Tiszta Forrás
2022. november 26.   
Névnap: Virág, Szvetlana

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
50 látogató

Látogatások

- ma: 56
- tegnap: 117
2021.04.11. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Útravaló – 2021. április 11., húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Útravaló – 2021. április 11., húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

 

 

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Áprilisban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

 

 

„Mint ma született kisdedek, szellemi tejre vágyjatok… hogy felnőjetek” – a szentmise kezdőéneke a kereszteltekhez, valamint azokhoz a keresztényekhez szól, akik a nagyböjtben a keresztelendőkkel együtt haladva akarták újra átélni keresztségük titkát. A húsvét ugyanis a Krisztus életében való részesedés ünnepe, és most, amikor mi is itt állunk az ünnep nyolcadának lezárásánál, az apostol szavai figyelmeztetnek bennünket: a lelkesedés, az újdonság idejének elmúltával föl ne cseréljük Krisztus tanítását e világ bölcsességére, hanem életmódunkban az Úr szavai jelentsék azt a létfenntartó erőt számunkra, amit a biológiai lét működésében a táplálkozás jelent. Rendünkben úgy mondták az idősebbek: a novíciusok mindenszentek és húsvét között mennek el, mert akkor már nem suhog a habitus, kopik a lelkesedő kitartás, elérkezik az elfogadás és ráhagyatkozás ideje, ami az életmódváltás igazi próbája. Ahogy a mai nap neve is fehérvasárnap: a kereszteltek ugyanis bár levetik a fehér ruhát, de innentől föl kell nőniük a keresztségben nyert új életformához, a ráhagyatkozáshoz.

Fehérvasárnap volt az újmisénk, emlékszem, annak kezdetén csak annyit tudtam mondani, hitetlen Tamásként állunk az oltárnál, akiket az Úr mégis méltatott rá, hogy megérintsük szent testét. Akkor nem gondoltam, hogy ez a kép másként is valósággá lesz néhány hét múltán, amikor is megszületett bennem a kétely: lehetséges, hogy ilyen egyszerű a történet, kimondom, és Krisztus lesz jelen a kenyér és a bor színében? Életem során egyetlen hitellenes kísértésem sem volt, csak épp akkor, amikor a titok közelébe léptem. Ott tapasztaltam meg igazán, hogy hitemmel, életvitelemmel is föl kell nőnöm ahhoz, aminek részese lettem. A Feltámadott ugyanis bizalmat kér, elfogadást, hogy ő nem eget rengető dolgokon keresztül van jelen közöttünk, hanem – ahogy a mai evangéliumban látjuk – szavak, rájuk lehelés, az Atyától neki adott küldetés átruházása által, sebeinek feltárásában, amit érintve a hitetlenség sebe gyógyul a tanítványban.

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet – ez a Szentírás első mondata; Kezdetben volt az Ige, Isten volt az Ige és Istennél volt az Ige – ez pedig a János-evangéliumé. Aztán Isten szólt, az anyagba lelket lehelt, a férfi oldalából előhozta az asszonyt. A Feltámadott is szól, rájuk lehel, érinteni engedi oldalát, ahonnan már a kereszt tövében létrejöttek a szentségek, miután odavezette a férfihoz az asszonyt, Jánoshoz Máriát, hogy ők jelenítsék meg azt az új életközösséget, ami az Egyház. Tamás hitvallása így a jánosi örömhír záróköve: a sebek érintése ugyanis áthatja az apostol egész valóját, ezáltal a Szentírás és az evangélium első mondata, objektív kijelentése személyes vallomássá lesz: Én Uram, én Istenem – belépünk ezen a ponton az újjáteremtés világába.

Nyújtsd ki a kezedet, és érintsd a szegek helyét, s ne légy immár hitetlen, hanem hívő… énekeljük az áldozási énekben. Isten egykor elzárta az élet fájához való jutást, Tamás most azonban megérinti az Életet, és így az áldozó ember elé tárja: az Úr Szent Testének vétele visszavezet az atyai házba. Ennek azonban feltétele, hogy kilépjünk a társak biztonságot adó közegéből, és az Úrhoz lépve vállaljuk hitetlenségünk tragédiáját, mert az irgalomban való részesedés előfeltétele bűnösségünk belátása.

Az Úr így megtapasztalt irgalma pedig nemesíti a tanítványt, hozzásegíti ahhoz, hogy ő maga is azzal a tapintattal érintse mások sebét vagy élje meg saját sebzettségét, amivel Krisztus feloldja Tamás szorongását. „Sebtől gyógyult” – volt a diktatúra által negyedszázadon át félreállított nagy püspök, Belon Gellért jelmondata a fölszentelése után. És valóban, sebeink csak a szent sebek által gyógyulnak, a vele való közösség tesz alkalmassá bennünket a sebek hordozására és gyógyítására.

 

Forrás:  Magyar Kurír

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás