Elsősorban azzal, hogy rendületlenül hirdeti a házasság és a család szentségét. Ugyanakkor a legkülönfélébb életkorú gyermekekkel találkozunk a pasztorációban, és beszélhetünk nekik az Egyház erkölcsi értékrendjéről a nemiség, a párkapcsolat vonatkozásában vagy a gazdasági, a társadalmi élet kérdéseivel kapcsolatban is. Az Egyház társadalmi tanításából megismerhetjük azt is, hogy milyen társadalmat szeretnénk felépíteni mi, hívő emberek. Sokféle lehetőségünk van arra, hogy szóljunk az emberekhez. Meg kell teremtenünk ezeket a fórumokat, és jól kell használnunk őket. Viszont elsősorban a személyes találkozások által tudunk hatni, például a lelkivezetésben vagy kisebb csoportok megbeszélésein, amikor – főként az említett kérdésekben – túlléphetünk az általánosságokon, konkrét kérdésekre válaszolva.

Alkalmas helyszín lehet erre a plébánia is?

Természetesen. Terepe ennek a hitoktatás, valamint a szentségkiszolgáltatáson kívüli számos más alkalom is. Nem elegendő tehát az iskolai hitoktatás, hanem jelentős szerepe van a plébániai katekézisnek. Az iskolában kötelezően választandó a hittan vagy az etika, és sokan a hittant választják, ott is, ahol a családban nem élnek vallásos módon. Feléjük is az Egyház missziójának felelősségével fordulunk. A hívő embernek, legyen gyerek vagy felnőtt, szüksége van arra, hogy egy közösséghez tartozónak érezhesse magát. Ahogyan Ferenc pápa fogalmaz – szeretem ezt a képet –: a plébánia legyen a családok családja, a közösségek közössége. A felnőttek segíthetik a fiatalokat a házasságra való felkészítésben is. Ezen a téren nagy lemaradásaink vannak, hiszen a kommunista időkben a kisközösségek lelki kísérése üldözött tevékenység volt, de napjainkban egyre több a lehetőség a közösségépítésre. Igaz, a papok száma napjainkban erősen csökkent, de úgy gondolom, mivel az Egyház az elkötelezett hívők közössége – tehát a papoké éppúgy, mint a világiaké –, közösen, összefogva kell megvalósítanunk a Krisztustól kapott küldetést.

A püspökök arra buzdítanak a körlevélben, hogy a jövőéért érzett felelősséggel vegyünk részt a közelgő népszavazáson és országgyűlési választáson. Mi a felelős keresztény magatartás a közéletnek ezen a területén?

Mindkettő nagyon meghatározó a jövőt illetően. Ha a népszavazásra bocsátott kérdésekről van szó, azt látjuk, hogy Nyugat-Európa, illetve a világ egy másik része nagyon nem keresztény módon gondolkodik ezekről. Bízom abban, hogy nemcsak a keresztények, hanem általában a jóérzésű emberek átérzik a felelősségüket, és tudják, hogy a jövő építése érdekében meg kell nyilatkozniuk ebben az ügyben. Az hoz helyes döntést, aki a természetességet, a normalitást választja. Az országgyűlési választással kapcsolatban a körlevélben arra utaltunk, hogy minden keresztény ember a jövőért érzett felelősséggel cselekedjen, mert amikor szavazunk, akkor érték és értéktelenség, nagyobb és kisebb érték között választunk. Keresztény nagykorúságunk felelősségével a nagyobb érték mellett kell döntenünk, és a kisebb értéket, illetve az értéktelenséget el kell utasítanunk. Erre a felelős választásra egy nagykorú keresztény képes eljutni tapasztalatai és felismerései alapján. A krisztusi értékrend segít ebben.”

Nyitókép:  Internet

Forrás :