Tiszta Forrás
2019. november 21.   
Névnap: Olivér

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
8 látogató

Látogatások

- ma: 46
- tegnap: 1074
2019.10.30. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Szerda

Szerda

                        2019. október 30. – Szerda

 

 

 

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak.

A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek,

és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”

Lk 13,22-30

 

 


Elmélkedés:

Az evangéliumi jelenet helyszínét nem ismerteti Szent Lukács, csupán annyit tudunk meg, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé. Az üdvösségre jutók számáról kérdező személy is ismeretlen marad, a válasz sem csupán neki, hanem Krisztus valamennyi követőjének szól, egykori tanítványainak és nekünk egyaránt. A kérdés hátterében az a korabeli zsidó felfogás húzódik meg, hogy Isten a választott nép, Izrael népének valamennyi tagját üdvözíteni fogja. Más nézetek szerint bár sokaknak ajándékoz életet a teremtő Isten, az üdvösség csak keveseknek, tehát nem mindenkinek szól.
Jézus nem ad választ a kérdésre, nem szeretne a távoli jövőt ismerő látnok szerepébe lépni. Ehelyett felhívást, buzdítást intéz hallgatóihoz: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!” A szóhasználat jelzi, hogy az ember törekvése, igyekezete nélkül nem lehetséges az üdvösség elnyerése. Az egyik oldalon tehát ott van Isten üdvözítő akarata, amelyből senki nincs kizárva, a meghívása az örök életre minden embernek szól. A másik oldalon pedig ott van az ember törekvése és szándéka. Felismerjük, hogy Isten milyen nagy jót, az örökké tartó boldogságot kínálja fel nekünk, és készek vagyunk mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt elnyerjük. A kapu, az üdvösség ajtaja egyszer be fog zárulni, tehát ha nem hozom meg időben a döntést, akkor örökre kívül maradok.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás