Tiszta Forrás
2020. december 03.   
Névnap: Ferenc, Olívia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 23
- tegnap: 320
2020.10.13. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

FATIMAI JELENÉSEK

FATIMAI JELENÉSEK


Fatima a jelenések idején 35-40 tanyát egyesítõ portugál kis tanyaközpont. Innen pár kilométerre található Cova da Iria (Szent Irén völgye) ahol a Mária-jelenések kezdõdtek. Az Aljustreli tanyán élõ gyerekek itt legeltették bárányaikat. Nemcsak rokonok, de jó barátok is voltak. Minden délben együtt mondták el térden állva a rózsafüzér imát, majd játszottak tovább, miközben a nyájra is ügyeltek. A domboldalon levõ kövekbõl kis házikót építettek nem is sejtve, hogy itt nemsokára Portugália legnagyobb bazilikája fog magasodni. Az események 1916-ban angyali jelenésekkel indultak.

 

 

 

 

 


 

 

A jelenések színhelyei

 

 

Lucia, Ferenc és Jácinta
 

 

Angyali jelenések



Elsõ angyali jelenés
 

Lucia 10, Ferenc 9, Jácinta 7 éves, mikor 1916 tavaszán a juhok õrzése közben egy fénylõ ifjú jelenik meg, aki a Béke Angyalának nevezi magát. Az angyal közös imára szólítja õket, majd letérdel, homlokával a földet érintve meghajol és háromszor ismétli:
 

„Istenem hiszek benned, imádlak téged,
remélek benned és szeretlek.
Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért,
akik nem hisznek benned, nem imádnak,
nem bíznak benned és nem szeretnek.”

 

Majd a gyerekekhez fordulva mondja:

„Így imádkozzatok!. Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadja imáitokat.”

Ezután eltûnt.

Második angyali jelenés

A jelenés egy szép nyári napon közvetlen ebédidõ után váratlanul érkezik.
„Mit csináltok?” – kérdezi az angyal.
„Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szíve általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bûnért, mellyel Istent bántják meg és kérjétek a bûnösök megtérését. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Portugália Õrzõangyala vagyok, a Béke Angyala.”
„Hogyan hozzunk áldozatot?
– kérdezi Lucia.
„Mindent alakítsatok áldozattá. Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni és viseljétek türelmesen.”
A felszólítást a gyerekek megfogadták és sokszor órákon keresztül földre borulva imádkozták a kapott imát.

Harmadik angyali jelenés




Ennek a találkozásnak emlékét ma szoborcsoport jeleníti meg.

 

„Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szentségtörésekért, a szidalmazásokért és közömbösségért, melyek által Õt bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplõtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bûnösök megtéréséért.”
Ezután az ostyát Lucia, a kehely tartalmát Ferenc és Jácinta kapja, miközben így szól:
Vegyétek Jézus Krisztus testét és igyátok vérét, melyet a hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bûneiket és vigasztaljátok a jó Istent.”
Végül a földre borulva háromszor elmondja az elõzõ imát és eltûnik. A látottakat a három kis látnok titokban tartja s rendszeresen engesztelnek.

 

A Mária-jelenések



 

Elsõ jelenés (1917. május 13. vasárnap)


A jelenés asszonya szól elsõként:
„Ne féljetek nem bántalak benneteket.
„Honnan jön? –
kérdi Lucia.
„Az Égbõl.”
„S mit kíván tõlünk?
„Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következõ hat hónapban is ide,
ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és
mit akarok.
Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.”
„Én is az Égbe fogok jutni?
– kérdi Lucia.
„Igen.”
„És Jácinta?”
„Õ is.”
„És Ferenc?”
„Õ is, de addig még nagyon sok rózsafûzért kell elimádkoznia.”
„Maria das Neves
- Lucia 16 évesen elhunyt barátnõje - szintén már az Égben van?”
„Igen.”
„És Amália?”
„Õ még a világ végéig a tisztítóhelyen marad. Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezébõl a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bûnért, amivel Õt bántják meg és a bûnösök megtéréséért?”
„Igen.”
„Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéketek. Imádkozzátok mindennap a rózsafûzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét, és a háború hamarosan befejezõdjön!”



Második jelenés (1917. június 13. szerda)

A Szûz megjelenésekor Lucia szólal meg elõször:

„Mit kíván?”
„Jöjjetek ide a jövõ hónap 13-án is. Imádkozzátok minden nap a rózsafûzért és
tanuljatok meg olvasni. Ezután majd megmondom, hogy mit akarok.

Lucia egy beteg gyógyulását kéri. A válasz:
„Ha megtér, még az év folyamán meg is gyógyul.”
„Szeretném kérni hogy, mindhármunkat vigyen fel a mennybe.”
„Hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell
maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engem jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplõtelen Szívem tiszteletét.”

„Akkor egyedül maradok?”
„Nem leányom! Szenvedsz emiatt nagyon? Ne csüggedj el! Az én Szeplõtlen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezetõ utad.”

Ferenc két évvel késõbb 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án távozott Égi otthonába.


Harmadik jelenés (1917. július 13. péntek)

Mivel Jácinta májusban édesanyjának felfedte a történéseket 1917 július 13-án már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Legalább 2000-en voltak, de egyesek 3-5000 embert is említenek. Luciát alig lehetett rávenni, hogy elmenjen a jelenésre, mert édesanyja hitetlensége arra akarta kényszeríteni, hogy vallja be hogy csak hazugság az egész. Szidta és verte is szegény Luciát aki lélekben is igen sokat szenvedett emiatt. Lucia alig tudott megszólalni mikor a Szûz megjelent.
„Mit kíván? – kérdezi Lucia ismét a jelenések asszonyát.
„A következõ hónap 13-án jöjjetek újra ide. Imádkozzátok a Rózsafüzér Királynéja tiszteletére tovább a rózsafûzért, hogy így kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború végét, mert egyedül Õ tud rajtatok segíteni.
„Tessék megmondani, hogy kicsoda s tessék egy csodát mûvelni, hogy mindenki higgyen!”
„Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Csodát is fogok tenni, hogy higgyenek a jelenésnek…Hozzatok áldozatot a bûnösökért. Gyakran, különösen ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok:

 

Ó Jézusom! Irántad való szeretetbõl,
a bûnösök megtéréséért s a Szûzanya
Szeplõtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.”

 

Ezután a Szûz látomásban megmutatta a kárhozat helyét, amit azonban láttak titokban kellett tartaniuk.

A pokol látomása

„Amikor a Szûzanya az utolsó szavakat mondta, ugyanúgy széttárta karját, mint az elõzõ két jelenésnél. A fénysugarak amelyek onnan áradtak, úgy tûnt, a Föld mélyébe hatoltak, ahol egy óriási lángtengert láttunk, benne feketére égett lényeket, ördögöket és ember formájú lelkeket, amelyek olyanok voltak, mint az áttetszõ , parázzsá égett szén. A lángok a magasba röpítették õket, lebegtek, majd visszaestek és közben annyira kiabáltak, könyörögtek, siránkoztak a fájdalomtól, hogy a félelemtõl reszketni kezdtünk. (Ez akkor volt mikor a jelenés közben felkiáltottam- mondja Lucia) A különféle formájú ördögök ismeretlen állatokra hasonlítottak, de áttetszõek voltak, mint az izzó szén. Ez a látvány csak egy pillanatig tartott. Meg kell köszönnünk jóságos mennyei édesanyánknak, hogy nekünk már megígérte a mennyek országát, különben a borzalomtól és a félelemtõl talán meghaltunk volna.”
„Segélyt kérõen a Madonnára néztünk. Õ jósággal és szomorúsággal telve mondta:
„Láttátok a poklot, ahová a szegény bûnösök kerülnek. Hogy megmentsük õket, az Úr a világban be akarja vezetni Szeplõtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül és eljön a béke is. A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba az Úr megbántását, nem telik el hosszú idõ és új még szörnyûbb háború fog kirobbanni. Ez XI. Pius pápasága alatt következik majd be. Ha egy éjszaka ismeretlen fényt láttok majd, tudjátok, hogy ez az Isten jele, hogy közeledik a világ megbüntetése a sok gonoszságáért: háború, éhínség, az Egyház és a Szentatya üldözése.
Hogy ezt megakadályozzuk, az a kérésem, hogy Oroszországot ajánlják fel Szeplõtelen Szívemnek és vezessék be az engesztelõ szentáldozást a hónap elsõ szombatjain.
Ha kérésem teljesülnek, Oroszország meg fog térni és béke lesz. Ha nem elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést okoz; a jók mártírokká válnak, a Szentatya sokat fog szenvedni; több nemzetet kiirtanak… Végül Szeplõtelen Szívem diadalmaskodik, a Szentatya Oroszországot felajánlja nekem, amely megtér és a világra békés korszak virrad. Portugália megõrzi hitét. Mindezt nem szabad senkinek sem elmondanotok, csak Ferencnek.
( Õ ugyanis a jelenéseket mindig csak látta, de nem hallotta, azt a többiek mondták el neki .) A rózsafüzér minden tizedéhez fûzzétek hozzá: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket! Ments meg minket a pokol tüzétõl és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.”


Negyedik jelenés (1917. augusztus 19. vasárnap)

Az eredetileg augusztus 13-i jelenésre már mintegy ötezer ember jött el a Cova da Iria lejtõjére, de a látnokok letartóztatása és kihallgatásuk miatt a Szûz 19-én jelent meg váratlanul a gyerekeknek Valinhosban. Ekkor Lucia Ferenccel és annak bátyjával, Jánossal legeltette a nyájat. A villámlások és az ég színe már ismerõs volt Luciának, ezért megkérte Jánost siessen Jácintáért. Alighogy megérkezett Jácinta, nemsokára megjelent a Madonna egy hasonló fa fölött mint Cova da Iriaban és a következõket mondta:
„Azt akarom, hogy 13-án gyertek Cova da Iriába, és októberig naponta imádkozzátok a rózsafûzért. Az utolsó hónapban csodát teszek, hogy mindenki higgyen. Ha nem vittek volna titeket Vila Nova de Ourémba a csoda sokkal hatásosabb lett volna.
Megígérte nekik, hogy kárpótlásul eljön Szent József is a kis Jézussal, hogy a világnak békét ajándékozzon. Eljön az Úr is, hogy megáldja a népet és a Miasszonyunk Fájdalmas Anyaként fog megjelenni. Mivel a zarándokok a tölgyfánál sok adományt hagytak, Lucia megkérdezte, mi legyen ezekkel. Azt a választ kapták, hogy egy részéért vegyenek két hordozható állványt. Az egyiket Lucia és Jácinta vigye két fehérruhás kislánnyal, a másikat Ferenc három, fehér palástba öltözött fiúval. A többi adományból építsenek egy kis kápolnát és terjesszék a rózsafüzér imádkozását.
„Imádkozzatok sokat és hozzatok áldozatot a bûnösökért. Nagyon sokan kerülnek a pokolba azért, mert senki sem imádkozik értük és nem hoznak áldozatot.”
Ez a jelenés is mintegy 10 percig tartott, aztán a Hölgy elbúcsúzott a gyerekektõl.


Ötödik jelenés (1917. szeptember 13. csütörtök)

A jelenés elõtt egy csodálatos fénygömb érkezésére lett figyelmes a tömeg, majd a jelenés végén a gömb felemelkedett és eltûnt miközben a Nap felé haladt. Sokan megjegyezték: „A Madonna volt!”
A Szûz újból a rózsafüzér imádkozására buzdította a gyerekeket, hogy ilyen módon segítsék elõ a háború befejezését. Aztán megismételte augusztusi ígéretét. Lucia néhány beteg gyógyulását kérte:” Egyesek meggyógyulnak, mások nem..” Nincs mindenki egyforma lelkiállapotban, van akinek jobban a javára válik a betegség keresztje mint a gyógyulás.
Lucia kapott az emberektõl két levelet és egy üveg kölnivizet, hogy adja át a Madonnának:

„Önnek küldték, átadhatom?”
„Ilyen dolgokat az égben nem használunk”- volt a válasz.

 

A fénygömbön és a napsugárzás csökkenésén kívül észlelni lehetett:

 

hogy a Hold és a csillagok fényes nappal is jól láthatók voltak
- a föld felett sárgás fény terjengett
- a gyerekeket és a tölgyet egy fehér felhõ borította
- fehér pelyhek szállingóztak, majd pár méterre a föld felett eltûntek.

 



Ferenc, Lucia és Jácinta a jelenések helyén, amit a nép e fa kerettel jelölt meg.



Hatodik jelenés (1917. október 13. szombat)

Már elõzõ nap megkezdõdött az emberek özönlése Fatima felé. Bár 13-a borús, esõs nap volt mégis 50-70 ezer ember várta a csodát amit a látnokok tolmácsoltak a nép felé.
 



Borús, esõs nap volt


Dél körül a tömeg közös imát kezdett a gyerekekkel. A jelenség a szokott helyen tûnt fel. Mindenki láthatta, hogy egy fehér felhõ keletkezett a látnokok körül, amely késõbb 5-6 méterre felszállt.
„Kicsoda ön és mit kíván tõlem? – kérdezte Lucia.
„A Rózsafüzér Királynõje vagyok. Azt akarom, hogy ezen a helyen egy kápolnát építsenek tiszteletemre és naponta imádkozzák a rózsafûzért. Ha ezt teljesítik a háború véget ér és hazajönnek a katonák. Az emberek térjenek meg és tartsanak bûnbánatot... Az emberek ne bántsák tovább az Istent, már annyit bántották!”
Búcsúzóul a Szûzanya széttárta kezét, amely sugárzott mint a napfény.
„Nézzétek a Nap!”- kiáltotta Lucia.



A Napcsoda


Az esõ hirtelen elállt, a felhõk felszakadtak és a nap korongja láthatóvá vált. A színe olyan volt mint a Holdé. A korong mint egy tûzkerék, elkezdett sebesen forogni a tengelye körül és sárga, zöld, vörös, kék és lila sugarakat lövellt ki magából. A táj fantasztikus színözönbe merült. Egy pillanatra a Nap megállt, majd folytatta tüzes táncát. Még egyszer megállt, hogy aztán harmadszorra is csodálatos látványt nyújtson, még színpompásabbat és ragyogóbbat, mint eddig. Aztán a Nap mintha eltávolodna majd hirtelen közeledni kezdett. Sok ezer ember félelemkiáltása hangzott fel.
 


Csoda, csoda! - Hiszek Istenben! – Ave Maria! – Istenem Irgalmazz! - lehetett hallani mindenfelé.
Az emberek térdre borultak a sárban és hangos szóval bánták bûneiket. Mindez jó 10 percig tartott. A jelenséget 5, sõt még ennél is több kilométer távolságban észlelték. Sok tanú állítása szerint a napcsoda után általános meglepetést keltett, hogy a teljesen átázott ruhák tökéletesen megszáradtak.
Amikor a gyerekek a távozó Madonnát figyelték ahogy a Nap felé emelkedik és lassan eltûnik, hirtelen meglátták a Szent Családot: jobbról a Legszentebb Szüzet fehér ruhában és kék palástban, balról Szent Józsefet az egy-két éves kis Jézussal. A Szent Család a kereszt jelével áldotta meg a világot. Amikor ez a látomás eltûnt, Lucia az Üdvözítõt látta, ahogy megáldja a népet, majd
még egyszer a Madonnát két különbözõ megjelenési formában: mint a Fájdalmas Anyát
és mint a Kármelhegyi Boldogasszonyt. A jelenések hiteles voltát 1930. október 13-án százezer zarándok elõtt hirdették ki. Ma a jelenések helyén Portugália legnagyobb bazilikája áll.



 

A fatimai jelenések befejezõdtek, de Lucia életében Mária többször megjelent
még, s ilyenkor mindig kérésekkel fordult hozzá:


1925. december 10-i Pontevedrai (Spanyolország) jelenésben a Szent Szûz Szeplõtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban szólt:

"Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal megsebzik. Legalább te vigasztalj és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel azoknak, akik öt hónapon keresztül minden elsõ szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafûzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek."

A második jelenésben pedig még kiegészítette: "Jézus…meg akarja alapítani a földön Szeplõtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék." Ekkor Lucia a dorottyás nõvérek körében élt.

1929. június 13-i Tuy-i jelenésben a Szûzanya kérése:

"Elérkezett a pillanat, amelyben Isten felszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplõtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti."

Még a jelenés alatt közölte azt is, hogy kérését sajnos késve fogják csak teljesíteni:

"Nem akarnak kérésemre hallgatni!…Meg fogják bánni és teljesítik is, de már késõ lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elõ…"

XII. Pius pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. A késedelem 40 éves bolsevizmust, háborúkat és egyházüldözést okozott. A felajánlást VI. Pál is megtette 1967. május 13-án,



 

de a Szûz - Lucia szerint - csak II. János Pál pápáét fogadta el 1982. május 13-án, mert ekkor teljesült, hogy a világ összes püspökével együtt történjen a felajánlás. A Szentatya a világ püspökeivel együtt 1984. március 25-én újra felajánlotta az emberiséget és az egyházat Mária Szeplõtelen Szívének a fatimai kegyszobor elõtt, amelyet erre az alkalomra a fatimai püspök Rómába vitt.
 



II. János Pál pápa és Lucia nõvér

 

 

Felajánlás Mária szeplõtelen szívének


A harmadik fatimai titok


A Szent Szûz ezen üzenetét csak Jácinta és Ferenc boldoggá avatása után 2000. május 13-án hozták nyilvánosságra:
„A Miasszonyunk balján, egy kicsit magasabban, Angyalt láttunk, bal kezében tüzes karddal, mely szikrázva lángra lobbant és úgy tûnt, mintha fel akarná gyújtani a világot. De kialudt azzal a ragyogással érintkezve, amely Miasszonyunk feléje nyújtott, jobb kezébõl áradt. Az Angyal jobb kezével a földre mutatott és erõs hangon mondta: Bûnbánat, bûnbánat, bûnbánat! És hatalmas fényben, amely Isten volt, láttunk egy fehérbe öltözött Püspököt, valahogy úgy, mint amikor személyek láthatók egy tükörben, amely elõtt elhaladnak és az volt az elõérzetünk, hogy õ a Szentatya. Láttunk több más püspököt, papot, szerzeteseket és szerzetesnõket, amint meredek hegyre felkapaszkodtak, melynek a csúcsán egy nagy kereszt volt nyers fatörzsekbõl, mintha kéreggel borított parafából lett volna. A Szentatya mielõtt odaért volna, áthaladt egy félig lerombolt városon és félig remegõ, imbolygó léptekkel, a fájdalom és a bánat súlya alatt, imádkozott az útja során látott holtak lelkéért. A hegy csúcsára feljutva térdre esett a nagy Kereszt tövében, ahol egy csapat katona megölte, több fegyverlövéssel és nyilakkal. Ugyanígy egyik a másik után, meghaltak a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnõk és különféle osztályhoz tartozó és helyzetû más világi személyek, férfiak és nõk. A kereszt két karja alatt két Angyal állt, mindkettõ kristály öntözõkannát tartott kezében, amelyekbe összegyûjtötték a vértanúk vérét és meglocsolták vele a lelkeket, amelyek Istenhez közeledtek.”
Az 1981. május 13-i merénylet után a Szentatya számára világossá vált, hogy egy anyai kéz eltérítette a golyó pályáját, megengedve, hogy a haldokló pápa megálljon a halál küszöbén.


 

Forrás: Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövõ. Kisboldogasszony Plébánia. Eger, 2000.

L. Gonzaga da Fonseca.: Fatima üzenete ma is idõszerû. Márton Áron Kiadó. Budapest, 2002

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás