Tiszta Forrás
2021. szeptember 21.   
Névnap: Máté, Mirella

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ~ ♡ ~ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen. ○ ○ ○ Szent Isten, szent erős Isten, szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk! ○ ○ ○ Éhínségtől, járványtól, tűzvésztől és háborútól ments meg, Uram, minket! ○ ○ ○

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 273
- tegnap: 470
2021.04.06. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Őket is Isten teremtette

Őket is Isten teremtette

Időről időre felbukkan a médiában egy-egy olyan, állatkínzással kapcsolatot hír, amely nem csak az állatvédők, de minden jóérzésű ember kedélyét borzolja. Legutóbb egy kecskeméti férfi ellen emelt vádat a Kecskeméti Járási Ügyészség, aki még 2019-ben, ittas állapotban, seprűnyéllel támadt egy idegen kutyára – az állatot a sérülései miatt később el kellett altatni –, előzőleg azonban már saját lovát is megsebesítette. Szintén ittasan, ám akkor egy fejszét használt.

 

És ez csak a jéghegy csúcsa. Hiába rendelkezik hazánk európai szinten is szigorú állatvédelmi törvényekkel, ha a bírósági gyakorlat – amelybe a kormánynak nincs és nem is lehet beleszólása – ezt nem követi. Márpedig, ha a bíróságok nem alkalmazzák megfelelően a jogszabályokat, és nem ítélik letöltendő szabadságvesztésre az elkövetőket, akkor nincs elrettentő erő, amely gátat szabhatna a bűncselekményeknek. Persze önmagában a törvényi környezet aligha írhatja fölül társadalmunk egy részének kulturális hiányosságait – állattartás tekintetében is –, s itt értelemszerűen már nem csupán a kínzással egybekötött elpusztításról van szó, hanem arról a szerteágazó kérdéskörről, amely válaszokat adhatna, hogyan éljünk együtt az állatokkal, legyen szó vadállatról, haszonállatról, vagy házi kedvencről.

Sokan sokféle megközelítésből tárgyalták már az állatvédelem fontosságát, a magyar kormány pedig az idei év elején társadalmi párbeszédet kezdeményezett a témában, mégis, amikor egy-egy kirívó eset nyilvánosságra kerül, a magyar társadalomra jellemző végletes megosztottság újra meg újra megmutatja magát a közösségi médiában – csak épp máshová kerül a törésvonal; emlékezzünk vissza a szurikátás esetre, amely szintén Kecskeméten, a vadasparkban történt, vagy a sündisznót elevenen elégető fiatal ügyére. Finoman fogalmazok, ha azt írom, míg a híreket kommentálók egyik fele a szurikátát/sünit elpusztító halálát kívánta, addig a másik felük egy „kit érdekel” vállrándítással nyugtázta az esetet. Pedig nincs ez így jól.

 „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik”

– írja Gandhi, s nehéz lenne rácáfolni. Az állattartási kultúra – ahogy a nevében is szerepel – elsősorban kulturális kérdés, ezért ha érdemben tenni akarunk valamit az input, bemeneti oldalra kell a hangsúlyt helyeznünk (oktatás, nevelés), s csak másodsorban az output, kimeneti oldalra (törvényi keretek, hatósági fellépés). Annak ellenére azonban, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör letéteményeseiként definiáljuk magunkat, szemléletmódunkban – pláne nyilvánosságunkban – mégsem jelenik meg a legalapvetőbb „állatvédelmi kézikönyv” útmutatása: a Bibliáé.

Pedig jó, ha tudjuk, Isten nem csak velünk szerződött. A bibliaolvasó ember számára közismert, hogy a vízözön után Isten szövetséget kötött az emberrel, és ennek lett jele a szivárvány (nem pedig az LMBT-közösségé). Ám, ha figyelmesen olvassuk a Szentírás szövegét, láthatjuk, hogy a Világ Ura nem csupán az emberrel, hanem az állatokkal, azaz minden élőlénnyel egyaránt kötötte meg ezt a szövetséget.

„Íme, én szövetséget kötök veletek és magzataitokkal, akik utánatok (jönnek), valamint minden élőlénnyel, akik veletek vannak, a madarakkal, a barmokkal és a föld minden állatával, akik veletek vannak, mindegyikkel, aki a bárkából kijött, a föld minden élőlényével” (Mózes I. könyve, 9. fejezet 9-10. vers).

A bibliai kijelentés látszólag bőbeszédű, holott a Szentírásban alapszabály, hogy nincs és nem is lehet fölösleges szó a szövegben. Az ismétlés itt azonban indokolt: arra utal, hogy még a bárkán kívül maradt élőlények (például a halak) is fontos partnerei az Istennel kötött szövetségnek.

A szivárvány megjelenésekor pedig így fogalmaz:

„Ez a szövetség jele, amelyet megállapítok köztem és köztetek és minden élőlény között, amely veletek (van), nemzedékeken át, örökre” (ugyanott, 12. vers).

A Biblia szerint tehát Isten köti a szövetséget, de az érvényes az ember és az állatok közvetlen és elszakíthatatlan kapcsolatára is. A teremtéstörténetben az állatok megalkotása közvetlenül előzi meg az ember teremtését. Ebből a Talmud írásmagyarázata így következtet:

„Azért teremtette Isten előbb az állatokat, és csak azután az embert, mert így figyelmeztette őt, hogy ügyeljen azokra, akik megelőzték őt a teremtés történetében” (Szanhedrin 38/a.)

Sajnálatos tény azonban, hogy ennek a gondolatnak a tanulságait az ember mindmáig nem tette magáévá, s nem teljesítette az ősi parancsot, amely az első emberhez szólt. De sokatmondó a Szentírás eredeti héber szövegének igehasználata is, amely a négy, uralkodásra vonatkozó ige közül (solét, molékh vagy mamlikh, mosél és rode) következetesen csak a rode, azaz gondoskodva uralkodni igét használja:

„Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek meg a földet, és hódítsátok meg azt. S uralkodjatok a tenger halállományán, az ég madarán és mindenféle állaton, amely a földön mozog” (Mózes I. könyve, 1. fejezet 28. vers).

De az állat és az ember együttéléséről és egymásrautaltságáról számos egyéb bibliai és talmudi történet is szól; ki ne ismerné Bileám (Bálám) szamarának esetét, aki bölcsebbnek bizonyult gazdájánál, a nagyhírű varázslónál. Az állat héber szava (hajá) magyarul ennyit tesz: élő, a Szentírásban gyakran előforduló élőlény (nefes hajá) kifejezés pedig szó szerint élő lélek. Ebből következik, hogy a bibliai gondolkodásban az állatnak is van (animális) lelke.

Már csak az a kérdés, mi történik az emberi lélekben, amikor ok nélkül, mintegy passzióból kínoz vagy gyilkol meg állatokat?

xxx

A házam teraszának belső faburkolatába verebek fészkeltek. Meglazult az egyik deszka, lazítottak is rajta, azóta pedig naphosszat ki-be röpködnek; hordják a fészekanyagot. Építenek. Roppant sokan vannak és roppant idegesítőek. Zörögnek. Szemetelnek. Mégsem verem le a fészket. Költés után, ha a fiókák is kirepültek, ráérek újragondolni.

Írta:

Fotó: Northfoto

Forrás:

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás