Gondolatok a foci vb. kapcsán

Megkezdődött a futballvilág nagy tornája, a foci világbajnokság. Ilyenkor a világ minden táján feszülten figyelik a mérkőzéseket, főleg, ha a nemzeti csapat is résztvevője a vb-nek. Találgatják, ki jut tovább, ki esik ki, lesz-e meglepetés, lesz-e meccseket eldöntő bírói tévedés, ki lesz a vb felfedezettje, stb. Izgalmakban nincs hiány, minden vb. tartogat meglepetéseket.
Sajnos nemzeti válogatottunk most sem jutott ki a világbajnokságra. Legutóbb 1986-ban, a Mezey vezette nemzeti tizenegy vívta ki magának a mexikói vb-n való részvétel jogát.
Mezey György 1983-ban vette át a válogatottat, és ezzel megkezdődött az 1986-ig tartó diadalmenet. 1985-ben csoportelsőként jutott a válogatott a mexikói világbajnokságra. Ekkor a magyar válogatott az európai ranglista élén, és a világranglista negyedik helyén állt.
A két évvel ezelőtti francia országi EB szereplésünkre is felfigyelt a világ. A selejtezőn gyengélkedő csapat irányítását a Herta egykori kiváló játékosa, a jelenlegi edző Dárdai Pál vette át. Lelket öntött a csapatba, és a későbbi edző, Bernd Storck vezetésével a válogatott bejutott az 2016-os EB-re. A magyar válogatott csoportelsőként jutott tovább, és 3:3 arányú döntetlent játszott az EB-t később megnyerő portugál válogatottal. A futballt kedvelő hazai közönség a kiváló EB szereplés után joggal remélhette, hogy ez a csapat 32 év után ismét kijut a vb-re. Nem így történt.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy időnként szárnyakat kap a válogatottunk, majd szárnyaszegetten a mélybe zuhan? Mitől van az, hogy hasonló adottságokkal rendelkező más európai országok szinte állandó résztvevői a nagy futballtornáknak? Miért beteg a magyar futball? - Vég Antal könyvének címét idézve.
Mint a kisgyermek a számára oly kedves mesét, mi is gyakran idézzük: volt egyszer… igen, volt egyszer egy Aranycsapat. Egy verhetetlen nemzeti tizenegy, aki az 1954-es vb. legnagyobb esélyesének számított. Volt egyszer egy Puskás „Öcsi”, aki az akkori világ legjobb futballistája volt. Aki vezéregyénisége volt az akkori magyar válogatottnak, az Aranycsapatnak, aki a Reál Madrid első számú csatárjává vált, aki edzőként addig nem ismert görög, és egyéb kis csapatokat juttatott el a csúcsra. Aki szívét-lelkét adta a fociért.
Ha végignézünk a futball háza táján, szomorúan kell megállapítanunk, hogy manapság már mindent a pénz ural. A focira rátelepedett a tőke. Köztudott, hogy a tőkének (a tőkésnek!) az a legfőbb tulajdonsága, hogy minél nagyobb profitot szerezzen. Minél rövidebb idő alatt, és mindenáron. A foci nemzeti jellege háttérbe szorult, az adok-veszek szemlélet vált uralkodóvá. Régen a grundokon felnövő őstehetségek az adott nemzet labdarúgó csapatait erősítették. Ma már az sem ritka, hogy egy tehetséges idegen országból származó játékost úgy honosítanak, hogy még az adott ország nyelvét sem beszéli, és egészen más földrészről, más kultúrkörből származik. Csak azért, hogy a „nemzeti” labdarúgó válogatottat erősítse.
Egy ország labdarúgó zsenijeire méltán büszkék a szurkolók. Régebben ezekről a példaképekről stadionokat neveztek el. A fővárosi nagy csapatok (Fradi, Újpesti Dózsa, Vasas, MTK, stb.) futballpályái ezeknek a kiváló labdarúgóknak a neveit viselték. Aztán jött egy (rendszer) váltás, és egyik napról a másikra az Albert Flóriánról elnevezett stadionból Grupama aréna lett, az évtizedes újpesti mezt és logót megváltoztatta a tőkés tulaj.
Tévedés ne essék: szükség van a futball szponzorálására, mint ahogy ez más sportágakban is jelen van. A baj csak az, hogy a befektetett tőke (tőkés) ural mindent. Az elsőrendű cél a töke minél nagyobb mértékű kamatoztatása, a többi nem számít. Egy sztár játékos ára a nemzetközi piacon a csillagos egekbe szökött. Egy nemzeti válogatott szövetségi kapitánya havonta sokmilliós gázsit kap. Ez még önmagában nem lenne probléma, ha sikerre viszi a válogatottat. Sok esetben viszont a teljes kudarc esetén is jár ez az összeg. Legfeljebb egy idő után felmondanak az edzőnek.
A nagy pénzek nagy kísértést is jelentenek. Nem a labdarúgóknak, mert ők teszik a dolgukat. Ők a nagy nemzetközi pénzügyi üzlet napi robotosai. Adják-veszik őket, sőt teljes csapatok is adásvétel tárgyát képezik. A FIFA nagyhatalmú vezetői pedig uralkodnak. A futball felett, és a pénz felett. „Sepp” Blatter úr, a FIFA korábbi vezére erről többet tudna mondani. A pénz csábító, a nagy pénz még csábítóbb. Még Michael Platini, - a kiváló francia labdarúgó, akire az egész világ felnézett (teljesen jogosan, mert zseniális futballista volt)- is besározódott ebben a mocsári közegben.
Valami elveszett a labdarúgás szépségéből. A világ első számú labdarúgó nagyhatalma Brazília. A világhírű brazil zsonglőröket, Pelét és társait ma is csodálja a foci szerető közönség. Ezek a nagyszerű focisták sokszor keresztet vetnek a pályán, ha sikerül gólt rúgniuk. Nemrégen olvastam, hogy a brazil labdarúgó szövetség megtiltotta játékosainak a keresztvetést.
A „no to racism” szlogennel kampányoló FIFA mit szól mindehhez?
Azok a kiváló labdarúgók, akik Istenben bízva lépnek a pályára, bátran vállalják hitüket. A Real Madrid labdarúgói a Szűzanyának ajánlották fel a Bajnokok Ligája kupáját. Ők nem a pénzért játszanak hosszú éveken keresztül, hanem a foci szeretetéért, a nemzeti büszkeségért. Messi, az argentinok világsztárja megfogadta, hogy a vb megnyerése esetén elzarándokol a lakhelyétől 50 km-re lévő Szűz Mária kegyhelyre. Többen is csatlakoztak ehhez a fogadalomhoz.
A vb. mindig örömöt, és önfeledt szórakozást jelent a focirajongóknak. Az önfeledt játék, a győzelem öröme feledteti a fáradalmakat. De a lényeg mégsem a mindenáron való győzelem - hiszen a szerencse forgandó - hanem a részvétel. A világ minden részéről érkeznek labdarúgók, hogy megmutassák tehetségüket. Nem számít az, hogy milyen a focista nemzetisége, nem számít a bőre színe, nem számít a világnézete - csak a tehetsége számít. Itt nincs rasszizmus, nincs kirekesztés, nincs megkülönböztetés - a tehetséges játékost mindenki szereti, és szívből szurkol neki.
A futball szépségét nem a trófeák sokasága jelenti, hanem az önfeledt, szurkolókat megörvendeztető közös játék, a labdazsonglőrök tehetsége, a világ népeinek találkozása egy nagyszerű sportrendezvényen.
A.D.2018.06.15.©JóB
Archívum
Hozzászólások
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!

Horvátország szövetségi kapitánya Istennek tulajdonítja a sikereit – írja a Catholic News Agency. Az 51 éves, rendkívül népszerű szakember, aki a döntőbe vezette Horvátország labdarúgó válogatottját a világbajnokságon, mélyen vallásos, így Istennek köszöni meg a győzelmeit.
A világbajnokság előtt így nyilatkozott: „Minden, amit elértem az életemben, illetve a pályafutásomban azt a hitemnek köszönhetem. Hálás vagyok ezért az én Uramnak. Ha elveszítjük a reményt, akkor Istenben és a hitünkben kell bíznunk.”
Dalicnál mindig van rózsafüzér, nyakláncon egy keresztet hord, amiről azt nyilatkozta, hogy „amikor valami nehézségem adódik, csak ragaszkodva megfogom, és minden könnyebb lesz”.
Játékosai tűzbe mennének a kapitányért, aki remek közösséget formált a válogatottból.
Forrás: mandiner
CNA Catholoic News Agency
https://www.catholicnewsagency.com/news/croatias-world-cup-soccer-coach-clings-to-the-rosary-as-he-finds-success-13738?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807
Napi aktuális archívum
- 2023.12.03. „Akik szerint nincs keresztény Európa, azok a jelenkor júdásai!”
- 2023.11.29. Ima az üldözött keresztényekért
- 2023.11.15. Civilizációs pont közeledik, amikor eldől, túlél-e az európai civilizáció
- 2023.11.11. A múlt szövedéke
- 2023.11.04. Így verték le
- 2023.10.23. Tisztelet a hősöknek, dicsőség Istennek
- 2023.10.15. A közép pápája – mérlegen XVI. Benedek munkássága
- 2023.10.06. Aradi 13-ak
- 2023.10.02. Az Őrangyalok ünnepe
- 2023.09.01. AMI A LEGEGYETEMESEBB ÉS A LEGSZEMÉLYESEBB – ISTENHITÜNK CSODADIMENZIÓI