Tiszta Forrás
2020. július 05.   
Névnap: Emese, Sarolta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

VIRGINIS MARIAE, PATRONAE HUNGARIAE, ORA PRO NOBIS! ~ ~ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen. ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 100
- tegnap: 178
2018.05.12. 00:00 Pela
Hozzászólások: 0

Márfi Gyula érsek elmélkedést tartott a Parlament Vadásztermében

Márfi Gyula érsek elmélkedést tartott a Parlament Vadásztermében

 

 

Márfi Gyula érsek és Kató Béla erdélyi református püspök tartott elmélkedést a Országgyűlés alakuló ülése előtt a kormánypárti képviselőknek a Parlament Vadásztermében május 8-án délelőtt.

 

 

 

Az eseményen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, továbbá Veszprém megye képviselői.

Elmélkedésének bevezetésében Márfi Gyula érsek János apostol első levelének kezdő mondatát idézte: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, és amit kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.” Szent János sorainak hitelességében azonban sokan kételkednek – szögezte le a főpásztor, aki beszédében arra kereste a választ, hogy mi teszi mégis hitelessé számunkra Jézust, az ő csodáit és feltámadását.

Jézus tanítása teljesen „elfogadhatatlannak” tűnt; hittana hihetetlen volt. Jön egy ács (asztalos, bognár) a rosszhírű Názáretből, és Jahvéval teszi egyenlővé magát. „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30); „Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn 14,9); „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Jn 8,58). Ne csodálkozzunk rajta, hogy Jézusnak e megnyilatkozásai „kiverték a biztosítékot”, fő­leg az írástudók számára. De Jézus erkölcstana sem volt könnyebben elfogadható – fogalmazott Márfi Gyula, továbbra is a Szentírásból idézve: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért” (Mt 5,44) – Ki szerette akkor ellenségét a Közel-Keleten? És ki szereti most? Az ellenségszeretet számunkra is nagyon nehéz. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen” (Lk 9,24; vö. Mk 8,34) – Kinek telik ma kedve a szenvedésben, a kereszthordozásban? „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa” (Lk 6,20) – Ki akar közöttünk szegény lenni? De még a lelki szegénység is nehéz: függetlennek lenni az anyagi javak vonzásától. „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el”(Lk 16,18; vö. Mt 19,9) – A férfijogú világhoz szokott társadalom­ban még az apostolok is megütköztek ezen. Sem Mózes, sem Mohamed nem mert ellenségszeretetet, „szent szegénységet”, kereszthordozást, szigorú monogámiát hirdetni; megbuktak volna, ha ezt teszik – emlékeztetett a veszprémi főpásztor.

A Jézus feltámadásába vetett hit mégis nagyon gyorsan elterjedt az egész Római Birodalomban – és terjed ma is. Pedig nem voltak mai hírközlő eszközök, sem mai közlekedési esz­közök. Mégis – a pogány Tacitus szerint – 64-ben, Rómában már hatalmas tömeg ment Jé­zusért a halálba. Egyeseket keresztre fe­szítettek, másokat kiéheztetett vadállatok elé vetettek, megint másokat égő fáklyaként elégettek.

Japánban 1637–38-ban, a Simabara-lázadás idején közel 35 ezer keresz­tényt feszítettek keresztre; Kínában 1899 és 1901 között, a boxerlázadás éveiben 30 ezer keresztény halt meg Krisztusért; Mexikóban 1920 és 1930 között körülbelül 6300 Krisztus-hívőt lőttek agyon. Megvoltak az áldozatai a nácizmusnak és a kommunizmusnak is: Salkaházi Sára és társai, Romzsa Tódor és társai (Ungvár), Scheffler János (Szatmárnémeti), Bogdánffy Szilárd (Nagyvárad), Apor Vil­mos, Meszlényi Zoltán, Brenner János, Bódi Magdi, Mindszenty József, Márton Áron, Sándor István. A Közel-Keleten, Afrikában, Indiában, Észak-Koreában és másutt ma is sokan halnak meg keresztény hitükért. Nigériában 2017-ben közel ötszáz keresztényt égettek el elevenen. Európa egyes országaiban, ahol a náci holokausztot tagadni bűn, erről a muszlim holokausztról beszélni tilos.

Mindez azzal magyarázható, hogy sokan valóban hallották, lát­ták és tapintották a Feltámadottat, ahogy Szent Jánostól hallottuk. „Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk” (1Jn 1,3). Péter apostol Kornéliusz házában arról beszél, hogy a keresztre feszített Jézust „feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmu­tatta az előre kijelölt tanúknak, azaz nekünk, akik ettünk és ittunk vele a halálból való feltámadása után” (ApCsel 10,40–41). Hogy kik ezek az előre kijelölt tanúk, arról Szent Pál ír a korintusi híveknek: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az írások szerint, eltemették, és harmadnapra feltámadt, az írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghal­tak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is” (1Kor 15,3–8).

Miért nem mondták azt az első tanítványok, hogy: „Ez a Jézus, amíg élt, önmagát sem tudta megvédeni, hogyan számít­hatnánk segítségére most, hogy már meghalt? Ez a Jézus, amíg élt, egyetlen népet sem tudott megtéríteni, hogyan tudnánk mi most, mikor már meghalt, tanítványaivá tenni mind a népeket?” Szent Pál azt írja: „Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, és nincs értelme a ti hiteteknek” (1Kor 5,14). Annak meg végképp nem lett volna értelme, hogy elinduljanak, életüket kockáztatva, egy holttestért, azt állítva róla, hogy él.

A Feltámadottal való találkozások realitását markánsan húzza alá a szent asszonyok és a tanítványok átalakulása. E találkozások emléke bevésődött a lelkükbe; e találkozásokhoz képest az is csak egy álom, egy fantáziatermék, hogy mi most itt vagyunk. A halott Krisztust kereső Mária Magdolna már az élő Krisztus tanúja lesz. A Mesterét megtagadó Péter átalakul az Egyház sziklaalapjává. Az emmauszi tanítványok jeruzsálemi tanítványokká változnak át. A hitetlen Tamásból hívő Tamás lesz. Mi pedig annak az Egyháznak vagyunk a tagjai, amely mintegy kétezeréves emberként ma is a szent asszonyok és a tanítványok fülével hallja, szemével látja és kezével tapintja a feltámadt Üdvözítőt.

Ezek után mi szükség volt a Szentlélek eljövetelére? Nagyon sok. Más dolog ugyanis meggyőződni valamiről, és más dolog ezt a meggyőződést megőrizni, és megint más dolog ennek megfelelően élni, és végül szintén más dolog ezt a meggyőződést továbbadni má­soknak. A Szentlélek kegyelme nélkül még a meggyőződéshez sem juthatunk el. „Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által” – mond­ja Pál apostol (1Kor 12,3).

Ha a Feltámadt Jézus megjelenne az Európai Parlamentben – zárt ajtókon, ablakokon keresztül –, megmutatná szent sebeit, és azt mondaná: „Békesség nektek”: Mi történne? Sokan leborulnának előtte, és megcsókolnák kezeit, mások inkább elmen­nének a diliházba, és igazolást kérnének arról, hogy hallucinálnak. „Senki se mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által.”

Kell a Szentlélek ereje ahhoz is, hogy tudjunk méltósággal veszíteni, győztesen is megmaradjunk alázatosnak, éljünk a hatalommal, de vissza ne éljünk vele; hogy szelíd tanítványként elviseljük Krisztus ellenségeinek gyalázkodásait, az üldözéseket és a kereszteket; hogy földhözragadt emberként is szárnyalni tudjunk, és – Váci Mi­hály szavai szerint – „szelíden győzzünk, mint a szél”.

Az ünnepi esemény kezdetén Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma eddigi minisztere kitüntető oklevelet adott át Pálfalvi Attilának, a Veszprémi Érsekség munkatársának, a főpásztor szolgálatában végzett munkájának elismeréseként. 

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás