre, hogy egyik napról a másikra harminc, hatvan százalékkal megemelkedett a gáz, és a villany ára.

 

Munka hadának a lépése dobog,

Zendülő ének az égre lobog,

Hajnali fényözön földre leszáll,

Kézben a kéz és vállhoz a váll!

 

Repülj te lángoló, tűzszínű zászló,

Vezess az éjnek éjén át,

Vezess a harcra, sok sápadt arcra,

Derítsd a hajnal bíborát!

 

Száll a dalunk, szava ég felé tör,

Láncban a szédítő harcos ököl

Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,

Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.

 

Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot,

És döngesd bátran a falat,

Legyünk az új rend hű katonái,

S leszünk a győztes élcsapat.

 

Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a szépreményű munkás-paraszt kormányunk alatt a május elseje kiemelkedő jelentőségű ünnep volt. A vidám, mosolygó munkások, parasztok, katonák, diákok (és sorolhatnám tovább) lelkesen vonultak a dicső vezéreinket ábrázoló, nagyméretű fényképek, a rendszert és a vezéreket éltető transzparensek alatt. Senkinek sem jutott eszébe otthon maradni, esetleg a kiskertben az aktuális munkákat végezni ezen a napon. A nagy ipari gyárak munkásai munkaversenyeket rendeztek. Egymásra licitálva teljesítették túl a normákat. P. Ignác forgácsoló sztahanovista a normát 1470 %-ra teljesítette! (nem elírás, ezernégyszáz-hetven százalék). Jól jellemzi ez a rendszer kirakatpolitika jellegét. A valódi értékek helyett a szólamok, a munkások, parasztok, értelmiségiek megbecsülése helyett a megosztás, az egymás elleni uszítás jellemezte ezt a munkás-paraszt kormányt, ezt az emberellenes „néphatalmat”.

Az ünnep elterjedt szinte az egész világon. Hogy mi lett a munkással? Ma hivatalosan csak 8 órát dolgozik. Nyolc órát szórakozhat, kikapcsolódhat, és nyolc órát pihenhet is. A probléma csak az, hogy a nyolcórai munkából megkeresett fizetése kevés a megélhetéshez, a hivatalos munkaidő letelte után tovább kell dolgoznia. Az esetek túlnyomó többségében a munkaszüneti napokat is munkával tölti az ünnepelt dolgozó, feltéve, ha van munkája.

A valamikori munkás-pártinak titulált baloldal már régen nem a munkás-osztály érdekeit szolgálja. A multinacionális cégek sem a dolgozó érdekeit tekintik elsőrendűnek, a cél a minél nagyobb profit elérése. A szociális -, egészségügyi ellátás, a nyugdíjrendszer a munkában megfáradt, megrokkant munkást nem támogatja olyan mértékben, ahogyan szükséges lenne. Pártjaink Démoszthenészen is túltevő szónokai a munkásokra hivatkozva hirdetik programjukat a szónoki emelvényeken, amely csak és kizárólag a munkásság érdekeit szolgálja.

 

Közben a munkás megeszi a virslijét a majálison, talán még egy korsó sörre is telik neki. Meghallgatja a szónoklatokat, és közben azon gondolkodik, hogy az aktuális törlesztő részletet, a gáz, a villany és egyéb számlákat holnap miből fogja kifizetni. A munkás mára már kettős identitással rendelkező lénnyé vált. Létezik egy virtuális változata, akit mindenféle törvény véd, mindennemű juttatás az ő nevére van címezve, mindenki rá hivatkozik, mindenki az ő szavazatát akarja. És létezik a kopottruhás gyári kulizó, akinek nem jár segély ha kirúgják az állásából, mert megszűnt a multi; aki azon veszi észre magát, hogy a lakástörlesztés megduplázódott; akinek akkor is robotolni kell, ha elveszti a fél lábát; aki nem tudja, fog-e nyugdíjat kapni.

 

Akiket ma ünnepelünk, azok nagy része a lét perifériáján tengődik. Ma a munkással vajmi keveset törődnek. Csak a „munkaerő” és az „adófizető” számít, nem maga a munkás.

 

Egyvalaki azonban számon tartja ezeket a megfáradt, munkában elnyűtt, megbetegedett, elhasználódott embereket: a mindenható Isten, aki elküldte egyszülött Fiát, hogy reménységet nyújtson a csüggedőknek, gyógyulást a betegeknek, erőt adjon a megfáradtaknak, és elhívja őket az örök boldogságra a mennyei otthonba.

 

A.D.2017.05.01.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás