2021.04.01. 00:00 Kriszta

Hozzászólások: 0

Nagycsütörtök-Nagypéntek-Nagyszombat ünnepe Frissitve

Nagycsütörtök az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe

Nagycsütörtökön napján két liturgikus ünneplést tart a Katolikus Egyház.

Délelőtt hagyományosan olajszentelési szentmisét vagy másnéven krizmaszentelési szentmisét tartanak az egyházmegyék székesegyházaiban a főpásztorok a papság tagjaival együtt. Ekkor szentelik meg a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát (oliva olaj és balzsam megszentelt keverékét). A szentmisén az evangélium elhangzása után újítja meg a papság a szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve ezáltal közösségét a főpásztorral és az Egyházzal. Az idei esztendőben hazánk számos székesegyházában ezt a szentmisét egy későbbi időpontban vagy csak zárt körben tartják meg.

Az esti liturgia az Utolsó Vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását tárja elénk, a szenvedéstörténet kezdetét. Az Utolsó Vacsora az első szentmise és az Oltáriszentség alapításának az ünnepe, arra a jézusi parancsra emlékezünk, hogy „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” - egy olyan tanítás, amelynek szolidaritásra és összetartásra vonatkozó üzenete e napokban különösen is időszerű.

Az ószövetségi olvasmány (Kiv 12,1–8. 11–14.) felidézi az egyiptomi kivonulás éjszakáját. A zsidó peszah, a húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe. A szentlecke (1Kor 11,23–26) az utolsó vacsora termét jeleníti meg, ahogy Jézus a tanítványainak ezt mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem…” Jézus saját testét és vérét hagyja ránk, hogy lelkünket táplálja, vére által megszabaduljunk a bűntől és az örök haláltól.

A nagycsütörtöki evangélium (Jn 13,1–15) a lábmosás szertartását tárja elénk, azt a jelképes cselekedetet, ahogyan Jézus, az Úr és Mester a legalantasabb munkát vállalva, mosta meg a tanítványok lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A nyilvános szentmisén az evangélium elhangzása után ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát.

Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér - ezért van a pap fehér miseruhában -, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A „Dicsőség”-re minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a „Glória” után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, ahogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jelét adja.

A szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Ezután történik az oltárfosztás, amikor is eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.

Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken.

A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A liturgia színe már előre jelzi a szenvedéstörténetet. A piros szín, a vértanúság, a mártírság a szenvedés színe. A pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szólnak. Az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből hangzik el (Iz 52,13–53,12) az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól, akinek áldozatát Isten elfogadta. A szenvedő szolga az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A szentleckében Krisztus, mint az új szövetség igaz és tökéletes főpapja jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Ezután hangzik el a Passió. A János evangélium (Jn 18,1 – 19,42) drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következnek, amikor lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért. A tíz könyörgés után idén a járvány miatt külön egy tizenegyedik könyörgést iktatott be az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, amelyben megemlékeznek mindazokról, akik gyászolnak, a betegekről, és a halottakról. Ez a könyörgés magyarul így hangzik:

A járványban megbetegedettekért, az elhunytakért,

és a szeretteiket elvesztőkért is imádkozzunk, testvérek,

hogy megtapasztalhassa a keresztény nép:

- életünkben és halálunkban egyaránt mellettünk áll Krisztus,

a Mindenség Királya.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, tekints kegyesen aggodalmunkra,

könnyítsd meg gyermekeid terhét,

fogadd országodba az elhunytakat

és erősítsd meg gyenge hitünket,

ahogy megerősítetted Szent Fiadat,

Jézus Krisztust,

aki értünk kiürítette a szenvedés kelyhét.

Add, hogy mindig kétkedés nélkül bízzunk

atyai gondviselésedben.

Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. Az idei évben sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre, templomainkban nem kerülhet sor a hívek kereszt előtti hódolatára, mivel hasonlóan az elmúlt napokhoz, a hívek fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak belekapcsolódni a liturgiába és ezért egyedül a celebráns csókolhatja meg idén a keresztet.

A kereszthódolat után következik a szentáldozás szertartása. A Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a celebráns a szentséget. A zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból.

A helyi szokásoknak megfelelően ekkor következhet a lamentáció, Jeremiás siralmainak a felolvasása.

Nagypénteken az esti szertartást megelőzi a délután három órakor végzett keresztút. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra Feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.

Nagyszombat és a Húsvéti vigília

Nagyszombaton az esti vigília-szertartásával kezdetét veszi a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombaton „az Egyház Jézus sírja mellett virraszt”, a némaság tölti be a világot. Ebben a némaságban hangzik fel a Húsvéti Örömének és az éjszaka sötétjében gyullad fel a húsvéti gyertya fénye, amely hirdeti Isten győzelmét a halál felett, Krisztus feltámadását.

Húsvét éjszakáján, az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. A húsvéti vigília szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. Ez a jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus győzelmét jelzi, a feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének után kezdődik az igeliturgia: az ószövetségi olvasmányok végigvezetnek minket az üdvösségtörténet nagy állomásain. Az utolsó olvasmány után felcsendül a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, meghívva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét (Róm 6,3–11) követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium (Mt 28,1–10).

A prédikáció után elimádkozza az Egyház a mindenszentek litániáját, hiszen a keresztséggel az Egyház tagjává leszünk, amelyhez a szentek közössége is hozzátartozik. A húsvéti szertartás a keresztvíz megszentelésével folytatódik. A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. Az Egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor: így lesz ez az idei évben is, mivel a járvány miatt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció dekrétuma szerint a keresztség liturgiájánál csak a keresztségi fogadást újítjuk meg.

Ezt követően a szentmise a szokott rend szerint folytatódik. A liturgia ünnepi áldással ér véget, mivel a hagyományos húsvéti körmenet az idén elmarad.

Az elmúlt hetek a világban és hazánkban egyaránt arról szóltak, hogy „maradj otthon”, ami együtt járt a bezárkózással, a kapcsolatok leépülésével, a remények és a kilátások beszűkülésével. Mindezt liturgikusan szinte tökéletesen visszatükrözi a nagypénteki tragédiát követő nagyszombati csend. Keresztényként nemcsak reméljük, hanem szilárd hittel bízunk is abban, hogy húsvét ünnepén a Feltámadt Krisztus bennünket is megajándékoz az élet és az újrakezdés örömével.

Forrás:

Pogrányi Lovas Miklós: Az ember, aki pápa lett – A pápa, aki ember maradt

16 éve, április 2-án ment el Karol Wojtyła

Nem csak egyházi személy volt, hanem tudós, művész és világtörténelmet alakító politikus is.

Kisgyermekként elveszítette édesanyját, majd bátyját is.
A Krakkói Egyetemen tanult, egészen a német megszállásig.
A bevonuló nácik a lengyel értelmiség legjavát megsemmisítették, keresztényeket és zsidókat egyaránt.
A Krakkói Egyetem tanárait és sok hallgatóját koncentrációs táborba zárták, ezért a fiatal Wojtyła bujkálni kényszerült.
Az illegalitásban verseket, színdarabokat írt és titkos színházat működtetett, amely életben tartotta a lengyel kultúrát.
A háború után berendezkedő szovjet hatalom végleg meg akarta semmisíteni a lengyel öntudatot és a Katolikus Egyházat is, így az minden korábbinál keményebb támadásokkal nézett szembe: folytatódott a papok, és a magas egyházi személyek üldözése, deportálása és fizikai megsemmisítése. Wojtyłát azonban sem szellemileg, sem fizikailag nem tudták megtörni: jó stratéga és körültekintő taktikus is volt: Kezdetben igyekezett minél kevésbé felhívni magára a hatóságok figyelmét. Ügyelt egészségére, intenzíven sportolt: kajakozott, síelt. Folyamatosan képezte magát: teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, végül erkölcsteológiából doktorált. Etikai művei mára klasszikussá váltak.

A krakkói érseki rangig jutott, mire a kommunista hatalom ráeszmélt, hogy veszélyes ellenfél nőtt ki a földből a szemük láttára. A hetvenes években sikeresen menedzselte Nowa Huta iparnegyed templomának építését. A templom felszentelése pattanásig feszült légkörben zajlott, benne volt a levegőben a fegyveres tömegoszlatás lehetősége. A lengyelek ugyanis rendszeresen ellenszegültek a kommunista diktatúrának: 1956-ban Poznańban, 1970-ben Gdyniában, 1976-ban Radomban, Płockban és Varsóban robbantak ki komolyabb munkássztrájkok, amelyeket csak véres eszközökkel tudott leverni a karhatalom: sok volt a halott, több ezer a sebesült és a bebörtönzött. Ilyen előzmények után, 1978. október 16-án választották meg Wojtyłát pápának, ami valódi szenzáció volt: öt évszázad után először ült a trónra nem olasz pápa, aki ráadásul a Vasfüggönyön túlról érkezett. Ez óriási kihívás elé állította az egész szovjet blokkot, de különösen a varsói kommunista vezetést. Békés forradalma pánikot keltett a szovjet rendszeren belül.

A hetvenes évek vége nehéz időszak volt a Vasfüggönytől keletre. Az olajválság következményei utolérték a KGST országok gazdaságát: meglódult az infláció, csökkent az életszínvonal. Lengyelországban ez idővel politikai instabilitást is eredményezett, ami közvetve összefüggésben volt az új pápa lengyel származásával. Az 1978-ban megválasztott pápa ugyanis beiktatását követően nem sokkal bejelentette: hazájába látogat. A szovjetek szerették volna megakadályozni az utazást, ám a lengyel kommunisták ezzel nemzetközi botrányt kockáztattak volna, és bizonyosan kiprovokálták volna a lengyel lakosság tömeges felháborodását is. Az új pápa lengyel állampolgár volt és rendelkezett lengyel útlevéllel, így a beutazását nem lehetett megtagadni. A lengyel szocialista vezetés végül szándékosan úgy időzítette a meghívását, hogy az az éppen esedékes Szent Szaniszló jubileum utánra essék. Wojtyła azonban világossá tette: pontosan azért megy haza, hogy megemlékezzék a lengyelek nagy szentjéről, akik életét áldozta a hitéért. A pápa jelenlétével és beszédeivel megerősítette a lengyelek nemzeti, illetve keresztény identitását is. Wojtyła 9 napos látogatásának sikere megdöbbentette a hatalmat is. Akármerre járt II. János Pál, óriási, éljenző tömeg fogadta. Külön találkozót szervezett a lengyel fiatalokkal, akiknek körében kivételesen népszerű volt.

1980-ban a munkások ismét szervezkedni kezdtek, létrejött a Szolidaritás, amellyel kapcsolatban az II. János Pál pápa azonnal rokonszenvét fejezte ki. 1981-ben a Vatikánban fogadta Lech Wałęsat. A mozgalom tevékenységének következtében Edward Gierek pártfőtitkár megbukott, s ugyan a Szolidaritást betiltották, illegálisan tovább működött. Wojtyła 1983-ban újra Lengyelországba látogatott, június 23-án Czestochowában ismét találkozott Lech Wałęsával egy magánkihallgatás keretén belül.

II. János Pál pápa gondolkodóként is veszélyt jelentett a kommunizmusra: etikai, illetve gazdasági témájú írásaiban egyszerre kritizálta mind a kapitalizmust, mind pedig a marxizmust. A szovjetek attól tartottak, hogy kapitalizmus kritikájával konkurenciát teremt számukra, és kiszervezi a párt alól a lengyel proletariátust. A pápa ráadásul belülről ismerte a munkások életét és problémáit, mert a második világháború alatt ő maga is fizikai munkásként tartotta el családját. A munka erkölcsi értékelése filozófiai munkásságában is megjelent. Wojtyła elutasította az ember termelési tényezővé való lealacsonyítását. Tanításában mindig a teljes ember képéből indult ki, és a kollektívummal szemben az egyén felelősségét is hangsúlyozta. A KGB nyilvánosságra került dokumentumaiból kiderül: a szovjet vezetés korán felismerte a pápa működésének valódi veszélyeit.

1981. május 13-án a Szent Péter téren egy török terrorista rálőtt a pápára. Az újabb levéltári kutatások mára megerősítették, hogy a merénylet mögött közvetlenül a bolgár titkosszolgálat, közvetve pedig a KGB állt. Wojtyła lendületét azonban nem lehetett megtörni: pontifikátusa alatt 104 apostoli utat tett meg, összesen 129 országot keresett fel. Elsősorban mindig a fiatalokkal, illetve az üldözöttekkel kereste a kapcsolatot. A Katolikus Egyházon belül is fellépett a szélsőségekkel szemben: a marxizmussal kacérkodó felszabadítás teológia hirdetőit eltiltotta a tanítástól, és a lelkipásztori tevékenységtől is.

II. János Pál munkássága reményt adott a Vasfüggönytől keletre élő népeknek, spirituális forradalmat indított el az elnyomott népek körében. Történelmi szerepéről John O’Sullivan: Az elnök, a pápa és a miniszterelnök című könyvében olvashatunk részletesen. 2011-ben XVI. Benedek pápa boldoggá, I. Ferenc pápa pedig szentté avatta. A katolikus egyházfő közép-európai származása és a magyarok iránti rokonszenve miatt nagy tiszteletnek örvendett hazánkban. Úgy éreztük: közülünk való, kicsit a miénk.

Forrás: