Tiszta Forrás
2021. április 23.   
Névnap: Béla, Adalbert

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

SZENTLECKE: 2021-04-23 ~ ~ ~ ~ Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül. ~ ~ De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. ~ ~ Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: ˝Saul, Saul, miért üldözöl engem?˝ ~ ~ Erre remegve és ámulva megkérdezte: ˝Uram, mit akarsz, hogy tegyek?˝ ~ ~ Az Úr azt válaszolta neki: ˝Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.˝ ~ ~ A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. ~ ~ Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. ~ ~ Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. ~ ~ Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. ~ ~ Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit. ~ ~ Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt:˝Ananiás!˝ ~ ~ Ő pedig így felelt: ˝Itt vagyok, Uram!˝ ~ ~ Az Úr így folytatta: ˝Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.˝ ~ ~ Ananiás azonban azt felelte: ˝Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.˝ ~ ~ De az Úr azt mondta neki: ˝Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.˝ ~ ~ Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: ˝Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.˝ ~ ~ Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. ~ ~ Fölkelt és megkeresztelkedett, azután ételt vett magához és megerősödött. ~ ~ Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. ~ ~ Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia. Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva mondták: ˝Nemde ez az, aki Jeruzsálemben is vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják, és ide is azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?˝ Saul pedig egyre nagyobb erővel lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Krisztus. /ApCsel 9,1-22/ ~ ~ ~ ~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
44 látogató

Látogatások

- ma: 175
- tegnap: 422
2017.11.07. 00:00 __
Hozzászólások: 0

Eucharisztikus csoda Sokółkában:

Eucharisztikus csoda Sokółkában:

 

 

Az ostya egy haldokló férfi szívszövetét tartalmazza

 

 

2008 októberében eucharisztikus csoda történt Lengyelországban, Sokółkában. Az azóta elvégzett laboratóriumi elemzések megerősítik: a szívizomrostok és a kenyér szerkezete úgy fonódnak egybe, hogy azt bármiféle eszközzel képtelenség reprodukálni.

 

2008. október 12-én, a reggel fél 9-es szentmise során a sokółkai Szent Antal-plébániatemplomban egy felszentelt ostya kiesett az egyik pap kezéből, közel az oltárhoz. Az atya félbeszakította az áldoztatást, felvette az ostyát, és a liturgikus előírásoknak megfelelően egy kis víztartó edénybe helyezte – néhány templomban a tabernákulum mellett található egy ilyen edény, amelyben a pap leöblítheti kezét az áldoztatás után. Az ostyának fel kellett volna oldódnia a vízben.

Julia Dubowska nővér, az Eucharisztikus Nővérek Kongregációjának tagja volt ekkor a sekrestyés. A szentmise végén Stanisław Gniedziejko atya kérésére egy másik edénybe öntötte át a vizet és az ostyát. Tudván azt, hogy a megszentelt ostya egy idő múlva feloldódik, az új edényt a plébánia sekrestyéjében található széfben helyezte el, melyhez csak neki és a plébánosnak volt kulcsa.

Egy héttel később, október 19-én, missziós vasárnapon, amikor az atya érdeklődött az ostya állapota felől, Julia nővér a széfhez ment. Miközben kinyitotta ajtaját, kovásztalan kenyér finom illatát érezte. Az edényben a még mindig javarészt érintetlen ostya közepén egy görbe, fényes vörös foltot, egyfajta vérfoltot vett észre: egy test élő darabkáját, amely azonban nem festette pirosra a vizet.

A nővér azonnal értesítette Gniedziejko atyát, aki hívta a plébánia többi papját és az épp ott tartózkodó misszionáriust, Ryszard Górowskit is. Mindnyájan elámultak és elnémultak annak hatására, amit láttak.

Az eseményről, tekintve annak jelentőségét, hallgattak, és azonnal értesítették Białystok érsekét, Edward Ozorowskit, aki az érsekség titkárával és más egyházmegyei tisztviselőkkel Sokółkába utazott. A főpásztor elrendelte, hogy az ostyát biztos helyen őrizzék, várva, mi fog történni.

Október 29-én az ostyát tartalmazó edényt átvitték a plébániaépület Isteni Irgalmasság-kápolnájába, és a tabernákulumban helyezték el. Másnap az érsek döntése értelmében a vérfoltos ostyát kivették a vízből, és egy kis korporáléra helyezték, amelyet visszatettek a tabernákulumba. Az ostyát ilyen módon őrizték három éven át, majd 2011. október 2-án ünnepélyesen átvitték a templomba.

Az első évben teljes titok övezte az eseményeket. Közben az egyházi hatóságok mérlegelték, mit tegyenek. 2009. január közepén az ostya megváltozott töredéke természetes módon kiszáradt, és úgy nézett ki, mint egy vérfolt vagy egy rög, alvadék; ettől kezdve külsőleg nem történt rajta változás. Még ugyanebben a hónapban az érsek kórszövettani vizsgálatokat kért, március 30-án pedig egyházi bizottságot állított fel a jelenség tanulmányozására.

A megváltozott ostya egy darabját két szakértő, Maria Sobaniec-Łotowska és Stanisław Sulkowski orvosprofesszorok elemezték egymástól függetlenül. Mindketten kórszövettani szakorvosok a białystoki orvostudományi egyetemen. Az elemzéseket az intézmény morfopatológiai osztályán végezték el. A szakemberek munkájukat a Lengyel Tudományos Akadémia Tudományos Etikai Bizottságának direktíváival összhangban lévő tudományos normatíváknak és kötelezettségeknek megfelelően végezték. A vizsgálatokat kimerítően leírták és lefényképezték. A teljes dokumentációt átadták a białystoki érsekségnek.

Amikor a mintadarabokat elemzésre átvették, a felszentelt ostya nem feloldott része beágyazódott a ruhaanyagba, amelyen feküdt. Mindazonáltal a vörös vérrög olyan világos volt, mint mindig. Az ostyának ez az átalakult része száraz és törékeny volt, elválaszthatatlanul összefonódott a töredék többi részével, amely megtartotta kenyér alakját. A mintadarab elég nagy volt ahhoz, hogy elvégezhessék rajta az összes szükséges vizsgálatot.

Az egymástól független vizsgálatok eredményei tökéletesen megegyeztek. Azt a végkövetkeztetést vonták le, hogy az ostya átalakult töredékének szerkezete azonos egy halálhoz közel álló élő ember miokardiális (szív) szövetével. Maria Sobaniec-Łotowska orvosprofesszor nyilatkozata szerint a szívizomrost szerkezete mélyen egybefonódik a kenyérével, olyan módon, hogy azt bármiféle eszközzel lehetetlen létrehozni.

A vizsgálatok bebizonyították, hogy a felszentelt ostyához semmiféle idegen anyagot nem adtak. Viszont az ostya egy része felvette egy halálhoz közel álló ember szívizmának alakját. Ez a fajta jelenség természettudományos módszerrel megmagyarázhatatlan.

A katolikus templomok oltárain világszerte mindennap megtörténik a legnagyobb lehetséges csoda: a kenyér és a bor átváltozása Krisztus valóságos Testévé és Vérévé. Ennek ellenére amikor szentáldozásban részesülünk, annak igazi természetét csak hitünkkel érinthetjük meg, mert érzékeink pusztán a kenyeret és a bort észlelik, amelyek az átváltoztatáskor fizikailag változatlanok maradnak. Mit adhat hozzá hitünkhöz a Lengyelországban, Sokółkában történt eucharisztikus esemény?

A kórszövettani vizsgálatok 2009. január 21-ei eredményeit belefoglalták a białystoki érseki kúria dokumentációjába. A kúria hivatalos közleménye szerint „A Sokółkában történtek nem ellenkeznek az Egyház hitével, inkább megerősítik azt. Az Egyház vallja, hogy az átváltoztatás szavaira, a Szentlélek erejéből, a kenyér átalakul Krisztus Testévé, a bor az Ő Vérévé. Felhívás ez az esemény az Eucharisztia minden kiszolgáltatójának, hogy az Úr Testét hittel és gonddal osszák ki, a hívek pedig imádattal fogadják Őt”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: isokolka.eu

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás