Tiszta Forrás
2019. szeptember 23.   
Névnap: Tekla, Líviusz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Conditor alme siderum, aeterna lux credentium, Christe, redemptor omnium, exaudi preces supplicum. *** Qui condolens interitu mortis perire saeculum, salvasti mundum languidum, donans reis remedium. *** Te deprecamur hagie, venture iudex saeculi, conserva nos in tempore hostis a telo perfidi. ~ ~ ~ ~ Csillagoknak teremtője, híveidnek örök fénye, Krisztus, mindenek megmentője, hallgass mi könyörgésünkre! *** Mi ez földnek - keserülvén - ördög miatt való vesztén, e világot üdvözítsed, orvosságul jöjj, szüless meg! *** Téged kérünk, ó Szentisten, ki ülsz az ítélő székben, tarts meg minket ez időben, minden ellenségünk ellen! ***

Jelen van

0 felhasználó
26 látogató

Látogatások

- ma: 1080
- tegnap: 1186
2019.07.25. 16:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Hit, kereszténység, haza

Hit, kereszténység, haza

 

                            

                              Hit,Kereszténység,Haza

Ha valakik tudták, hogy mit jelent e három szó, akkor a magyarországi végvári vitézek tudták ezt.

 

 

 

Balassi Bálint, a XVI. század legnagyobb költője, csaknem 150 évvel az 1456-os nándorfehérvári győzelem után azok közé a magyarok közé tartozott, akik még mindig harcoltak a török ellen, s életüket áldozták a haza védelmében.

Balassi 1594 május végén vesztette életét az Esztergom török elleni visszafoglalásában vívott harcban. A többszáz magyar végvár katonái tartották a lelket az emberekben, hogy érdemes védeni a hazát, kell küzdeni. Verseiben meg is énekelte ezt, mint azt Egy katonaének (In laudem confiniorum – Az csak búbánat nótájára) című költeményében:

 

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.”

 

De a török elleni harcok jóval előbb kezdődtek. Kevesen tudják, hogy Nándorfehérvár, ma Belgrád, a XIV-XV. században az egyik legfontosabb délvidéki végvári erődítménye, bástyája volt a királyi Magyarországnak.

Az európai vallásháború, az iszlám elleni harc a magyar és az európai történelem kiemelkedő katonai győzelme 563 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én volt. A nándorfehérvári ütközetben résztvevő, elsősorban magyar és szerb harcosok, valamint az európai keresztesek Kapisztrán Szent János szerzetes vezetésével egy életre beírták magukat a történelembe. 

A fiatal ambiciózus török szultán, II. Mehmed 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt (mai, török nevén Isztambult), nyilvánvalóvá vált, hogy iszlám veszély fenyegeti a keresztény Európát. Az iszlám fenyegetettség dacára a magyar főurak többsége egymással volt elfoglalva, a nemesség nagy része az V. László és Hunyadi János körül szerveződő bárói ligákba tömörült.

A nemzetközi helyzet sem volt sokkal kedvezőbb, mert bár 1455-ben III. Calixtus személyében egy elkötelezett egyházfő ült Szent Péter székébe, az európai keresztes had toborzása során minden erőfeszítése kudarcot vallott. Ez a pápa tudta, hogy milyen veszélyt jelent az iszlám behatolás Európában. Tudta, hogy a törökök a Balkán elfoglalásával nem állnak meg. A sorsdöntő török előrenyomulás idejére egyedül a Magyarországra küldött Kapisztrán János olasz szerzetesre lehetett számítani, aki a több mint 30 ezer főnyi, magyar és szerb parasztokból álló irreguláris seregével később a győzelemben is fontos szerepet játszott. Előzőleg hiába próbálta a német fejedelmeket, a kereszténység megmentése érdekében nagyobb áldozatokra bírni, ez nem sikerült. Akárcsak ma: a nyugat-európai országok többsége csendesen szemléli avagy maga szervezi, hogy muszlim hívők milliói lepjék el Európát. Ez jelentheti a véget.

Térjünk vissza a középkor végéhez. Hasonló helyzet volt, mint ma, vagyis az iszlám térhódítása Európát célozta. Magyarországon azonban voltak, akiknek helyén volt a szíve. A

magyarországi nemesség pártoskodása és az ebből fakadó közömbössége azt eredményezte, hogy Szilágyi Mihály, a nándorfehérvári vár kapitánya és sógora, Hunyadi János saját költségen kellett, hogy felkészüljenek a török támadására. Szilágyi Mihály 1456 tavaszára körülbelül 7 ezer főnyi várőrséget toborzott, a Szegeden táborozó Hunyadi pedig hivatali és magánbirtokai erőforrásait felhasználva ehhez újabb 12 ezer katonát tudott hozzátenni. Ezenkívül Kórógyi János macsói bán csekély katonaságára, Brankovics György és Kapisztrán  keresztes hadaira lehetett számítani. Hunyadi csekély számú reguláris serege mellett a hiányosan felszerelt, gyakorlatlan néptömeget állíthatott a másfélszázezernyi haderővel szembe, mely június elején II.Mehmed szultán személyes vezérlete alatt, háromszáz ágyúval, óriási ostromgépekkel és kétszáz hajóval Nándorfehérvár alá érkezett, a Száva Dunába ömlő torkolatánál. Hunyadihoz a legfelsőbb urak közül a többi között hárman csatlakoztak: Kanizsai László, Rozgonyi Rajnáld és Kórógyi János. A többszörös túlerőben lévő török sereg megkezdte  Nándorfehérvár ostromát, „Magyarország kulcsát”, melyet 10 napig csak Szilágyi Mihály várkapitány katonái védtek, 1456. július 4-én kezdte el éjjel-nappal lövetni.

Az ágyúzás következtében alaposan megrongálódott várfalak között harcoló magyar és szerb katonák megsegítése július 14-én történt meg, amikor is Hunyadi János a Dunán kiépített török hajózárat áttörve, az éj leple alatt erősítést és élelmet juttatott az ostromlottaknak. A vízen aratott győzelem, nemcsak erkölcsi siker volt, nemcsak azt jelentette,

hogy Hunyadi a fegyvereseit a várba juttatta, hanem azt is, hogy a kereszteseknek Kapisztrán Szent János vezetésével a Száva balpartján táborhelyet jelölt ki, akiknek létszáma húszezerre duzzadt s zavarták a török ostromot. Ettől kezdve Mehmed szultán volt lépéshátrányban, ugyanis táborában felütötték fejüket a különféle járványok.

A kialakult helyzet miatt a szultán július 21-én döntő rohamot rendelt el, de a Hunyaditól és Kapisztrántól lelkesített várőrség emberfeletti kitartással harcolt. A törökök háromszor benyomultak várba, de mindannyiszor visszaverték őket. A legenda szerint a hadiszerencsét Dugovics Titusz hősiessége fordította meg, miután önfeláldozó módon a mélybe rántotta a lófarkas, félholdat jelképező zászlót kitűző török katonát, ahol közös sírjukat lelték.  Az őrség egy része a vár falairól olajba és szurokba mártott égő rőzse-csomókat hajigált az ostromlókra, és ezzel soraikban nagy pusztítást vitt véghez. A törökök végül csüggedve fölhagytak a vár ostromával és elvonultak. Egy biztos: július 22-én Szilágyi Mihály és Hunyadi János csapatai megtisztitották Nándorfehérvárt a töröktől. Hunyadi folytatta a harcot és a török tábor ellen fordult, a viadalban a szultán is megsebesült, de seregének felbomlását nem tudta megakadályozni és a diadalt nem tudta kiragadni a keresztények kezéből. A világraszóló diadal után Nándorfehérvár még 75 éven keresztül szolgálhatta a kereszténységet, és megmaradhatott Magyarország védőbástyájának.

Ötszázhatvanhárom év után ez az önfeláldozó küzdelem milyen tanulságokkal jár a mai magyarok számára? Ne hamisítsd meg a történelmünket! Ne árts a hazádnak! Ne hazudj a hazádról! Magyarországot s a népét tiszteld, tiszteld és értsd meg hagyományait, nemes történelmét, amely legkevesebb 1500 évre nyúlik vissza, államisága több mint ezer évre. Fennmaradását mindig is a haza iránti szeretet, az anyaföld szeretete, a szabadságküzdelmeink, harcaink a külföldi hódítók ellen határozták meg.

A világon sehol sem becsülik az árulást, az árulót, mert csak időlegesen fürödhet a dicsőségben, mint például Kun Béla, Szamuely Tibor, Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Lukács György, Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Gerő Ernő vagy Kádár János. Ez vonatkozik a ma balliberális, kommunista árulóira, akik máig mindent elkövetnek Magyarország lejáratására, Brüsszelben és máshol. Az újdonsült hazaárulók nem fognak a dicsőség falára kerülni, mint például Újhelyi István, Jávor Benedek, Gyurcsányné Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc, Cseh Katalin, Niedermüller Péter és a többi elvetemült. Ők Magyarország tehetségét a külföldi hatalmaknak akarják kiszolgáltatni, még olyan áron is, hogy migránsok millióit szabadítanák nemzetünkre.

Példaképeink továbbra is Hunyadi Jánosok, Zrínyi Miklósok, Zrínyi Ilonák, Rákóczi Ferencek, Kossuth Lajosok, Petőfi Sándorok, Széchenyi Istvánok, Deák Ferencek, Andrássy Gyulák, Tisza Istvánok, Bethlen Istvánok, Teleki Pálok, Bajcsy-Zsilinszky Endrék, Radnóti Miklósok, Eszterházy Jánosok, Mindszenty Józsefek, Kovács Bélák, Pongrátz Gergelyek, Mansfeld Péterek, Tóth Ilonák vagy Wittner Máriák. Ők a mi hőseink. Akik a hazaszeretetből példát mutattak. Hosszú, hosszú a sor, akikre büszkék vagyunk. Szerencsére több a hősünk, a példaképünk, a hazafink, mint ahányan a nemzet árulói vannak.

Az utókor a demokráciákban mindig a nemzet nagyjairól emlékezik meg.

Hunyadi János sem merült feledésbe. Eklatáns példa, hogy XIII. Kelemen pápa, amikor 1758. augusztus 19-én Magyarország uralkodóit az „apostoli király” címével ékesítette fel, megemlékezett arról a hosszú küzdelemről, amit a magyar nemzet a törökök ellen folytatott, és a hódolatteljes csodálat kifejezésével szólt Hunyadi Jánosról, aki úgymond az ellenség hatalmas seregei fölött kivívott győzelmeivel nevének olyan dicsőséget szerzett, hogy az a késő századokban sem fog feledésbe merülni.

S ez a pápai jóslat milyen igaznak bizonyult.

Sajnos manapság is vannak olyanok, akik meg akarják hamisítani vagy lekicsinyelni dicső történelmünket.

Történt lassan egy éve, hogy elolvastam Hegedűs Bálint forgatókönyvíró epigonszerű alkotását. A blogomon ezt írtam.

„Az állítólag Hunyadiról szóló film nem szól sem a törökverő Hunyadiról, nem szól sem a magyarság történelmének egyik legnagyobb győzelméről, a Nándorfehérvári diadalról, nem szól a hazaszeretetről, a kereszténységről, nem szól Kapisztrán Jánosról,  nem szól az azóta felcsendülő déli harangzúgásokról, egyszóval nem szól rólunk, magyarokról. De annál inkább szól a törökökről, a janicsárok vitézségéről, a hamis romantikáról, a hamis fikciókról, és szól a történelmietlen kitalációkról. Akkor vegyük sorjában, hogy mi nem fér bele a 7 milliárd forintnyi filmötletbe és mi nem fér bele a forgatókönyv oldalankénti egy-két milliójába!

Ugye kilencvennégy oldalról van szó. Hatvankét oldalon keresztül azzal traktálnak, hogy egy Faradzs nevezetű, megnyerő külsejű, férfias török aga, hogyan hurcolja el láncra verve a magyar falvakból a magyar gyerekeket, akiket majd janicsárokká nevelnek. (Ugye ismerős? Gárdonyi Egri Csillagok című művében szereplő Jumurdzsák is így kezdte a forgatókönyv elején, de ő nem volt szimpatikus, még Várkonyi filmjében sem.) Menjünk tovább! A Hegedűs forgatókönyv szerint a Kócos és Csikó testvérpárból Kócost rabolják el. Évekkel később Nándorfehérvárnál találkoznak, ott küzdenek meg, Csikó Hunyadi János katonája, Kócos janicsár lett.”

Nem untatom az olvasót, az egész cikket a bloggomon elolvashatják. De ez az írás akkora botrányt kevert, hogy ez a gyalázatos, történelemhamisító filmterv végül nem valósult meg. Szász János a rendező visszaadta megbízatását, a forgatókönyvíró is elállt a munkától.

Mert ez az, amit nem szabad. Ha valakinek nincs hite, nemzete és a kereszténység melletti elkötelezettsége, az ne is fogjon ilyen alkotáshoz.

Egy biztos. Kellenek új történelmi filmek, alkotások, produkciók a magyarság meg nem írt vagy meghamisított történelméről. De ehhez kell hit, kereszténység, hazaszeretet, elkötelezettség és tehetség.

Balassi Bálint, a magyarság nagy reneszánsz költője ilyen volt. Aki nemcsak megírta, megélte mindazt, amit megírt, hanem, mint a kor krónikása harcolt is hazánk szabadságáért. Végvári versei közül ez a kis részlet is mutatja mit kell gondolni magunkról, cselekedeteinkről, arról amit hazánkért tehetünk:

„Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.
Ó, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezők
    

  

Isten áldja Hunyadi Jánost

 

 

 Forrás:   Pesti Srácok / Stefka Istaván

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás