Szivárványos inkvizíció – Gondolatok terrorról és valódi szabadságról

Szemben a tudománnyal - A gének keresése véget ért

Az LMBTQ-lobbicsoportok által a 60-as évek óta terjesztett – a közelmúltig egyeduralkodónak számító - nézet, mely szerint „homoszexuálisnak csak születni lehet”, annak ellenére futott be irigylésre méltó karriert, hogy minden tudományos alapot nélkülöz. Jóllehet az elmúlt évtizedekben számos kutatást folytattak az állítás alátámasztására, ezek eredménye szinte minden esetben a feltételezés cáfolataként értelmezhető.

A legújabb transzparens kutatások azonban, amelyek már az emberi genomot vizsgálták, egyértelműen bizonyítják, hogy a homoszexualitás nem genetikailag determinált. Ilyen például a Science folyóiratban publikált első nagy, több mint 470 000 ember bevonásával lebonyolított genom-szintű asszociációs tanulmány a szexuális orientációról (There’s no evidence that a single ‘gay gene’ exists | Science News), melyben a kutatók nem találtak semmiféle eltérést az azonos és az ellentétes nemű emberekhez vonzódók között. Az elmúlt években folytatott ezirányú vizsgálatok egybehangzó megállapításai nem okoztak nagy meglepetést a témában jártas és elismert szakemberek számára. Részben ezen fejlemények hatására módosította például álláspontját az Amerikai Pszichológiai Szövetség, valamint a Brit Királyi Sebészkollégium az elmúlt öt-hét évben a homoszexualitás genetikai összetevőjével kapcsolatban. A tudományos állásfoglalás konklúziója ezúttal minden korábbinál világosabb és egyértelműbb: a gének keresése véget ért, nincs bizonyítható erős örökletes behatás tehát a személy szexuális irányultságát illetően. Itt lenne az ideje, hogy a szélesebb nyilvánosság, a közvélemény is felzárkózzon a tudományhoz. De legalábbis határozottan tiltakozzon a különféle szexuális kisebbségek nevében fellépő csoportok idejétmúlt és tudománytalan véleménydiktatúrájával szemben.

Ajtó, ami csak egy irányba nyílik?

Ha tehát tudjuk - legalábbis az ellenkezőjét mindeddig nem sikerült bizonyítani -, hogy a homoszexualitás nem genetikailag determinált, - és egy feltételezett, ”meleg gén” helyett egyéb, külső tényezők kombinációjából ered -, akkor eleve elrendelt sem lehet minden egyes esetben. Számos alapos, világszerte folytatott kutatásból kiderül továbbá, hogy a szexualitás mindkét irányba változhat. Sőt - bár erről kevesebbet hallunk mostanság - a heteroszexuális irányba történő változás jóval gyakoribb, mint azt gondolnánk. A szexuális orientáció, illetve preferenciák képlékenységét konzervatív és
pro-LGBT-kutatások egyaránt bizonyítják. Ezen a téren Lisa Diamond szexuálpszichológiai munkája számottevő, ő a „szexuális fluiditás“ nagy szakértője. Diamond hangsúlyozza azt is, hogy a heteroszexuális irányultság a legmarkánsabb és legstabilabb és leggyakoribb, a második nagy csoport a biszexuális érzelemvilág, a legkisebb halmaz a kizárólag homoszexuális csoport, férfiaknál, nőknél egyaránt.
(https://www.ttbook.org/interview/new-science-sexual-fluidity)

Paul Sullins neves szociológus, katolikus pap, mintegy kétmillió esetet elemezve így illusztrálta a jelenséget: „Ha megkérdezünk egy csoport férfit 18 éves korukban, majd ugyanezt a csoportot 35 éves korukban, azt fogjuk látni, hogy azok, akik 18 éves korukban csak férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, 35 éves korukra több mint felük azt fogja mondani, hogy házas, vagy csak nőkkel létesít szexuális kapcsolatot, tehát a homoszexuálisok aránya az életkor növekedésével fordítottan arányosan, folyamatosan csökken”.

Dr. Sullins joggal teszi fel a kérdést: „Hogy lehet genetikailag meghatározott a homoszexualitás, ha egy idő után egyszerűen eltűnik?”

Az elmúlt években a nyilvánosságban megjelenő, pozitív töltettel átitatott üzenetek hallatán akár azt is feltételezhetnénk, hogy a sokszínűséget, az elfogadás kultúráját és a szexuális orientáció szabad megváltoztatását pártoló közösségek nyitottak az ellentétes – heteroszexuális identitás - irányába történő elmozdulás elősegítésére is. A logikus és kézenfekvő következtetésekkel ellentétben azonban a melegjogi szervezetek és lobbicsoportok jó ideje nyilvánvalóvá tették mindenki számára, hogy

a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer közösségbe csak belépni lehet.

A lengőajtó tehát csak egy irányba nyílik, függetlenül az LMBTQ-közösség egyes tagjainak egyértelműen kinyilvánított „irányváltási szándékától” és a nem kívánt homoszexuális vonzalommal, vagy énidegen késztetésekkel élők együttműködésével lefolytatott terápiák sikerességétől.

Mindezek ismeretében minimum meglepő, de semmiképpen sem komolyan vehető a szexuális kisebbségeket tömörítő lobbicsoportok e témában tanúsított álságos magatartása. Amikor ugyanis az addig heteroszexuális életvitelt folytató személyről kiderül, hogy ő a továbbiakban vele azonos neműekkel képzeli el az életét, az ünneplendő cselekedet, amit az LMBTQ-szervezetek minden lehetséges módon támogatni igyekeznek. Amikor azonban egy addig meleg életmódot folytató személy arra jut, hogy megpróbálna heteroszexuális formában élni, akkor olyan falakba ütközik, amelyeken - ezen szervezetek akarata szerint - nincs átlépés.

Vajon milyen megfontolás állhat a mögött, hogy heteróból homoszexuálissá (biszexuálissá, pánszexuálissá, …stb.) válni támogatandó, de fordítva üldözendő?

A kényelmetlen igazságok kimondhatatlanok

Az emberi méltóság és a tisztelet a társadalom minden tagját megilleti, és ennek elidegeníthetetlen része a heteroszexuális és a nem kívánt homoszexualitásból a heteroszexualitáshoz visszatérő állampolgárok szexuális orientációjának, döntésének tiszteletben tartása is.

Hogyan lehetséges akkor mégis, hogy világszerte üldöztetést szenvednek el azok, akik nem az uralkodó gender felfogást vallják, vagy akik nem a kötelezően előírt szivárványos kánon szerint gondolkodnak, élnek, vagy dolgoznak?

Matthew Grech egyike azoknak a korábban homoszexuálisként élő fiatal férfiaknak, akik tanúságot tesznek a szexuális orientációjuk megváltozásáról a nyilvánosságban. Pontosabban tennének, ugyanis a máltai énekes interjúit, nyilatkozatait – szinte minden megnyilvánulását - szisztematikusan tüntetik el a különböző videómegosztó csatornákról, közösségi média felületekről. Matthew alapítója és egyik vezetője az X-OUT-LOUD nevű nemzetközi szervezetnek, melynek tagjai támogatják és megszólaltatják azokat, akik már nem tartják magukat melegnek, leszbikusnak vagy transznak.

Matthew Grech esete nem egyedi, de az ő és mások elhallgattatására tett kísérletek rávilágítanak egy jóval kiterjedtebb és fenyegetőbb jelenségre. Arra, hogy veszélyben vannak az emberi jogok, amennyiben nem védjük meg azoknak az embertársainknak a választás szabadságához fűződő alapvető jogát, akik szeretnének kiutat találni a nem kívánt homoszexuális vonzalmukból vagy énidegen késztetéseikből, illetve nem nyújtunk jogi védelmet azoknak a szakembereknek, akiket a tudományos közeg kivet magából és ellehetetlenít, pusztán azért, mert nem engednek az LMBTQ-szervezetek nyomásának és továbbra is alkalmazzák a reparatív, reintegratív terápiákat.

Tudományos gettók

Mert nem csak az ex-melegeket nem tűri meg a szivárványos inkvizíció, de tudományos gettóba zárnak minden olyan szakembert is, aki a nem kívánt szexuális orientációval élő embereknek szakmai segítséget nyújtana. Összehangolt nemzetközi offenzívájuknak hála, szinte kivétel nélkül minden nyugat-európai országban betiltatták vagy ellehetetlenítették a reparatív terápiákat.

Csak az elmúlt egy év leforgása alatt 6 újabb országban tiltja törvény a nem kívánt szexuális vonzódás terápiás vagy lelkigondozói kezelését: Chilében, Indiában, Kanadában, Franciaországban, Új-Zélandon és május 11-e óta Görögországban is. Konverziós kísérletnek minősül minden olyan orvosi, pszichoterápiás, tanácsadói, lelkigondozói, pedagógiai, szociális, oktatási és vallásos közegben történő interakció, ami az érintett személyt, fiatalt támogatja érzelmei és nemi önazonossága átgondolásában.

A betiltást követelő érdekvédelmi csoportok és az általuk dominált szakmai és egyházi fórumok érvelése ellentmondásos, tudományosan nem megalapozott, és általában köszönő viszonyban sincs a tényleges, korszerű terápiás, szociálpedagógiai vagy lelkigondozói gyakorlattal. Ellenben sok esetben rágalmazó, minden esetben sérti az érintett személyek, kliensek önrendelkezési jogait és lelkiismereti szabadságát, és súlyosan korlátozza a vallásszabadságot.

A napnál is világosabb, az LMBTQ-propaganda felháborodását nem az vezérli, hogy kifejezzék egyet nem értésüket, hanem kizárólag a példastatuálás gondolata. Teljesen mellékes számukra, hogy mi megfontolandó vagy mi elvetendő ellenfeleik érveiből, totális megsemmisítésre törnek, mert ennek van üzenetértéke mindenki felé:

Soha, semmilyen mértékben sem kérdőjelezheted meg a lobbi alapvetéseit.
A kényelmetlen igazságok nem csak azért kimondhatatlanok, mert egyeseknek fájnak, hanem éppen azért, mert igazak, hitelesek és megalapozottak. Leleplezik a hosszú évtizedek alatt a köztudatban felépített hazugságokat.

Ezért szükséges ezen elemek számára, hogy a közélet minden egyes szegletét „biztonságos zónává” alakíthassák, nehogy érzések kerüljenek veszélybe. Ha ehhez meg kell semmisíteni a biológiailag adott nemünket, hát az sem nagy ár érte.

Magyarországon is veszélybe kerülhet a terápiás szabadság

Magyarországon a segítő és gyógyító szakmákon belül is egyre inkább kiéleződik a vita és a politikai harc a pro-LGBT és a konzervatív értékalapú, a terápiás szabadságot szorgalmazó körök között. Néhány közelmúltbeli esemény kifejezetten arra enged következtetni, hogy a terápia-tilalom Magyarországra való kiterjesztése sürgősségi projekt.

Fontos figyelmeztető előjel volt, hogy a FCDO szponzorálásában az
Ozanne Foundation tanulmányt állított össze a reparatív terápiák gyakorlatáról Magyarországon.

Az összeállítást ez év márciusában napirendjére tűzte a brit Parlament Alsóháza LGBT-jogokkal foglalkozó tagjai „baráti tagozatának” (APPG) ülése, Crispin Blunt konzervatív parlamenti képviselő elnöklésével.

Az angliai jelentést már hivatkozási alapként használták fel nemrégiben a Budapest Pride keretében megrendezett kerekasztal beszélgetésen a Bálint Házban, mely „A konverziós terápia valódi arca“ címet viselte.

Szükséges kihangsúlyozni a tényt, hogy eddig bármely országban indult el a követelőzés, sikerrel jártak, a terápiás szabadság korlátozására irányuló törekvéseiket ugyanis nem csak „meleg témaként”, sokkal inkább súlyozott, szimbolikus politikai ügyként kezelik a lobbicsoportok és az őket támogató pártok és politikai körök.

A minap a Momentum párt a Budapest Pride alkalmából „Tiltsák be az átnevelő terápiákat" címen petíciót indított, amit a következő felszólítással indokol:

„Bár a világ legtöbb országában a melegség és transzneműség „gyógyítását” ígérő ún. átnevelő vagy reparatív terápiák egyre inkább visszaszorulóban vannak, Magyarországon épp az elmúlt években próbálják azokat népszerűsíteni a közmédia és kormánypárti politikusok hathatós közreműködésével.”

Magyarország a terápiás szabadság szigete

A célzott és összehangolt támadás nem véletlen.

Idén ötödik alkalommal ad majd helyszínt Magyarország az International Federation for Therapeutic and Counselling Choice (IFTCC) éves konferenciájának. Az IFTCC eltökélt küzdelmet folytat a kutatási és terápiás szabadságért, azért, hogy legális legyen segítséget nyújtani azoknak az embereknek, akik a nem kívánt szexuális vonzalommal vagy énidegen késztetésekkel élnek. Az eseményen reparatív terápiát végző szakemberek osztják meg tapasztalataikat világszerte. A közgyűlést azért Magyarországon rendezik, mert nyugaton egy ilyen eseményt elképzelhetetlen volna lebonyolítani a tiltakozó aktivisták miatt.

Az eseményt azonban itthon is évről évre titokban tartják meg, mert a szervezők attól félnek, hogy a homoszexuális és genderlobbi, illetve az általuk kézivezérelt orvosszervezetek ellehetetlenítik majd a szakmai konzultációt.

Nyugat-Európában ez a szakterület mélyen átideologizálttá vált, így minden olyan meggyőződés, amely szemben áll az LGBT mainstream felfogással, nem juthat érvényre. A szakemberek hatalmas nyomás alatt dolgoznak, folyamatos ellehetetlenítés mellett.

Mike Davidson az IFTCC elnöke bátor kiállása miatt számos megpróbáltatásnak volt kitéve. Számláit meghackelték, bankszámláját, PayPal-számláját ideiglenesen felfüggesztették. Bár ellenségei mindent megtettek, hogy illegalizálják őt magát és munkáját, eddig nem jártak sikerrel.

Az IFTCC-ben aktív szakemberek most közös nyilatkozatban állnak ki az önrendelkezés és terápiaszabadság mellett. A nyilatkozat rövid, de egy részletes, aktuális és érvényes forrásokkal és kutatási eredményekkel alátámasztott, angol és magyar állásfoglaláson alapszik.

A Védett Társadalom Alapítvány magyarországi székhelyű nemzetközi szervezetként ez év májusában csatlakozott a nyilatkozat támogatóihoz.

Földi-Kovács Andrea
a Védett Társadalom kurátora