Tiszta Forrás
2019. december 06.   
Névnap: Miklós, Csinszka

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
25 látogató

Látogatások

- ma: 1222
- tegnap: 1122
2019.11.25. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Hétfö

Hétfö

                            2019. november 25. – Hétfő

 

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe.

Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be.

Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Lk 21,1-4

 

 

 


Elmélkedés:

Az egyházi év utolsó hetébe léptünk. Ebben az időszakban a szentmise evangéliumai a végső időkre irányítják tekintetünket, amikor majd számot kell adnunk Istennek. Ma arról a szegény özvegyről olvasunk, aki minden vagyonát bedobta a templom perselyébe. Ez persze nem volt nagy összeg, mindössze két fillér, de az ő adományát mégis többre értékelte Jézus, mint azokét, akik sokat adtak. Ez utóbbiak ugyanis a feleslegükből adakoztak, az özvegy viszont egész megélhetését feláldozta, s cselekedete azt jelezte, hogy életét Istenre, az ő gondviselésére bízza.
A bibliai időkben az özvegyek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, segítségre nem számíthattak senkitől. A jelenetben szereplő özvegy nagylelkűen és visszavonhatatlanul odaadja mindenét Istennek. Ilyen cselekedetre az képes, aki minden vagyonára úgy tekint, mint amit Istentől kapott. Az tesz ilyet, aki nem anyagi javakat akar birtokolni és nem ezektől várja élete biztonságát, hanem a gondviselő Istentől. Az képes nagylelkű lenni, aki a földi javaknál többre értékeli a lelki javakat. Nagylelkűvé az válik, aki nem a maga érdemének és nem saját munkája gyümölcsének tekinti megszerzett javait, hanem belátja, hogy mindent Isten jóságának köszönhet. A nagylelkű ember tulajdonképpen mindig Isten nagylelkűségét akarja utánozni és viszonozni.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás