2020.02.26. 00:00 Kriszta

Hozzászólások: 0

Hamvazószerda van, elkezdődött a negyvennapos böjti időszak

Lezárult a farsangi időszak, és a keresztény hagyományok szerint elkezdődik a nagyböjt időszaka, melynek első napja a hamvazószerda. A szárazszerdának vagy böjtfogószerdának is nevezett nap mozgó ünnep, tehát minden évben máskor esedékes.

A húsvétot megelőző nagyböjt hossza Jézus negyvennapos böjtjét követi, vagyis a hamvazószerda mindig a húsvétvasárnaptól visszaszámolt negyvenedik hétköznap - beleértve a szombatokat is. Nem számolják bele viszont az ebbe az időszakba eső hat vasárnapot, mivel a nyugati egyházban a hét ezen napján nincsen böjt. A hamvazószerda legkorábbi lehetséges időpontja február 4., legkésőbbi pedig március 10.

Hamvazószerda

A katolikus egyházban ezen a napon az előző évi virágvasárnapi körmeneten használt barka elhamvasztásából származó, szentelt hamuból keresztet rajzolnak a hívők homlokára. Ezt a szertartást hamvazásnak nevezik, mely a bűnbánat jelképe, hiszen a hamu emlékeztet az elmúlásra.

Eltűnnek a díszek és a virágok a templomokból, az oltár és környezete pedig lilába öltözik, a plébánosok lila színű ru­­­hában miséznek, az orgona is csak az énekek kísérésére van – mától elkezdődik a negyvennapos nagyböjti időszak, hiszen hamvazószerda van. Kü­­lönleges időszak ez, ezek a húsvétra való felkészülés, a bűnbánat napjai.

Ma szigorú böjti nap van, 

  tehát nem szabad húst enni, és étkezni is csak háromszor lehet, jóllakni pedig csupán egyszer. A böjt megtartása kötelező minden katolikus számára, aki a 18. életévét betöltötte, de a 60. évét még nem kezdte meg, míg a mai és a nagypénteki hústilalom a 14. életévüket betöltöttekre is vo­­­natkozik.

Mi a nagyböjt?

A nagyböjt latin neve a quadra­gesima, ami magyarul negyvenet jelent, ez egyrészt a böjt hosszát jelzi, másrészt szent szám, amely gyakori a Bibliá­ban. A vízözönt megelőzően negyven napig ömlött az eső a földre, a választott nép negyven évig élt a pusztában, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen, Illés negyven na­­pig vándorolt a Hórebig, míg Jónás negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.

– Nyilvános működésének kezdetén Jézus is negyven na­­pig böjtölt, föltámadása után pe­­dig ugyanennyi ideig tartózkodott a Földön. Jézus azért böjtölt, hogy megmutassa, a böjt által fel tudjuk venni az ördög el­­len a küzdel­met. Az Új­­­­szö­vet­ségben a fa­­rizeusok gyakran böjtöltek látványosan, ez azonban a külsőség veszélyét hordozta magában, ezért Jézus többször is fel­emel­­te a szavát a képmutatás ellen. Jézus szemében a böjt a gyász jele, tanítványai azonban nem gyászolhattak, mert Őbenne az üdvösség ideje köszöntött be, viszont halála után már a tanítványok is böjtöltek, hiszen a második eljövetelére vártak. Így a böjt új értelmet nyert, nem a gyász és vezeklés jele lett, hanem az eljövendő Úrra való várakozásé .

Néphiedelem

Aki hamvazkodik, azt a néphiedelem szerint nem gyötri majd fejfájás. A szokás az őskeresztényektől eredeztethető, akik vezeklésként hamut szórtak a fejükre. A hamvazkodás már a 12. század óta az egyházi szertartás része.

Forrás: 

Hozzászólások