Tiszta Forrás
2019. november 21.   
Névnap: Olivér

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 58
- tegnap: 1074
2019.11.03. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Évközi 31. vasárnap

Évközi 31. vasárnap

                  2019. november 3. – Évközi 31. vasárnap

 

 

 

 

 

 

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította:

„Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.

Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Lk 19,1-10

 

 

 

 

 

Elmélkedés:

Irgalmas tekintet
Az ókortól kezdve napjainkig minden társadalomban fizetnek az emberek különböző adókat, amelyekből az állam a közkiadásokat fedezi. A bibliai időkben a zsidók is fizettek adót, egyrészt a templomadót, másrészt a tizedet, ahogyan erről a mózesi törvénykönyvek rendelkeztek. Jézus korában azonban a zsidók lakta területek nem élveztek önállóságot, hanem a Római Birodalom egyik tartományát alkották. A rómaiak pedig további adókat vetettek ki, a megművelt terület után vagyonadót kellett fizetni, fejadót szedtek továbbá, amely a gyerekekre és az idősekre nem terjedt ki. Ezen kívül pedig vámot is kivetettek a kereskedelmi tevékenységekre. A gyakorlatban a rómaiak bérbe adták helyi embereknek az adószedés jogát, így ők egy összegben megfizették az adót a római hatóság felé, s ezután már csak arra törekedtek, hogy az emberektől ennél többet szedjenek be. Az idegen uralom és az adózási kötelezettség miatt a zsidók nem szívlelték a rómaiakat, de azokat a zsidó embereket sem, akik adószedők lették, kiszolgálták az elnyomó uralmat, ráadásul mindenki tudta róluk, hogy a maguk hasznára dolgoznak, ezért a lehető legtöbb adót és vámot követelik az emberektől.
Ilyen adószedő volt Jerikó városában az evangéliumban szereplő Zakeus. Tevékenysége miatt mindenki megvetette és bűnösnek tartotta őt. A történet szerint Zakeus látni szerette volna Jézust, de ennek oka nem derül ki. Nem tudjuk meg, hogy csupán a kíváncsiság vagy valamilyen nemesebb szándék vezetette-e őt, de az biztos, hogy a Jézussal való találkozás olyan fordulatot hozott az életébe, amelyre még ő maga sem számított. Zakeus jól tudta, hogy alacsony termete megakadályozhatja őt vágyában, azaz a nagy tömeg el fogja takarni előle Jézust. Problémájára rögtön meg is találta a megoldást, felmászott egy fára, remélve, hogy annak lombja között rejtve maradhat és nem lesz kitéve a nép gúnyolódásának, illetve bízott abban, hogy a fa tetejéről megláthatja Jézust. Ez teljesül is, de aztán még nagyobb dolog történik, Jézus is észreveszi őt. A nevén szólítja Zakeust, lehívja őt a fáról és kijelenti, hogy az ő házában szeretne megszállni. Erre egészen biztosan nem számított Zakeus. Neki elég lett volna az, ha a fa közelében elhaladó Jézust néhány percig láthatja, de ennél sokkal nagyobb ajándékot tartogatott számára az isteni kegyelem. Életében valódi fordulatot eredményezett ez a találkozás, hiszen örömében felajánlja, hogy az általa megkárosítottakat kárpótolja, továbbá vagyona felét jótékony célra használja, a szegényeket segíti belőle.
Zakeus felajánlását követően Jézus kijelenti: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra.” A történet tanulsága szerint tehát a bűnös ember is eljuthat az üdvösségre, ha kész megtérni, megváltoztatni az életét. Zakeus ezt tette, ezért részesedhet az üdvösségben. Nem a foglalkozásunk, nem a vagyoni helyzetünk, nem a társadalomban betöltött szerepünk a fontos üdvösségünk szempontjából, hanem az, hogy megbánjuk-e bűneinket és új életet tudunk-e kezdeni. Jézus észre fogja venni jószándékunkat és irgalmas tekintete megváltoztatja életünket.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Uram, Jézus Krisztus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem. Szükségem van arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Taníts meg engem arra, hogy mindig ki tudjam mondani a megbocsátó szót és remélhessek abban, hogy a mennyei Atya is irgalmas lesz hozzám. Térj be az én életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás