2021.11.04. 00:00 Kriszta

Hozzászólások: 0

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja

Így működött a kádári megtorló gépezet

"Kb. 280 emberre szabtak ki halálos ítéletet... A bíróságok munkájába a párt nem avatkozott be" - jegyezte meg 1985-ben Kádár János Mihail Gorbacsovnak az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlása kapcsán. Bizony sok idő eltelt azóta, hogy Kádár 1956. november 4-én Nagy Imre beszédével szinte egy időben mutatkozott be a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fejeként, majd közel egy hónappal később hozzákezdjen a párt által már december 2-án ellenforradalommá minősített események véres megtorlásához. A "vérben fogant" új rezsim nemcsak sortüzeket rendelt el, hanem a börtönöket és siralomházakat megtöltő koncepciós pereket indított a Szovjet Hadsereg biztonságában. De vajon mennyiben sikerült megőrizni a törvényes bírósági eljárások látszatát a megújult pártnak? Alább ennek hátterét és eredményeit is megismerhetjük.

Nyikita Szergejevics Hruscsov kalapját emelve búcsút int a Ferihegyi repülőtéren, amikor az általa vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség elutazott Budapestről. Mellette Kádár János

 

Apró Antal Dobrev Klára nagyapja

 

A megtorlások jogi háttere

Miután 1956 novemberében világossá vált, hogy a szabadságharcot a katonai túlerő eltiporja, decemberben semmivé foszlott az új Kádár-kormány és a társadalom közti konfliktus tárgyalásos úton történő rendezésének reménye is. Mivel a munkástanácsokkal nem tudott megegyezni az úgynevezett "szolnoki csapat", a november végétől a tüntető tömegekbe vezényelt sortüzek jelezték: az új hatalom nem kesztyűs kézzel fogja letörni a forradalmi hangulatot.

A megtorlás első felvonását a forradalmat leverő szovjetek hajtották végre. Georgij Malenkov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárnak küldött adatai szerint a Szovjet Hadsereg a novemberi harcok idején 7250 főt vett őrizetbe, s köztük 860-at hurcolt a Szovjetunióba.

Mint közismert, 1956 decemberétől sorra születtek a halálos ítéletek, ismét megteltek a börtönök, fegyházak. Elméletileg 1961-ig Magyarország büntető törvénykönyvét a monarchia korabeli Csemegi-kódex (1878. évi V. törvénycikk), és az annak általános részét lecserélő 1950. évi II. törvény alkotta, ám azok rendelkezései nem adhatták egy megtorlógépezet jogi alapját, halálbüntetés például csak emberölés esetén volt kiszabható.

A Kádár-kormány - megőrzendő a jogszerűség látszatát - törvényerejű rendeletekkel alapozta meg az "ellenforradalmi elemek" likvidálását. Ez a jogszabály-fajta tipikusan a szocializmus korára jellemző, ugyanis a látszatszerepet betöltő Országgyűlés átlagosan évszakonként ülésezett és ritkán alkotott ötnél több törvényt évente (beleértve a költségvetésről szólókat is). A Rákosi-, illetve a Kádár-korszak legjellemzőbb jogforrásai így ezek a törvényerejű rendeletek (röviden: tvr.), amelyeket az államfői funkciókat ellátó Népköztársaság Elnöki Tanácsa hozott az 1949-es ún. sztálinista alkotmány alapján - ez felruházta azt az Országgyűlés jogkörével, amennyiben utóbbi nem ülésezett. A NET elnöke 1952 óta Dobi István volt; Dobi Kádár 1956. november 7-i miniszterelnöki kinevezése után is megőrizte pozícióját, amivel az új hatalom legitimitása mellett a rendszer kontinuitását is igyekeztek biztosítani.

Budapest IX., Ferenc körút, a Tompa utca sarkán álló épületből fotózva (Fortepan)

A NET már 1956 decemberében kiadta a megtorlás leghírhedtebb jogszabályát, az 1956. évi 28. törvényerejű rendeletet a rögtönbíráskodás elrendeléséről. A rendelet bevezetője szerint "nagy mennyiségű lőfegyver van ellenforradalmi elemek, hivatásos bűnözők, felelőtlen zavarkeltők és fegyvertartásra nem jogosult más személyek birtokában (...) Népköztársaságunk ellenségei fegyverek birtokában gyilkosságok elkövetésétől sem riadnak vissza (...) a becsületes dolgozók joggal követelnek hathatós intézkedéseket" - szólt az immár ellenforradalommá minősített forradalom és szabadságharc leverésébe bele nem nyugvókról a jogszabály.

A rendelet december 11-i hatállyal rögtönbíráskodást rendelt el szándékos emberölés, gyújtogatás, fosztogatás, közérdekű üzemek rongálása, lőfegyver, robbanószer engedély nélküli tartása esetére. Szintén hasonló elbírálásban részesül a rendelet szerint az, akinek tudomása van ezek egyikéről, ám elmulasztja azt feljelenteni (ez a hozzátartozók feljelentésére nem vonatkozott). A közérdekű üzemek rongálásával kapcsolatos bűntettnek minősült egyébként még a sztrájkolás, a munka lassú vagy hibás végzése és az azokra való felhívás is.

A halálosztó paragrafus

Az 1956. évi 28. számú tvr-t két nappal később egészítette ki az 1956. évi 32. törvényerejű rendelet, amely egy igen súlyos, mindössze kétsoros kiegészítést fűzött ahhoz: akit az említett rögtönítélő bíróság bűnösnek nyilvánít, arra "egyúttal halálbüntetést szab ki". Így minden fentebb felsorolt cselekmény halálos bűnnek minősült. A jogi háttér megteremtésével 1956. december 15-én meghozták és végrehajtották a megtorlás első ezen rendeletekre támaszkodó halálos ítéletét, amely koncepciós perek hosszú sorát nyitotta meg. A statáriális bíráskodást 1957 novemberéig a katonai bíróságok végezték.

Tóth Ilona orvostanhallgató vallomást tesz a Népbíróság előtt. Mögötte a vádlottak padján Obersovszky Gyula újságíró (j2)

Alapvető változásokat hozott az 1957. évi 4. törvényerejű rendelet a gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról, ugyanis általa lett kivégezhető az is, aki az elkövetéskor már a 16. életévét betöltötte. Ez a rövid életű szabályozás példátlan volt a magyar jogtörténetben, ugyanis az akkor hatályos Btk. a huszadik életév betöltéséhez kötötte a halálbüntetés alkalmazását, amit később az 1961-es törvénykönyv is átvett.

Leghíresebb áldozata az 1957. évi 4. törvényerejű rendeletnek a "Blaski József és társai" perének másodrendű vádlottja, az 1941-es születésű Mansfeld Péter volt, akit 18. születésnapját bevárva végeztek ki - elvileg "törvényesen", ugyanis ezt a rendelet lehetővé tette. Blaskit és négy társát egy 1958 februárjában elkövetett cselekmény miatt próbálták elítélni, de a 17 éves Mansfeld vallomásában magára vállalt minden, "a népi demokratikus államrend elleni szervezkedést", megmentve ezzel társait, köztük a családapa fővádlottat. A pesti srác emlékét ma több utca és szobor őrzi.

 Mansfeld  Péter      https://videa.hu/videok/hirek-politika/mansfeld.-1QxfcpNd3bjxUFCV

A megtorlások emellett igyekeztek a közvéleménnyel és a külfölddel elhitetni, hogy a forradalmárok gyilkosok, közönséges bűnözők. Emiatt nem egyszer a hamis vád eszközéhez nyúlt a megtorló gépezet - a leghíresebb ilyen kivégzett az éppen szigorló orvostanhallgató, Tóth Ilona volt (Mansfeld Péter és a 2001-ben rehabilitált Tóth Ilona peréről bővebben ld.: Tarics Péter: Egy nép kiáltott. Bp., 2008.).

A népbíróságok visszatérnek

Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke 1958. június 15-én, a halálos ítélet kihirdetését követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt 

Népbíróságokat először 1945-ben hozott létre kormányrendelet a háborús és népellenes bűncselekmények elbírálására. A szintén 1945-ben bevezetett statáriális, azaz gyorsított büntetőeljárásokkal együtt a népbíróságok által nemcsak a német megszállás és nyilas diktatúra valódi bűnösei (mint például Szálasi Ferenc) kerültek az igazságszolgáltatás elé, de az átrendeződött bíráskodási rendszer a kommunista párt hatalomátvételét is kiszolgálta.

Az 1950-ben megszüntetett népbíróságokat az 1957. évi 26. tvr. hívta újra életre, felállítva a szakképzetlen bírákból álló Népbíróságok Országos Tanácsát. A testület felülbírálhatta még a Legfelső Bíróság  és a katonai bíróságok jogerős ügyeit is, ráadásul ítéletében nem volt kötve az ügyész és a védelem kérelme közötti "mezsgyéhez": bármilyen súlyos ítéletet kiszabhatott, ezzel a népbíróság teljes mértékben biztosította a politika számára elvárt ítéletet.

A hatalom így hozzákezdhetett a megtorlás harmadik, népbíróságok által véghezvitt szakaszához - ekkor került sorra Nagy Imre is. Az időzítést az 1957. márciusi "moszkvai alku" adta, amelynek a lényege a következő volt: Rákosi maradjon a Szovjetunióban, a szovjetek katonák pedig hazánkban, Kádár emellett példát statuál a szocializmus megdöntéséért szervezkedők ellen.

Hatalmas veszteség

Mindent összevetve a különböző bírósági fórumok 1956. november 4. és 1963 szilvesztere között 26621 személyt marasztaltak el, zömüket tiltott határátlépésért és azzal összefüggő embercsempészetért (8031 fő, 30,1%), megint másokat izgatás (6949 fő, 25,3%), összeesküvés vagy lázadás (4661 fő, 17,5%), illetve fegyverrejtegetés (3577 fő, 13,4%) miatt ítéltek el. Hazaárulást és kémkedést mindössze 44 fő "követett el". Az elítéltek 93%-a öt évnél nem hosszabb szabadságvesztéssel "megúszta", így "mindössze" 613 főt sújtottak 5-10 évig terjedő vagy életfogytiglani (65 fő) börtönbüntetéssel.

Az 1956 utáni időszak bővelkedett a halálos ítéletekben is. Mint fentebb írtuk, az első ilyen ítélet már 1956. december 15-én megszületett, végrehajtására még aznap sor került: Soltész Józsefet fegyverrejtegetés miatt lőtték agyon Miskolcon dr. Pinczés István hadbíró ítélete alapján. A megtorlás 1959. október 28-án tetőzött, amikor egyetlen nap leforgása alatt tizenegy '56-ost végeztek ki, konkrétan a Thököly úti felkelőcsapat tagjait. Pedig 1959 áprilisára az új hatalom már a közkegyelem eszközével is élni kezdett. Az utolsó halálos ítéleteket 1961. július 15-én hirdette ki a Legfelsőbb Bíróság, amit a három elítélten augusztus 26-án hajtottak végre, így zárva az '56-osok halálsoron várakozóinak listáját.

Az utolsó kivégzésig a különböző bíróságok 367 embert ítéltek halálra, közel kétharmadukat, 269 főt egyértelműen '56-os szerepvállalásuk miatt. Ez több mint kétszerese az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot követő megtorlás halálra ítélt áldozatainak, sőt meghaladja az 1945-1950 között működő népbíróságok által végrehajtott fővesztések számát (189) is. Szempont volt, hogy a bíróság elé állítandók között minél több osztályidegen legyen, amit azonban képtelenek voltak teljesíteni: Zinner Tibor kutatásai szerint a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány alatti megtorlások áldozatainak 38,5%-a paraszti sorból került ki, míg 34,5%-a munkás volt (XX. századi politikai perek - A magyarországi eljárások vázlata 1944/1945-1992. Bp., 1999.).

A legtöbb halálos ítélet dr. Borbély János nevéhez fűződik, aki mintegy 65 elítélt ügyében látta el a vérbíró szerepét. Ugyanakkor Kádár balra is ütött: 1957 tavaszán ítélték el a már 1956. október 12-én letartóztatott Farkas Mihályt, a Rákosi-féle trojka harmadik tagját 14 évre és fosztották meg parlamenti mandátumától Gerő Ernőt, aki Magyarországra is csak három évvel később jöhetett vissza. Bár Farkas (fiával, Vladimírrel együtt) 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult, a hatalomba való visszatéréséről szó sem lehetett. 1962-ben Rákosit és Gerőt még a jogutód pártból is kizárták huszonkét társukkal együtt.

A megtorlás természetesen nemcsak halálos ítéletek és börtönbüntetések formájában mutatkozott meg. Az újonnan felállított internálótáborok felé 13 ezer fogoly vette útját, tízezrek kerültek rendőri felügyelet, 300 ezren rendőrségi megfigyelés alá (bár ez a Rákosi-korszakhoz képest enyhülést jelentett), további tízezrek veszítették el állásukat; az elítéltek hozzátartozóit sújtó egzisztenciális diszkriminációt még felmérni is nehéz. A magyar társadalom veszteségéhez emellett nagyban hozzájárult az a közel 200 ezer emigráns is, akik a forradalmat követően hagyták el az országot.

A megtorlásokat követő részleges közkegyelemről a párt Központ Bizottsága döntött. Az első részleges amnesztia 1959-ben volt, majd 1963. március 21-én - ekkorra stabilizálta magát az új rendszer - egyszerre 3480 főt engedtek szabadon. A forradalmárok egy jelentős csoportja, mintegy 600 fő csak az 1970-es években kerülhetett szabadlábra. Az ítéletek döntő többségét azonban csak 1989-1992 között nyilvánította semmissé az Országgyűlés, sőt az utolsó ún. 1956-os semmisségi törvényig az új évezredig, 2000-ig kellett várni.

Csernus Szilveszter

 Forrás: 

Így működött a Gyurcsányi megtorló gépezet 2006

15 éve voltak a véres utcai összecsapások Budapesten

Karip Tímea (képszerkesztő) követés

2016.10.22. 23:58 Módosítva: 2021.10.22. 21:42

 

 

A 2006. október 23-i rendezvényeket és az azokat követő utcai összecsapásokat az Index fotóriporterei dokumentálták. A felvételek 2008-ban Bodoky Tamás, az Index újságírója Túlkapások című könyvében is megjelentek. A könyv alapja az Indexen 2006 októbere és 2008 augusztusa között megjelent cikksorozat, amiért Bodoky Tamás 2008-ban átvehette a Gőbölyös Soma-díjat. Az összecsapások tizedik évfordulóján Nagyképen mutatunk meg olvasóinknak az akkor készült felvételekből egy válogatást. Most, az események 15. évfordulóján az Index akkori Nagyképét változatlan formában közöljük újra. A cikk szerzője Földes András, az Index volt újságírója. A képeket Hernádi Levente, az Index volt képszerkesztője válogatta.

Ami 2006. október 23-án Budapesten történt, az példátlan Magyarország és úgy általában a polgári demokráciák történetében, de ennyi év távlatából már szinte csak az elkötött tank és a rendőri brutalitás ugrik be az embereknek. Pedig 2006 októberében már jóval az ünnep előtt egymást érték az utcai összecsapások és az alkotmányozó sámángyűlések a Parlament előtt, október 23-a egy hosszú folyamat legemlékezetesebb csúcsa volt. Rekonstruáltuk a véres nap eseményeit az Index kiadásában megjelent, Túlkapások című könyv és tudósítóink aznapi bejelentkezései alapján.

 

 

Az október 23-i utcai harcok közvetlen következménye volt az őszödi beszéd kiszivárgásának. Az amúgy is feszült politikai hangulatot a robbanásig vitte, amikor szeptember 17-én váratlanul megjelent Gyurcsány az MSZP legbelsőbb körében elmondott beszéde. Itt ismerte el, hogy a választást az emberek megvezetésével nyerték csak meg. Már az őszödi beszéd kiszivárgásának estéjén tömegek gyűltek össze a Kossuth téren, a tüntetők száma másnapra ezrekre nőtt. A tüntetők Gyurcsány lemondását követelték, és petíciót írtak, amelyet a szélsőjobbos, Hatvannégy Vármegye-vezető Toroczkai László vitt a Szabadság térre. Miután a tévé vezetői a kérést visszautasították, Toroczkai a Kossuth térről áthívta a tüntetőket. A tömeg egy ideig kövekkel dobálta a rendőröket, majd kezdetét vette a magyar történelembe tévéostromként bekerülő eseménysorozat (Fotó: Huszti István / Index)

 

A tévéostrom annyiban kapcsolódik tank beindításához, hogy ekkor alakult ki az a hangulat, amely meghatározta nemcsak a 23-i eseményeket, de az elkövetkező éveket is. A tévéostrom lelkesültsége kovácsolta össze azt a társaságot, amely az eseményeket mozgatta. A tömeg, amely arról kapta nevét, hogy hónapokig táborozott a Kossuth téren, meglehetősen vegyes volt. A Kossuth tériek közt a legerősebb vonalat azonban nem a nyugatos értelmiség vagy a demokrácia hívei vitték. A tér egy hónap alatt jobbos, szélsőjobbos panoptikummá változott, ahol a Szent Korona-hívők, a táltosszertartásokat bemutatók, az alkotmányozó nemzetgyűlést vizionálók és a focihuligánok felülreprezentálták a politikai alapon tüntetőket (Fotó: Huszti István / Index)

 

 

A 23-i összecsapások valójában már előző este elkezdődtek. A kormány ki akarta üríttetni a teret, hogy a forradalom ötvenedik évfordulójára érkező királyok, állam- és kormányfők Budapest makulátlan terével, ne pedig egy forradalmi táborral találkozzanak. Kergetőzés kezdődött a tüntetők és a rendőrök közt. A tér kiürítése végül csak annyit eredményezett, hogy a feltüzelt Kossuth tériek szétszóródtak Budapest utcáin. A Kossuth teret hajnalra rövid gumibotozás közepette sikerült kiüríteni, miközben a rendőrség egy sor házi készítésű fegyvert, gyúlékony anyagot talált. A Kossuth tériek későbbi magyarázata szerint ezeket a táborozáshoz használták a demonstrálók (Fotó: Huszti István / Index)

 

Vérszagra gyűl

A forradalom ötvenedik évfordulójának délelőttjén kisebb tüntető csoportok bolyongtak Pest különböző részein: százas csoportok demonstráltak a Kossuth tér körül, a Bazilikánál, a Szabadság térnél, az Arany János utcánál. Az ideológiai káoszt jelzi, hogy miközben egyesek a kormány lemondását követelték, az Index tudósítói beszámoltak olyan csoportról, amelyik azt kántálta a rendőrök felé, hogy „Olaszliszka, Olaszliszka”, amelynek kevés köze van a politikához, több a cigányellenességhez. Mindeközben a szélsőjobbos Hegedűs Lóránt a drámai hangulat fokozása végett félreverte a harangokat templomában. (Fotó: Árvai Károly / Reuters (Index-Túlkapások c. könyv)

 

A tüntető csoportokat a rendőrök terelgették a városban, miközben a vonulók száma egyre nőtt. Útba ejtették a Bazilikát, a Körutat, az Oktogont, míg végül a Corvin közbe már több ezren érkeztek. A tömeget akkori beszámolóink szerint az ismert szélsőjobbos P. Márton igyekezett vezetni. A feszültség lassan épült: csatlakoztak a Gój motorosok is, a szónokok pedig kiadták az új jelszót: 56-2006. Mindeközben a parlamentben ünnepi beszédet mondott Kosáry Domokos, az 56-os Emlékbizottság elnöke, Gyurcsány Ferenc és az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

 

 

Az indulatok délután szabadultak el. A több ezres tömeg a Kossuth térre akart vonulni. A kordonokhoz érve focihuligánok kövekkel, üvegekkel szórták meg a rendőröket, és egyiküket meg is késelték. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

 

Miközben az Astoriánál megkezdődött a Fidesz nagygyűlése, a rendőrség könnygázt és vízágyúkat vetett be. A tömeget a Deák térig szorította, ahol az filmbe illő módon a Szabadság szót formázó emberméretű betűk mögé bújva támadott vissza. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

 

 

A hangulatot a színes festékkel megbolondított vízágyúk fokozták. (Fotó: Szandelszky Béla / AP (Index-Túlkapások c. könyv)

 

(Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index) 

 

A Deák téren még jórészt balhéra kész, vagy egyenesen a randalírozás miatt érkező tömeg kergetőzött a rendőrökkel. (Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

 

Csata a belvárosban

 

A kemény fellépéssel találkozó rendőrség délutánra már nem válogatott a módszerekben. (Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)

A heves összecsapások közepette zajlott az események médiatörténeti csúcspontja: az egykori harckocsis Horváth György beindította a téren dekorációs céllal elhelyezett  56-os tankot és elindult a rendőrök felé. A rohamrendőrök könnygáztüzérség védelmében indultak a harckocsi ellen, ami nem sokkal később megállt, és vezetője megadta magát. (Fotó: Barakonyi Szaboplcs / Index)

 

Elindul a tank

Az események a Fidesz nagygyűlés végén vettek éles kanyart. A Deák tér megtisztítása során a rohamrendőrök végzetes hibát vétettek: az Astoria felé szorították a rendbontókat, összekeverve őket a nagygyűlés békés résztvevőivel. Az egész belvárost megmozgató kergetőzés kezdődött, amelyben sorban sérültek meg békés, egyszerűen csak hazafelé tartó polgárok. A rendőri brutalitás későbbi felderítését nehezítette, hogy a közegek nem viseltek azonosítót. (Fotó: Túlkapások / Index)

 

 

A rendőri erőszaknak áldozatául esett például Révész Máriusz is. A Fidesz országgyűlési képviselőjének fejsérülései voltak, a lapockája tört. Szemtanúk szerint Révész a képviselői igazolványával ment

be a rendőrök közé, ott néhány percig beszéltek vele, aztán leütötték és még a földön is agyba-főbe verték. (Fotó: Mark H. Milstein / Northfoto)

 

Kamikáze akció

 

Estére több ezren verődtek össze a Blaha Lujza téren, majd kődobálós, könnygázazós csata bontakozott ki a Rákóczi úton. Az éjszaka előrehaladtával a belvárosban hömpölygő tömeg összetétele ismét a radikális, balhépárti, illetve politikai holdkóros irányba mozdult el. A rendőrök több oldalról is a Ferenciek tere irányába nyomták a tüntetőket, aminek eredményeképpen este tízre az Erzsébet híd pesti hídfőjénél ismét több ezer ember követelte, hogy Gyurcsány takarodj. Focidrukkerek autókat borogattak, az Index tudósítója látta, hogy egy csoport csapágygolyós csúzlival lőtte a rendőröket. (Fotó: Földes András / Index)

Az utolsó roham

 

A 23-i események építészeti csúcspontjaként a zavargók hatalmas barikádot emeltek padokból, építkezési hulladékból, kitört fákból. Néhányan autókat borogattak fel a mellékutcákban, hogy onnan dobálják a rendőröket. A tüntetők száma azonban folyamatosan csökkent, és amikor hajnalban a rendőrök körülvették a barikádokat, leginkább már csak a könnygáztól bűzlő sajtómunkásokat találták a helyszínen. (Fotó: Huszti István / Index)

 

 

Forrás : Index

Hozzászólások