Tiszta Forrás
2019. november 21.   
Névnap: Olivér

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
4 látogató

Látogatások

- ma: 51
- tegnap: 1074
2019.11.04. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Emlékezés napja

Emlékezés napja

             

                                  2019. november 4. – Hétfő

 

 

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked.

Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

Lk 14,12-14

 


Elmélkedés:

A mai evangélium előzményében, amelyet halottak napja miatt nem olvastunk szombaton, Jézus a vendégekhez fordul azzal a tanáccsal, hogy a lakomákon ne keressék az első helyeket, mert később érkezhet magasabb rangú személy, akinek át kell majd adniuk a helyet. Ha az utolsó helyet választják, akkor elkerülhetik ezt a megszégyenülést, sőt, inkább őket fogják megtisztelőbb helyre ültetni (vö. Lk 14,7-11).
A vendégek után a vendéglátóhoz fordul Jézus, hogy neki is tanácsot adjon. Ezt olvassuk a mai nap evangéliumában. A tanács arra vonatkozik, hogy kiket hívjon meg magához. A tanácsot nem érdemes úgy értelmeznünk, hogy egyáltalán nincs helye a családi összejöveteleknek, mert nem a rokoni és baráti kapcsolatok megszüntetése a cél. Az ő említésük jelen esetben azt szolgálja, hogy a másik oldal nagyobb hangsúlyt kapjon. A cél ugyanis az, hogy a kölcsönösség szintjét át lehessen lépni. Ha valaki azért lát vendégül másokat, hogy ők majd viszonozzák a meghívást, annak a tette nem számít önzetlen jócselekedetnek. A jótett alapja ugyanis az önzetlenségben, az ingyenességben van. A szegények, a bénák, a sánták és a vakok nem fogják viszonozni a meghívást, ezért fogja nagyra értékelni Isten mindazt, amiről az ő javukra mondunk le. Az ilyen nagylelkű cselekedeteket Isten fogja megjutalmazni.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 


 

Urunk, ki láttad őket az utcai sortüzek előtt, s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szívüket is, és tudsz és lemérsz mindent, ami első eszméléseik óta megtöltötte e fiatal szívek poharát. Ismerted lelkük minden zugolyát és mindazt, ami gyermekkoruk óta történt velük azokig a pillanatokig, amikor önként odaadták életüket övéikért és minden magyarért.

Kérünk, vedd a Te örök fényességedbe őket éppen ezekért a pillanatokért, amelyekben oly dicső önzetlen­séggel meghozták életük legnagyobb áldozatát.

Tisztítsd meg és szenteld meg őket az örök életre, Szentlélek Úristen, ki keresztségük óta fuvalltál körülöttük jóságoddal, s aki haláluk pillanatában is ott lehettél velük az utolsó, láthatatlan kegyelemmel! Tedd a szívünket tevékennyé az értük való imádságra, és az ő áldozatukért cserébe való önmegtagadásokra.

Tedd a szívünket erőssé, hogy engeszteljünk Téged azért is, amik miatt a nemzet felelőssége is részes: az ő halálukban. Bűnbánó szívvel járulunk eléd, és azt is ígérjük, hogy méltóak akarunk lenni haláluknak erre az áldozatára. A nemzet életéért mentek halálba – add nekünk, Urunk, kegyelmedet, hogy haláluk által tisztább legyen a nemzet élete.

 

Mennyből az angyal

Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény lángol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, aki eladta,
Aki háromszor megtagadta,
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta,
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekszenek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mi végre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Mért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik, mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Angyal vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik - mennyből az angyal.

1956, New York

Márai Sándor

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás