Tiszta Forrás
2020. szeptember 29.   
Névnap: Mihály

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
13 látogató

Látogatások

- ma: 55
- tegnap: 215
2020.03.01. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Böjt

 Böjt
 
 
 
 
A böjtölő ember talán arra érez rá a legjobban, hogy Isten nélkül semmi lényeges nincs az életben.

 

 

 

„Nagyapám sohasem beszélt a böjtjeiről, csak feltűnt, hogy nem eszik és nem is iszik egész nap. Ilyen volt a »karácsony bűtje« is, közvetlenül a nagy ünnep előtt, és természetesen a hamvazószerda és a nagypéntek is. A böjtölés ezeken a napokon ránk, kicsikre is vonatkozott, ami abban nyilvánult meg, hogy módjával ettünk, és napközben nem volt nassolás.Nagyapának azonban voltak olyan böjti napjai, amelyeket csak ő tartott számon: amikor megjelent az égen az újhold. Ilyenkor is ugyanúgy dolgozott kinn a szőlőben, mint máskor, néha nyári forróságban, élelem és víz nélkül, még fütyörészett is hozzá. Számára ezek az újholdnapi böjtök egyáltalán nem voltak gyászos napok. Később tudtam meg, hogy hálából vállalta őket, merthogy megszabadult a fogságából. Még később merült fel bennem a gyanú, hogy nagyapa e fogadalmi napjain valószínűleg nem csupán a második világháború borzalmas tapasztalataira gondolt.

 



Mindnyájunknak megvannak a saját fogságai, véges lények vagyunk, határokba ütközünk. Sebeket okozhatunk akaratlanul is. Szeretnénk a jót, de néha a legjobb szándékunk sem elég ahhoz, hogy meg is tegyük. A böjtölő ember talán arra érez rá a legjobban, hogy Isten nélkül semmi lényeges nincs az életben. A böjt így lesz az Istenhez fordulás eszköze, ami egyúttal a magunkba szállást is jelenti. Aki böjtöl, a pusztába megy. Ott pedig csak Isten van meg én. A találkozás e belső úton azonban nem szomorú esemény. Néha még fütyülni is lehet hozzá.”

 

Horváth Árpád SJ
 

Forrás: 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás