Tiszta Forrás
2021. szeptember 26.   
Névnap: Jusztina, Kozma

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ANGELUS ~ ♡ ~ Богородице Дево, радуйcя, Благодатная Марие, Господь с Тобою: благословенна Ты в же­нах, и благословен плод чрева Твоего, яко Спаса родила еси душ наших. ~ ♡ ~ Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
30 látogató

Látogatások

- ma: 72
- tegnap: 121
2021.09.05. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Ha a kereszténység csak védekezik és hátrál: vége lesz

Ha a kereszténység csak védekezik és hátrál: vége lesz

 

 
 
 
 
 
Folyamatosan hátrálunk a halálkultusz elől, noha Jézus nem csupán szelídséget, de ravaszságot is kért tanítványaitól. S amikor kiverte a kufárokat a templomból, példát mutatott másfajta harcmodorból is. A középkori keresztények még tudtak harcolni a hitükért. Ők még tudták, hogy ha magukra eresztik egy hódító, ellenséges vallás híveit, akkor végük van. Mi meg már csak állunk, mint Bálám szamara, mossuk a migránsok talpát, és lepisszegjük azokat, akik keményebb ellenállást, védekezés helyett támadást hirdetnek.

 

Ma kezdődik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten, amelynek legfőbb célja, hogy összekovácsolja a világ minden táján élő katolikusokat, megerősítse közös hitükben való összetartozásukat. A görög eredetű eucharisztia szó jelent egyfelől hálaadást, továbbá úrvacsorát, oltáriszentséget is. Utóbbi a római katolikus egyház hét szentségének egyike: hitük szerint Jézus Krisztus valóságosan jelen van az eucharisztiában a kenyér és a bor „színe alatt”, saját jelenlétével táplálja a hívek lelkét, amikor a szentáldozással magukhoz veszik a megszentelt ostyát. Az eucharisztikus kongresszus másik fontos célja ehhez kapcsolódik: az oltáriszentség iránti tisztelet elmélyítése.

 
Tisztelet?

A hívekben – tudom, tapasztalom – nincs hiány belőle. Náluk nem is nagyon van már hová mélyíteni, hiszen ez a tisztelet – a Teremtő felé: imádat – vezérli őket mindennapjaikban, tölti ki az életüket.

Máskülönben viszont a tisztelet korunk egyik hiánycikke. Pontosabban: a mai ember, különösen ha nyugati, sok mindent tisztel, éppen csak azt nem, amit kéne. Rengeteg minden előtt térdepel, ami hamis, vagy éppen ördögi: idétlen celebek, George Floyd-féle haramiák, szexuálisan elfajzott emberek vagy éppen határokon áttörő gazdasági migránsok előtt. Sőt: kaját visz nekik a Keletibe, megmossa a lábukat, szobrot emel nekik. Viszont az öröktől létező, önmagukon túlmutató, magasabb rendű értékeket és azok Teremtőjét nem tiszteli, nem hisz bennük, kiröhögi.

Korunk átlag nyugati embere szerint csak az anyag létezik, a sár, abban hisz, abban kell szerinte minél többet dagonyáznunk életünk során („Élvezd az életet!”, „Élj a mának!”), mielőtt végleg „megdöglünk”. Transzcendens, túlvilág, lélek nincs, ne is keresd! – hirdeti a fészbukoldalán ez az embertípus. Szegény. Bár tanait hangosan és agresszívan terjeszti életében, halálos ágyán aztán kapálózva keresni kezdi azt, akit addig kiröhögött.

Talán a felvilágosodásnak nevezett elsötétüléssel és a nagy francia forradalomnak nevezett tömeggyilkosság-sorozattal kezdődött mindez. Akkor sikerült először sokakkal elhitetni, hogy az ember a világ közepe, körülöttünk kering a galaxis, mi vagyunk a csúcs, csak az létezik, amit megzabálunk, bevedelünk és kiürítünk, s nincs is magasztosabb célja létezésünknek, mint ez utóbbi három. Evés, ivás, ürítés.

Feje tetejére állított világ

Ördögi, ahogyan kifordították a világot a sarkaiból. Hogy a dühöngő tömeggyilkost már nemhogy halálra, életfogytiglanra sem ítélheted, mert neki „emberi jogai” vannak, és kártérítés jár neki, ha nem elég komfortos a cella – viszont gyermekek millióinak kivégzését („abortusz”) ünnepeltetnék veled, mert az a szabadság és az önrendelkezés diadala… Amúgy sem élet az, csupán egy „sejtcsomó”, amit a „botmixer” kimar belőled, mondják röhögve.

Ördögi, hogy Nyugaton kisgyermekeket rábeszélnek a „nemváltásra”, majd hormonkezelik, megcsonkítják őket. Ez maga a dühöngő elmebaj (még ha e szavak nem is írják le megfelelően a helyzetet).

Ördögi, hogy Isten és ember szövetségkötésének egyik bibliai szimbólumát, a szivárványt a halálkultusz jelképévé aljasítják. Hogy az új életet fakasztó férfi–nő szerelmet egyenértékűvé maszkíroznák a legkülönfélébb pszichés betegségekkel, a Dante poklából ismert förtelmekkel. Hogy családnak neveztetnék lassan már azt is, ha összeköltözöl egy vízilóval. Sőt: templomi esküvőt, papi áldást követelnek hozzá.

  • Mindazt, ami az elmúlt évezredekben világunk fundamentuma volt (család, házasság, hit), lerombolnák, helyét sóval hintenék be. A dúlást az „értelem”, a „szabadság”  és az „emberi jogok” nevében vezénylik, pedig emberek sosem álltak még távolabb a józan észtől, mint a mai dúlók.

Egészségügyileg talán jobb lenne az effajta hírek elménkből való kizárásával, tudomásul nem vételével élni, burokban, csakhogy a valóság előbb-utóbb megostromolja közönyünk elefántcsonttornyát. A lefejezett papok, a kiürült, felgyújtott, mecsetté vagy bazárrá alakított templomok Nyugat-Európában már a kereszténység ottani végromlását jelzik. Közép-Európában egyelőre „csak” paphiány van, illetve folyamatos védekezés korunk sátánizmusa: a liberalizmus ellen. Hátrálás, meghunyászkodás, lapítás. (Amely liberalizmus csakis a türelmes kereszténységben születhetett meg és létezhet egyáltalán, sehol máshol. Bár a kereszténységnek köszönheti létét, a liberalizmus ezerszer nagyobb csapást mért a kereszténységre, mint ikertestvérei, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus.)

  • Folyamatosan hátrálunk a halálkultusz elől, noha Jézus nem csupán szelídséget, de ravaszságot is kért tanítványaitól. S amikor kiverte a kufárokat a templomból, példát mutatott másfajta harcmodorból is. A középkori keresztények még tudtak harcolni a hitükért. Ők még tudták, hogy ha magukra eresztik egy hódító, ellenséges vallás híveit, akkor végük van. Mi meg már csak állunk, mint Bálám szamara, mossuk a migránsok talpát, és lepisszegjük azokat, akik keményebb ellenállást, védekezés helyett támadást hirdetnek. Azt méricskéljük, jaj, mit szólnak majd a fölszólalásunkhoz azok, akik egyébként a vesztünkre törnek. (Például azok a teljesen roggyant elmék, akik csak azért nevezik magukat kereszténynek, hogy arra hivatkozva meghamisítsák a Bibliát, és arról értekezzenek, hogy Isten valójában szereti a bűnt.) Csekély vigasz, hogy ha a kereszténység megszűnne, vele halna züllött mostohagyermeke, a liberalizmus is.

Messzire kalandoztam. Ma kezdődik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Higgyünk a Teremtőben, az isteni, örök értékekben, óvjuk a teremtett világ rendjét, a családot, férfi és nő szentségi házasságát, a magzati életet a fogantatástól kezdve. A védekezés, a hátrálás itt már semmire sem elég, mert vesztésre állunk.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás