Tiszta Forrás
2019. november 23.   
Névnap: Kelemen, Klementina

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 79
- tegnap: 1349
2019.10.17. 19:45 JóB
Hozzászólások: 0

Els segadors Catalunya

Els segadors Catalunya

A szerkesztő előszava:

Az európai országokban egyre nagyobb befolyással rendelkező Európai Unió vezetői nap, mint nap másról sem beszélnek, mint demokráciáról, emberi jogokról, toleranciáról. Hogy ez miként valósul meg a gyakorlatban, arra számos példát láthatunk. Ennek egyik mintapéldája a már évszázadok óta az önállóságért, a függetlenségért küzdő katalán nép. De említhetnénk az erdélyi székelyeket, az angol fennhatóság alatt élő skótokat, a dél-tiroliakat, a kárpátaljai, felvidéki, és délvidéki magyarokat is.

Az Európa népeit megillető (és az EU által is deklarált) emberi jogok érvényesítése helyett egy egészen szélsőséges, minden vonatkozó törvényt lábbal taposó gyakorlatot folytat az EU vezetése. Ismeretlen, más kontinensekről illegálisan érkező tömegekkel telepít be Európába.

A közelmúlt történései:

2017. október 1-jén népszavazást rendeztek a Spanyolországtól való elszakadásról. Előzetesen mind az alkotmánybíróság, mind a kormányfő több alkalommal is törvénytelennek minősítette a népszavazást. A spanyol rendőrség nyílt erőszakkal próbálta a népszavazást megakadályozni: A szavazóhelyiségek egy részét bezárta, elrabolta az urnák egy részét és több millió szavazólapot. A szavazóhelyiségek felé tartó emberek közül több százat súlyosan megsebesített.

2017. október 27-én a katalán parlament 72 igen, 10 nem, 2 tartózkodás mellett kikiáltotta Katalónia függetlenségét. A nem elszakadáspárti ellenzék kivonult a parlamentből, így ők nem adtak le szavazatot.

Lázadás, zendülés, hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények vádjával 2017. október 30-án a spanyol állami főügyész büntetőeljárás megindítását kezdeményezte a volt katalán kormány, valamint a katalán parlament elnökségének tagjai ellen.

2019 februárjában, Madridban a spanyol legfelsőbb bíróságon megkezdődött a per 12 katalán függetlenségi politikus ellen, akiket az ügyészség azzal vádol, hogy 2017. október 1-jén alkotmányellenesen szerveztek függetlenségi népszavazást, majd fogadtak el katalán függetlenségi nyilatkozatot. Az ügyészség 7 és 25 év közötti börtönbüntetést kért különböző olyan bűncselekmények miatt, amelyekkel az ügyészség érvelése szerint veszélybe sodorták Spanyolország alkotmányos rendjét.

2019. október 14-én hirdetett a spanyol legfelsőbb bíróság ítéletet a katalán politikusok ügyében: A vádlottak közül kilencre 9 és 13 év között börtönbüntetést szabott ki, három vádlottat egy időre a köztisztség viselésétől tiltott el, illetve pénzbüntetéssel sújtotta őket. Az ítélet elleni tiltakozásul Barcelonában egy erőszakba torkolló tüntetés tört ki, amelyben több mint százan megsebesültek.

Háromszáz éve, 1714. szeptember 11-én vonultak be V. Fülöp spanyol király csapatai a hónapok óta ostromlott Barcelonába, ezzel Katalónia elvesztette önállóságát.

 

A barcelonai grófságot még Nagy Károly frank császár hozta létre a 9. században, afféle ütközőállamként az ibériai arab államok és a frank területek között. A grófság, amely a 10. századtól már lényegében önállóságot élvezett, a 12. században dinasztikus módon egyesült Aragóniával. Az Aragóniai Királyság a következő időszakban nagyhatalommá vált, bekebelezte Valenciát, a Baleárokat, és egy időben uralta Nápolyt, Korzikát és Szardíniát is. 1469-ben II. Ferdinánd aragóniai király és Izabella kasztíliai királynő házasságával megszületett az egységes spanyol állam, amelyben azonban mindkét korábbi királyság, így Katalónia is megőrizte politikai intézményrendszerét, parlamentjét és törvényeit.

Amerika felfedezése (1492) után a spanyol ambíciók az Újvilágot vették célba, így a Földközi-tenger partján fekvő Katalónia vesztett jelentőségéből. A madridi udvar központosítási törekvései 1640-ben, a harmincéves háború idején felkelést váltottak ki, és a francia támogatást is élvező katalán rendeknek az 1652-es békében sikerült jogaikat újfent elismertetniük. A konfliktus azonban nem oldódott meg véglegesen, a spanyol örökösödési háború kitörése után pedig már kenyértörésre került sor.

Az utolsó spanyol Habsburg, II. Károly 1700-ban gyermek nélkül halt meg, trónjára igényt tartottak az osztrák Habsburgok és a francia Bourbonok is. 1701-ben Madridban XIV. Lajos francia király unokáját, V. Fülöpöt koronázták meg, mire válaszul az osztrák-angol-holland "Nagy Szövetség" hadat üzent a Napkirálynak. A harcok egész Európára kiterjedtek, spanyol földön pedig polgárháború dúlt, amelybe külföldi erők is beavatkoztak. A katalánok kezdetben Fülöpöt támogatták, de miután a Nagy Szövetség által támogatott Károly Habsburg főherceg (I. Lipót osztrák uralkodó fia) csapatai 1705-ben bevették Barcelonát, őt ismerték el királyuknak.

1711-ben Károly megörökölte a bécsi trónt, és így egy kézbe került volna a spanyol és az osztrák örökség, ami Ausztria szövetségesei számára elfogadhatatlan volt. Az angolok és a hollandok 1713-ban békét kötöttek a franciákkal, elismerve V. Fülöpöt Spanyolország királyának, amibe a következő évben Ausztria is beleegyezett. A francia születésű új uralkodó kemény kézzel látott neki a centralizált királyi hatalom kiépítésének, az "áruló" tartományok megbüntetésének, ami Katalónia számára katasztrófával ért fel.

Miután 1713 nyarán a brit és császári seregek a béke előírásainak megfelelően távoztak Barcelonából, V. Fülöp megkezdte a város ostromát. A várost mintegy negyvenezer katona vette körül, a védősereg alig pár ezer, katonai képzettséggel alig rendelkező emberből állt. Az ostrom megfelelő ágyúk híján mégis több mint egy évig elhúzódott, a nyomasztó túlerőben lévő királyi katonaság csak 1714. szeptember 11-én tudta bevenni a katalán fővárost. A bevonulás után V. Fülöp azonnal életbe léptette már korábban kiadott rendeleteit, amelyek megszüntették a katalán autonómiát, eltörölték a több évszázados múltra visszatekintő katalán intézményeket, és még a katalán nyelv használatát is megtiltották.

A katalán nemzeti reneszánsz (renaixenca) a 19. század végén kezdődött, napjainkban is tart, sőt egyre erősödik. A saját nyelvvel, kultúrával, polgári jogrendszerrel, kollektív identitástudattal bíró katalánok ma állam nélküli nemzetnek érzik magukat. Minden év szeptember 11-én megemlékezést tartanak az 1713-14-es harcokban elesett védők temetője fölött létesült barcelonai téren, és függetlenségpárti tüntetések is zajlanak.

A központi madridi kormányzat és a szakadár törekvéseket felkaroló barcelonai kormány közötti feszültség egyre nagyobb, aminek gazdasági okai is vannak: az ország területének 6 százalékát kitevő Katalónia állítja elő a spanyol GDP 20 százalékát, Katalónia a spanyol költségvetés nettó befizetője, de nem jogosult az adók beszedésére, és abba sem szólhat bele, mennyit kap vissza a pénzből. A függetlenség eszméje mindinkább népszerű az itteni lakosság körében. A helyi parlament 2013-ban szuverenitási nyilatkozatot fogadott el, 2014. novemberre pedig népszavazást írt ki a függetlenségről, amit a spanyol parlament alkotmányellenesnek minősített és nem hagyott jóvá.

Forrás:  múlt - kor történelmi magazin

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás