Tiszta Forrás
2019. június 26.   
Névnap: János, Pál

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar; Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 18
- tegnap: 1249
2017.08.15. 07:10 JóB
Hozzászólások: 0

Görögkatolikus ifjúsági zarándoklat

Görögkatolikus ifjúsági zarándoklat

Tizenötödik alkalommal rendezték meg a görögkatolikus 16+ ifjúsági gyalogos zarándoklatot augusztus 7. és 12. között, melyhez Böjte Csaba ferences szerzetes is csatlakozott.

Az ő gondolatait közöljük a zarándoklatról.

 

 

Milyen lehetett az apostoloknak Jézussal együtt gyalogolni, bejárni a Szentföld poros útjait? Ha tehetném, akkor egészen biztos, hogy örömmel kipróbálnám én magam is. Sajnos nem tudunk visszautazni az időben, de azért akár 2017-ben is elindulhatunk együtt, Jézus Krisztus szent nevében.

Kocsis Fülöp érsek atya meghívására el is indultam augusztus 10-én egy 25 kilométeres zarándoklatra. Jó volt egy úton járni, együtt viselni a perzselő nap sugarát, egy akarattal menni a közösen meghatározott cél felé.

Útközben sok mindenre rádöbbentem, közülük három gondolatot szeretnék megosztani.

1. Az első dolog, mit megértettem, hogy e forró napon egyedül nem értem volna célba, mert ha egyedül keltem volna útra, egészen biztos, hogy a nehézségek hatására feladom. Ilyenkor az ember elkezdi sajnálni magát, mindjárt kitalál valami fontosabb dolgot, s ha aztán a kollégái jó szándékkal figyelmeztetik a korára és egészségügyi állapotára, akkor könnyen a telefon után nyúl és hívja a társát, hogy jöjjön érte az autóval. Testvérekkel körülvéve, együtt, egy úton kitartottunk a 35 fokos melegben a fáradság ellenére is, egészen a célig. Igen, ha együtt megyünk, ha szelíd jelenlétünkkel egymást támogatjuk, akkor könnyebben célba érünk!

2. Egy jó darab úton, a sok tanult embert három helybeli, egyszerű, roma fiatal vezette a hatalmas kukoricatáblák között, a következő faluig. Közülünk nekik volt a leggyengébb felszerelésük, s mégis ők mentek az élen, ők diktálták a feszes tempót, mert ők tudták egyedül, hogyan lehet lerövidíteni az utat a két falu között. A kedves fiatalok jóvoltából, öt kilométerrel lett rövidebb az utunk. A déli perzselő verőfényben vezettek poros, úttalan utakon, és ez akkor és ott hatalmas ajándék volt mindannyiunk számára. Sokszor a legkisebbek is óriási ajándékká válhatnak életünkben!

3. Fáradt, sajgó tagokkal döbbentem rá, hogy igazából ez az élet is egy hatalmas zarándoklat – út a semmiből a végtelen felé. Anyánk méhében találkozott két parányi sejt és mi megszülettünk, hogy felnőjünk a bennünket megszólító, teremtő Istenünkhöz. Jézus Krisztus mindannyiunkat meghívott Mennyei Atyánk asztalához, és ha életünk során minden gond, baj ellenére kitartunk, akkor utunk végén végtelen örömmel, velünk is szembe fognak jönni a szentek, és mi is célba érünk megváltó Krisztusunk karjai között!

Szívemben hála van, amiért a kedves görögkatolikus testvéreim megszólítottak és befogadtak zarándokcsapatukba, velük útra kelve, Jézus Krisztus nyomdokaiba léphettem!

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás