Az utolsó szentmise után... – Zarándokok Boldog Brenner János útján

December 15-én Szentgotthárd-Máriaújfalura várták a zarándokokat, akik a szentmise után Székely János püspökkel indultak, hogy végigjárják Boldog Brenner János utolsó útját. A téli éjszakában Máriaújfaluról Rábakethely érintésével haladt a menet Zsidára.

Aprócska, takaros templom várta Máriaújfalun Boldog Brenner János emléknapján a zarándokokat.

A Szent Péter és Pál-templom a századforduló éveiben épült egy koldusasszony és hívek adományából. Itt mutatta be 1957. december 14-én Brenner János élete utolsó szentmiséjét.

A kis belső térbe alig negyvenen férnek be, a többség kihangosítva követi a szentmisét, majd Székely János püspökkel együtt járják végig a zarándokok a májusban boldoggá avatott vértanú pap utolsó útját.

Hideg van, leesett a hó, az emberek fázósan várakoznak. Sokan vannak, a Keresztény Megmozdulásokért Egyesület Szentgotthárd kilencedik alkalommal hívott Brenner János emléke előtt tisztelgő zarándokútra. Minden évben sokan eljönnek. Brenner János egykori szolgálati helyén, Rábakethelyen és aprófalvas filiáiban, Máriaújfalun, Farkasfán, Magyarlakán, Zsidán még élnek neveltjei, kortársai. Megszólal az ének, elkezdődik a szentmise. Székely János mellett ott van az oltárnál Brenner József nagyprépost és Császár István általános helynök.

Az ünneplőket Sütő Ferenc önkormányzati képviselő, Máriaújfalu városrész önkormányzatának vezetője köszönti. Arra kéri a közösséget, imáikat ajánlják fel fiataljainkért, papi és szerzetesi hivatásokért. Utána a megyéspüspök üdvözli az egybegyűlteket. A hatvanegy évvel ezelőtti éjszaka történéseit felidézve úgy fogalmaz, mikor Brenner János felemelte a hófehér ostyát, még nem tudhatta, hogy még aznap a vére hullik majd rá.

Székely János homíliájában arról az ifjúról beszél, akiben tűzként lobogott az istenszeretet és a felebaráti szeretet. – Neve (brennen=égni) mintha csak előre vetítette volna lelkületét. Honnan volt ez a tűz? – teszi fel a kérdést a püspök. – Az ok családjában és az őt felnevelő iskolákban keresendő, itt alapozódott meg a Brenner Jánost jellemző lángoló lelkesedés. Apja naponta járt szentmisére, rendszeresen imádkozta a rózsafüzért, sok lelkiségi irodalmat olvasott, igazi példakép volt. Édesanyja szerető, türelmes, áldozatkész, mindig sugárzó asszony volt. Családként is szorosan kötődtek a templomhoz. Talán ez Brenner János életének egyik üzenete: szükség van imádságos családokra, hogy lángoló szívű fiataljaink legyenek.

De fontos a neveltetésben az iskola szerepe is. Brenner Jánosnak jó iskolák jutottak. Tanulmányait a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte, Pécsett, a ciszterci, utána pedig a szombathelyi premontrei gimnáziumban folytatta. Életre szóló alapokat, szemléletet kapott. Vajon a mi oktatásunk segít-e megtalálni az ifjúságnak az élet értelmét, ad-e kellő erőt, motivációt arra vonatkozóan, hogy miért érdemes becsületesnek lenni? Megtanít-e embernek lenni? Segít-e eligazodni azzal kapcsolatban, hogy hogyan nézzünk szembe betegséggel, halállal? Elvezeti-e a gyerekeket a szeretet útjára? – kérdezi a püspök, és felelősségünkre figyelmeztet. „Ma azért imádkozunk, hogy a Brenner János elvetette mag újra és újra kicsírázzon, és gyümölcsöt teremjen.”

A szentmise után Máriaújfalu lakói forralt borral és pogácsával látják el a zarándokokat. Az első úticél Rábakethely. Brenner János az itteni plébániára ment haza, itt kopogtattak be hozzá az éjszaka közepén, hogy beteghez hívják.

Legelöl a kereszt halad, mögötte a zarándokokat vezető atyák, Székely János püspök, Brenner József nagyprépost és Császár István helynök mennek.

Rábakethelyig az országúton és a település utcáin rózsafüzért imádkozva halad a menet, az egykori plébániatemplomból Székely János áldásával kezdik meg a tizennégy állomásból álló utat a zarándokok. Innen már az erdő következik. Apró pelyhekben szállingózik a hó, a mécsesek fénye világítja meg az ösvényt. Rábakethely és Zsida között, valahol az erdőben támadtak rá a plébániáról kicsalt papra hatvanegy évvel ezelőtt. A súlyosan sérült fiatalember még eljutott Zsidára, reggel ott találtak rá holtan az emberek.

Brenner János boldoggá avatása óta ez az út már nem keresztút, hanem az öröm útja. Tizennégy állomásánál ezúttal Brenner János írásaiból, leveleiből, naplóbejegyzéseiből hangoznak el gondolatok. Az életszentség küzdelmes útjáról, a Jézussal megélt bensőséges szeretetkapcsolatról szóló vallomások mellett megszólalnak a lendület, a lelkesedés életszakaszait váltó szárazságok, megtorpanások vallomásai, a megtapasztalt szeretet bizonyosságának szavai, a lélek vágyakozása Isten után. E mondatok lehetőséget adnak a zarándokoknak az erőgyűjtésre.

A végcél Zsidán van, a keresztnél. Székely János megáldja a zarándokokat, akik a kereszt lábához helyezik mécsesüket. Boldog Brenner János első liturgikus emléknapja a zsidaiak vendéglátásával zárul.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

A szerk.: A kezdő képen a vértanú pap, Muka Gábor csávolyi plébános (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) Boldog Brenner Jánost ábrázoló festménye látható, amelyet Zubály Lajos plébános áldott meg 2018. december 15-én, a napkori római katolikus templomban a magyar Tarzíciuszként is ismert vértanúpap egy csontereklyélyével együtt, amit a Szombathelyi Egyházmegye adományozott a plébános kérésére. A festményen liturgikus ruhában piros stólával látható, bal kezében a vértanúság pálmáját tartja, jobb kezével pedig az Oltáriszentséget őrző burzára mutat. Ezen a képen az ereklye látható:

Boldog Brenner János vértanú áldozópap rövid életútja:

Brenner János 1931. december 27-én született Szombathelyen. 1955-ben szentelték pappá és Rábakethelyre helyezték, ahol káplánként szolgált. Buzgó lelkipásztori munkáját nem nézték jó szemmel azok, akik az 1956-os forradalom leverése után legfőbb ellenségeiket az egyház papjaiban látták. 1957. december 15-én éjjel sürgős betegáldoztatás ürügyén kicsalták a plébániáról. A templomban magához vette a betegellátó tarsolyt, melyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével — aki kihívta a plébániáról —, a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással 32 késszúrással megölték. Gyilkosainak a kiléte mind a mai napig ismeretlen, mert a nyomozást akadályoztatták. Temetését az állami hatóságok a kitűzött idő után csak egy órával engedték elvégezni. A szombathelyi Szent Kvirin templom kriptájában temették el.

Boldoggá avatása előtt (2018. május 1-jén volt Szombathelyen) földi maradványait a szombathelyi székesegyházban a Szent Kvirin oltáron helyezték el.

Brenner János atya újmisés jelmondata: „Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik!”
(Róm 8,28)

Ima Brenner János szentté avatásáért

Mindenható örök Isten, aki Boldog János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg őt Egyházadban mielőbbi szentté avatásával is! Égi közbenjárása esdje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és szenvedést a Te országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Forrás:http://www.dnyem.hu/index.php)

Archívum