Tiszta Forrás
2018. december 12.   
Névnap: Gabriella, Johanna

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Esti imádság: ~ ~ ~ ~ SUB TUUM PRAESIDIUM ~ ~ ~ ~ Sub tuum praesidium confugimus, Sancte Dei Genitrix, nostras deprecationes ne despicias in necessitatibus nostris; sed a periculis cunctis libera nos semper, Virgo gloriosa et benedicta. ~ ~ Domina nostra, Mediatrix nostra, advocata nostra, tuo Filio nos reconcilia, tuo Filio nos commenda, tuo Filio nos repraesenta. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ OLTALMAD ALÁ FUTUNK ~ ~ ~ ~ Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője, könyörgéseinket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz. ~ ~ Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk és szószólónk. Engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. ~ ~ Ámen. ~ ~ VIRGINIS MARIAE, PATRONAE HUNGARIAE, ORA PRO NOBIS! ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
35 látogató

Látogatások

- ma: 679
- tegnap: 728
2018.10.06. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Aradi 13-ak

Aradi 13-ak

 

 

 

             Aradi 13-ak            

Magyarország az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot egy polgári jellegű, modern, a feudalizmust felszámoló és a Habsburg Birodalmon belül nagy önállósággal bíró új ország megteremtéséért vívta. Bár a szabadságharc 1849 tavaszán még nagy magyar győzelmeket hozott, Ferenc József császár fő szövetségesétől Oroszországtól kért segítséget és elérte a fordulatot. A hatalmas cári haderő eltiporta a több mint egy éve folyó harcokban kivérzett magyar seregeket.

 

 

1849 október 6 –án a majdnem egy éven át tartó szabadságharc befejezését követően az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak: birodalmában nem tűri a lázadást. A császár tizenhárom magyar honvédtábornokot ítéltetett halálra, mindegyiküket nyilvános és megszégyenítő kivégzéssel sújtva.

Az említett napon Arad városában tizenhárom bátor, hősies, és megbecsült magyar hazafi kivégzésére készültek. A halálra ítéltek mindannyian ugyanazon ügyért harcoltak: a magyar szabadságért és a magyar haza megújulásáért. Hittek abban, hogy a reformkor nagyjai: Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák és Kossuth egy modern, új Magyarország alapjait tették le, kivezetve a magyarságot a középkori feudális viszonyok közül. A halálra ítélt katonai vezetők mindegyike kész volt életét áldozni ezekért a célokért. A végsőkig küzdöttek, mert tudták: a magyar nép régen kiérdemelte már a jogot arra, hogy végre önmagát kormányozza. Harcukat törvényesnek tartották, hiszen 1848 tavaszán az osztrák császári udvar is elismerte a magyarországi reformok szükségszerűségét. Az Udvar meghátrálása azonban csak 1848 nyaráig tartott. Miután az európai uralkodók sorra, mindenütt leverték a forradalmakat, Bécs a magyarok ellen fordult. A szabadságharc kitört és sok ezer bátor magyar katona és tiszt véráldozatát követelte.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 1849 júniusában érkezett a fordulópontjához. Ferenc József császár parancsára ugyanis ekkor támadt hazánkra a segítségül hívott majdnem 200 ezres orosz haderő és a 66 ezer osztrák katonát számláló császári armada. A több mint negyed millió támadó ellen reménytelennek tűnt az ellenállás. A magyarok csupán abban bízhattak, hogy képesek lesznek annyira lelassítani az orosz-osztrák csapatok előretörését, hogy Nyugat-Európa felfigyeljen a küzdelemre. Kossuthék hittek abban, hogy ha kitartanak, akkor Anglia és Franciaország nem fogják szó nélkül hagyni az oroszok beavatkozását, és kikényszerítik az intervenció felfüggesztését. Abban bíztak, hogy az európai erőegyensúly felett őrködő nyugati országok nem engedik az Orosz Birodalom térnyerését. A magyar tábornoki kar így mindent megtett az oroszok és a Haynau vezette osztrákok feltartóztatásáért.

A túlerővel folytatott küzdelemben valódi hősök harcoltak. Aulich Lajos hadügyminiszter és Görgey Artúr főparancsnok vezetése alatt Dessewfy Arisztid lovascsapataival Felső-Magyarországon hátráltatta az oroszok előretörését, Nagysándor József tábornok Debrecennél védte meg csapataival a magyar fősereget, Damjanich János és Vécsey Károly pedig a délvidéken készültek a végső összecsapásokra. Eközben Török Ignác hadmérnökként a szegedi sáncok építését felügyelte, Láhner György pedig a nagyváradi fegyvergyár folyamatos működését biztosította. Az említett magyar honvédtábornokok, illetve a legfelső hadvezetésben szolgáló parancsnokok, - köztük Kiss Ernő altábornagy – mindent elkövettek az ellenség feltartóztatásáért. Sajnos azonban az Arad – Temesvár körzetbe történő csapatösszevonás terve hibásnak bizonyult. A túlerő előbb a Szőregi, majd a végső, temesvári csatában is győzelmet aratott.

A kivégzések és a 13 vértanúhalál 

1849 október 6 –án reggel fél hatkor a legyőzött magyar hősökön súlyos bosszút állt a bécsi udvar. Négy honvédtábornokot golyó általi, kilencet pedig kötél-általi halálra ítéltek. A történelem soha nem felejti emléküket.

aradi13.jpg 

  Kiss Ernő: Gazdag, örmény eredetű családban született. 1848 októberében – a honvéd hadseregben elsőként – nevezték ki honvéd vezérőrnaggyá. Később 1849 januárjában Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetője lett, majd tavasszal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert.

Utolsó mondata: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicsö szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

  Dessewffy Arisztid: Jómódú, magyar, evangélikus családba született. 18 éves korában jelentkezett a császári hadseregbe. Kitüntette magát a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben, ezért április 18-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Később az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Hadtestével jelen volt Buda ostrománál, ahol megkapta vezérőrnagyi kinevezését. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként az orosz sereg előrenyomulását akadályozta hősiesen.

Utolsó mondata: Tegnap hösök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

  Schweidel József: Harcolt a napóleoni háborúkban. A schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. októberében tábornokká avatta. 1849. május 9-én lett Pest városparancsnoka. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte.

Utolsó mondata:  A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi
embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

  Lázár Vilmos: Örmény származású magyar nemesi családban született. Fiatalon lett katona. Kiválóan szerepelt a szabadságharc utolsó csatáiban. Augusztus 12-én Bem tábornok ezredessé léptette elő és megbízta a felső-magyarországi hadtest maradványaiból alakított IX. hadtest parancsnokságával.

Utolsó mondata: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

  Poeltenberg Ernő: Gazdag osztrák szülők gyermekeként született. Összesen 18 éve szolgált már tisztként a császári seregben, amikor kitört a szabadságharc. A kápolnai csatában kitüntette magát. 1849. április 14-e után a hetedik hadtest parancsnoka lett ezredesként, majd június 2-án tábornokká léptették elő. A nyári hadjárat idején Haynau túlerejével szemben visszavonulni kényszerült. Görgey bizalmasaként ő közvetített a tárgyalásokon a cári seregekkel a fegyverletételről. Ezután fogták el az osztrák hatóságok.

Utolsó mondata: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide

  Török Ignác: Kisbirtokos magyar nemesi családból származott. A bécsi hadmérnöki akadémián végzett, 1839-ban a nemesi testőrséghez került, ahol erődítés elméleteket oktatott. Tanította többek között Görgey Artúrt és Klapka Györgyöt is. A harcok alatt Komáromban a vár erődítését, kiépítését szervezte meg, majd a budai várban szolgált, végül Szegedre rendelték hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen.

Utolsó mondata: Nemsokára Isten legmagasabb ítélöszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

  Láhner György:A Túróc megyei Necpálon született 1795-ben, német polgári családban. 1848 őszén a Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelővé nevezte ki, ezredesi rangban. Ebben a minőségében a pesti központú magyar fegyvergyártás felfuttatása volt a feladata. Pest elestét követően tábornokként ő állíttatta fel a nagyváradi fegyvergyárat.

Utolsó mondata: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni
áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

  Knézich Károly Édesapja horvát volt, aki osztrák szolgálatban határőrtisztként dolgozott. Részt vett a szerbek elleni hadjáratban, majd az isaszegi és a nagysallói csatában is. Damjanich János lábtörése után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki. E minőségében vett részt Buda ostromában.

Utolsó mondata: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

  Nagysándor József A déli harcokban nyújtott kiváló teljesítményéért ezredessé léptették elő. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában szétvert ellenség maradványait hősiesen üldözte. Az ütközetben tanúsított hősiességéért 2. osztályú érdemjellel tüntették ki. A tokaji átkelés után 1849. augusztus 2-án Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, és bár vereséget szenvedett, megmentette a felmorzsolódástól a Görgey vezette főerőket.

Utolsó mondata: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hössé, igaz emberré, jó katonává tett.

  Aulich Lajos Ő volt az aradi vértanúk közül a legidősebb, kivégzésekor 56 éves. Német anyanyelvű polgári családba született. Már 20 évesen katonai pályára lépett. A szabadságharc kezdetén a délvidéki harcokban vett részt. Később a tavaszi hadjáratban harcolt, majd 1849. július 14-étől a magyar kormány hadügyminisztere lett.

Utolsó mondata: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

  Damjanich János Szerb nemzetiségű, vagyontalan családból származott. A katonatiszti iskolát Temesváron végezte. A szabadságharc első szakaszában, 1848 végéig a délvidéken harcolt. Részt vett a tavaszi hadjáratban és a komáromi csatában is. Április 28-án ideiglenes hadügyminiszterré is kinevezték, azonban mikor kikocsizott csapatai megszemlélésére, eltörte a lábát, és emiatt szolgálatképtelenné vált. Július 11-től az aradi vár főfelügyelője, majd várparancsnoka lett. Augusztus 17-én a cári csapatok előtt tette le a fegyvert.

Utolsó mondata: Legyöztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

  Vécsey Károly Rangos főnemesi családba született és szinte még kamaszként katonai pályára lépett. A szabadságharc kezdetén ő is a délvidéken vett részt a harcokban. 1849. április 7-én nevezték aki az aradi várat ostromló V. hadtest élére. A szabadságharc utolsó csatájában, Temesvárnál hősiesen és nagy szakértelemmel vezette csapatait.

Utolsó mondata: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

  Leiningen-Westerburg Károly Ő volt a legfiatalabb aradi vértanú, kivégzésekor alig 30 éves. Hessen nagyhercegségben született, olyan család gyermekeként, amelynek több tagja is katonaként szolgált. 1848 őszén Temesvárra rendelték, ahol önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. Bátorságáért 1849 áprilisban ezredesi ranggal tüntették ki. A tavaszi hadjáratban további érdemeket szerzett, melyek elismeréséül július 1-jén tábornokká léptették elő. Görgey személyes jó barátjának mondhatta magát.

Utolsó mondata: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

 

Egy pillantás a hóhérra: Haynau

Julius Jacob von Haynau a magyar történelem legsötétebb figurái közé tartozik. Neve az elmúlt másfél évszázadban összefonódott a könyörtelen és     nemtelen bosszúval. Kortársai szerint legjobb indulattal is legfeljebb közepes képességűnek nevezhető katona volt – azonban olyan korba született, amikor a tehetséget és a vitézséget könnyedén pótolhatta gátlástalansággal és kegyetlenséggel.

IX. Vilmos hessen-kasseli választófejedelem (tartományi gróf) és Rebecca Richter, zsidó patikuslány törvénytelen fiaként született. Szülei rangon aluli, morganatikus házasságot kötöttek, de apjuk mind a hét gyermekét törvényesnek ismerte el, és rájuk hagyományozta a von Haynau bárói rangot.

Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása 1801-ben kezdődött az osztrák hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban. Féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani. 1847-ben nyugdíjba vonult, ám az 1848. évi forradalmak elleni fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál.

Előbb Olaszországban harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. Bresciában a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat a forradalmároknak feladó, illetve lemészárló férfiakat kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. (Megjegyzendő, hogy a magyar honvédség részéről sebesült, vagy fogságba esett császári katonák meggyilkolására csak egyetlen egy alkalommal, Buda bevétele után került sor, s a tisztek ezúttal is hamar véget vetettek a megtorlásnak.) A nemzetközi közvélemény felháborodott, Joseph Wenzel Radetzky tábornagy viszont ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést. 1849. május 30-án Haynaut nevezték ki Welden helyébe az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokának.

Haynau

 Miután a cári intervenció elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, több csatában győzött a magyar csapatok felett. Görgey Artúr világosi fegyverletételének helyét és idejét is az indokolta, hogy nem Haynaunak akarta magát megadni. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után Haynau mint Magyarország teljhatalmú parancsnoka vezette a magyar forradalmárok elleni megtorlást. 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány („minisztérium”) elnökét. A későbbiekben is sok más forradalmár esett Haynau áldozatául. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz, stb. várbörtöneibe. Ezrével vitette a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe.

Haynau különös kegyetlensége lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált, s 1850-ben felmentették, jelentős mennyiségű államkötvénnyel méltányolva véres szolgálatait. Az immár végleg nyugállományba vonult hadfi hírhedtségére jellemző, hogy angliai utazása során, Londonban egy munkásgyűlés két résztvevője felismerte és megverte, a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben. Állítólag Giuseppe Garibaldi londoni látogatása során meg akarta keresni a két elkövetőt, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését. Éppen így járt Brüsszelben is, ahol a nők korbácsolását vetették szemére. Párizsban a kormánynak mindent el kellett követnie biztonsága megóvására, Berlinben ellenben nagyon ünnepelték. Bécs városa visszatérése után díszpolgárának választotta.

1853-ban hunyt el. Halálának oka valójában ismeretlen, mivel eszméletlenül találtak rá, és úgy vélték, nem él. A halál pontos okának kiderítéséért elrendelték a boncolást, amit a koponya felnyitásával kezdtek. Az elborzadt orvosok csak ezután vették észre, hogy Haynau valójában él, mert az agya lüktetett.

 

Harmat Àrpád Péter

Forrás:Történelem Blog

 

“Ezt Aradért kapod!” – Londonban megverték Haynaut

A kiegyezés után viszont a “jó király” ideáljába nem igazán fért bele a megtorlás szigora, így tudatosan is igyekeztek mindent Haynau nyakába varrni. Pedig Haynau nem volt más, mint báb, egy brutális és kegyetlen ember, a császár nem véletlenül uszította épp őt Magyarországra.

Olyan, mint egy borotva

Már 15 esztendősen beállt a császári hadseregbe, ahol fényes karriert futott be, a táborszernagyi rangig vitte. Önfejűségéről és kegyetlenségéről vált híressé: az Itáliai Bresciában betegágyukon gyilkoltatta meg a sebesült forradalmárokat, asszonyokat korbácsoltatott meg nyilvánosan. Joggal érdemelte ki a bresciai hiéna melléknevet.

1849 májusának végén vette át a magyarországi seregek főparancsnokságát, és rögtön új, tudatosan megalázó és kegyetlen módszereket vezetett be.

Visszaállította és alkalmazta is a magyar oldalon harcoló császári tisztekkel szemben az akasztást, de nem kímélte a civileket sem, papokat, lelkészeket, elöljárókat küldött a halálba a legkisebb vétségért is.

A fegyverletétel után mindent megtett, hogy a forradalmi hajlamot kiirtsa, az eszközökben nem válogatott. Százakat végeztetett ki, ezreket ítéltetett a lassú sorvadással, halállal felérő várfogságra. Szadizmusa idővel a császár számára is kellemetlenné vált, így 1850. július 8-án leváltotta az addig teljhatalommal bíró katonát.

Parancsnoka, Radetzky tábornagy ekkor így fogalmazott”Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni”

Julius Jacob von Haynau (Wikipedia)

Az angolok megadták neki

A 64 éves Haynau számára ez azt jelentette, hogy visszavonult a jutalompénzén vásárolt magyarországi birtokára. És utazgatott. Bécsben díszpolgári címmel tüntették ki, Berlinben ünnepelték. Brüsszelben viszont majdnem pórul járt, a haragos tömeg nők megkorbácsolását vetette a szemére, Párizsban pedig csak a hatóságok teljes készültségének köszönhetően kerülte el a verést.

Nem úgy Londonban, 1852-ben. Egy sörgyári látogatás során a munkások felismerték, és “Ezt Aradért kapod!” felkiáltással nekiestek. A vasárnapi Újság 1903-ban írta meg igen részletesen “Haynau londoni kalandját” – a teljes cikk itt olvasható, a 3. oldal végén kezdődik.

Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy «Down with the Austrian butcher!» (Le az osztrák mészárossal) Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de ismét vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók (coal-heavers), utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkolódva káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták még végig a Bankside nevű úton, mely a Themse partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a George public house-hoz, melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. […] Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrségért.

Balra: Haynaut üldözi a londoni tömeg. Jobbra: Haynau elbújik egy hálószobában (Vasárnapi Újság/MEK.hu)

Élve temették el?

A Haynau iránti gyűlöletet jelzi, hogy még halálában is valamiféle elégtételt kellett látni, ha másképp nem, hát a fantázia segítségével. Köztudott volt, hogy a táborszernagy egy korábbi fejsérülése miatt néha elvesztette az eszméletét. Ez történt 1853. március 14-én is, amikor előkelő barátaival épp az észak-itáliai forradalom leverését ünnepelte.

Egy másik változat szerint a tetszhalott Haynaut élve temették el, és amikor lánya kérésére négy nappal később exhumálták, hason fekve, találták, körmeire vér száradt – kétségbeesetten próbált menekülni a föld alól.

Az igazság viszont az, hogy Haynau nem adta meg azt az elégtételt, hogy ennyit szenvedjen. A bálon valóban agyvérzése volt, a halál beálltát már ott teljes bizonyossággal megállapította a kiérkező orvos.

 

Bihari Dániel

Forrás: 24.hu

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás