A kommunizmus áldozatainak emléknapja - február 25.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket. 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azonban azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg.

A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról. A kormány a 2015-ös évet a 70 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-éig meghosszabbította.

Az emléknap apropóján ismét körbejártuk a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelyét, amelyet 2017 februárjában avatták fel a ferencvárosi vasútállomáson, ahonnan a Szovjetunióba indultak az elhurcoltakat szállító vonatszerelvények. Az emlékhely – egy egykori óvóhely – a szűk tereivel a kommunista diktatúra nyomasztó levegőjét is idézi, hiszen az ember csak lehajtott fejjel, behúzott nyakkal tudja végigjárni.

A pokol bugyrai… – Málenkij robot – Kényszermunka a Szovjetunióban című kiállítás a hazai és a külföldi közönségnek is szól, célzottan megrázó erejű, hogy kézzelfogható közelségbe hozza, átélhetővé tegye a látogató számára az elhurcoltak által túlélt szenvedéseket.

A málenkij robotnak már a neve is hazugság volt, hiszen az utcán összefogdosott embereknek azt mondták, pár órányi, napnyi, esetleg hétnyi munkára viszik őket, majd évekre nyomuk veszett a teljes létbizonytalanság uralta földi pokolban. Közülük több százezren nem kerültek haza élve, de áldozatokká váltak az elhurcoltak családjai is, amelynek tagjait másodrendű állampolgárként kezelték; a múltat át akarták írni, a hagyományokat el akarták törölni, aki a nemzethez vagy keresztény hitéhez ragaszkodott, azt ki akarták rekeszteni.

Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azonban azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg.

A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról. A kormány a 2015-ös évet a 70 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-éig meghosszabbította.

Az emléknap apropóján ismét körbejártuk a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelyét, amelyet 2017 februárjában avatták fel a ferencvárosi vasútállomáson, ahonnan a Szovjetunióba indultak az elhurcoltakat szállító vonatszerelvények. Az emlékhely – egy egykori óvóhely – a szűk tereivel a kommunista diktatúra nyomasztó levegőjét is idézi, hiszen az ember csak lehajtott fejjel, behúzott nyakkal tudja végigjárni.

A pokol bugyrai… – Málenkij robot – Kényszermunka a Szovjetunióban című kiállítás a hazai és a külföldi közönségnek is szól, célzottan megrázó erejű, hogy kézzelfogható közelségbe hozza, átélhetővé tegye a látogató számára az elhurcoltak által túlélt szenvedéseket.

A málenkij robotnak már a neve is hazugság volt, hiszen az utcán összefogdosott embereknek azt mondták, pár órányi, napnyi, esetleg hétnyi munkára viszik őket, majd évekre nyomuk veszett a teljes létbizonytalanság uralta földi pokolban. Közülük több százezren nem kerültek haza élve, de áldozatokká váltak az elhurcoltak családjai is, amelynek tagjait másodrendű állampolgárként kezelték; a múltat át akarták írni, a hagyományokat el akarták törölni, aki a nemzethez vagy keresztény hitéhez ragaszkodott, azt ki akarták rekeszteni.

Forrás: Ps.hu Fotó: Hatlaczki Balázs

Kapcsolódó anyagok:

Emlékezés a kommunizmus áldozataira – I. rész

Emlékezés a kommunizmus áldozataira – II. rész

„A kommunizmusnak nincsenek hősei, csak áldozatai”

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

Ávósok - A kommunista párt terrorszervezete 1-2-3. rész

Archívum