Tiszta Forrás
2019. szeptember 18.   
Névnap: Diána, József

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
22 látogató

Látogatások

- ma: 188
- tegnap: 1216
2019.08.18. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Évközi 20. vasárnap

Évközi 20. vasárnap

                2019. augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap

 

 

 

 

 

 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.

Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”

Lk 12,49-53

 

 


Elmélkedés:

Az ellentmondás jele
Negyven nappal Jézus születése után, a jeruzsálemi templomban való bemutatás alkalmával, jelen volt egy Simeon nevű idős férfi, aki Istent magasztalta azért, hogy megláthatta és karjába vehette a világ Üdvözítőjét, Jézust. Simeon ezt mondta ekkor Máriának, Jézus anyjának: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak” (Lk 2,34). E jövendölés beteljesedése végighúzódik Jézus nyilvános működésének egész idején, kezdve a názáretiek elutasításától, amikoris a zsinagógában mondott beszéde miatt le akarják őt taszítani a hegyről (vö. Lk 4,14-30), egészen elítéléséig és keresztre feszítéséig. Bár az evangélisták igyekeznek mindvégig a jó példával szolgáló találkozásokat bemutatni, nem hallgatnak azokról az esetekről sem, amikor Jézus megtapasztalja a visszautasítást. További példa erre, hogy az élő kenyérről, az ő testéről, mint az örök élet kenyeréről mondott beszéde után sokan elhagyják tanítványai közül, mondván: „Kemény beszéd ez! Ki hallgatja!” (Jn 6,60). És ott vannak az írástudók és farizeusok, akik vitákat kezdeményeznek vele, próbára teszik törvényismeretét és helytelennek tartják törvényértelmezését, számon kérik cselekedeteit. A meg nem értés és hamis várakozások legszomorúbb példája Júdás esete, aki elárulja Mesterét. Árulása után pedig Jézus halálra elítélésében és keresztre feszítésében éri el csúcspontját az emberi gonoszság, Isten Fiának elutasítása. A Messiás elutasítását Szent János evangélista egyébként rögtön írásának bevezetésében előrevetíti: Jézus az igazi világosság, aki a világba jött, de „a világ nem ismerte fel őt, a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,10-11).
Ezek a példák megvilágítják annak a jézusi kijelentésnek a helyes értelmét, amit a mai evangéliumban olvasunk. Jézus ezt mondja saját küldetéséről: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.” Majd azzal folytatja, hogy nem békét, hanem szakadást hoz a földre. Nem úgy kell ezt értenünk, mintha a szakadás volna Jézus szándéka és azt akarná, hogy egymással szembeforduljanak a nemzetek, az emberek és a családtagok, hanem sajnos ezt eredményezi az ő személye. Tanítását egyesek elfogadják, mások elutasítják. Vannak, akik jó szívvel hallgatják, mások hitetlenül elengedik a fülük mellett. Így volt ez a bibliai időkben és ugyanez ismétlődik meg a történelem folyamán számos esetben. Ha az Egyház történelme folyamán nem tapasztalná meg az elutasítást, az üldözést és a gyűlöletet, ez annak volna a biztos jele, hogy letért a krisztusi útról. Ha az igehirdetők nem találkoznának azzal, hogy szavaik süket fülekre találnak, akkor ez annak volna a biztos jele, hogy eltértek attól az igazságtól, aminek hirdetésére megbízást kaptak. Ha nem volnának üldözések és nem volnának vértanúk Egyházunkban, akik hitükért készek életüket is feláldozni, ez annak volna a biztos jele, hogy valójában nem az igaz és üdvözítő hit, hanem valamilyen más, hamis eszme szolgálatában állnak.
Tudomásul kell vennünk, hogy nem csak Isten, hanem a gonosz is hatással van az emberek életére, és mindenki szabadságának és felelősségének tudatában dönt arról, hogy kinek akar engedelmeskedni. A világban a búzával együtt növekszik a konkoly, a gyomnövény is. Nem feladatunk annak megítélése, hogy ki melyik oldalon áll, hanem Isten országát, a szeretet közösségét kell építenünk.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel bennünk és minden ember szívében a szeretet tüzét! Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás