Tiszta Forrás
2020. január 19.   
Névnap: Sára, Márta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
15 látogató

Látogatások

- ma: 879
- tegnap: 883
2020.01.12. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Urunk megkeresztelkedése

Urunk megkeresztelkedése

                              2020. január 12. – Vasárnap,

                                    

                               Urunk megkeresztelkedése

 

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt:

„Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” 

Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

Mt 3,13-17

 


Elmélkedés:

A hit útjának kezdete
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük, ami Keresztelő János által történt a Jordán folyó vizében. Keresztelő János azzal kezdte működését, hogy bűnbánatra szólította fel a népet. Ezt hirdette: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa” (Mt 3,2). Szavának hatását így írja le Szent Máté evangélista: „Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, Júdea és az egész Jordán-vidék. Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban” (Mt 3,5). Az elbeszélés tehát világosan kimondja, hogy János keresztsége egy tisztulási szertartás volt, amely a bűntől való megtisztulást, megszabadulást jelképezte.
Ez a tény megérteti velünk, hogy miért tiltakozott János és miért furcsa a mi számunkra is az, hogy Jézus is meg akar keresztelkedni. Neki ugyanis nincs szüksége a lelki megtisztulásra, hiszen nincs semmilyen bűne, ő a szent Isten. Akkor miért áll be mégis Jézus a bűnösök sorába, miért hárítja el János tiltakozását, és miért kéri kifejezetten, hogy János őt is keresztelje meg? Jézus nem azért lép a Jordán vizébe és nem azért merül alá, hogy megtisztuljon, hanem hogy ő tisztítsa meg a vizet, amely által sokak lelke megtisztul. Jézus nem kérkedik azzal a nép előtt, hogy ő a bűntelen Isten, hanem nagy alázattal áll be azok közé, akik bűnbánattal a szívükben jönnek Jánoshoz. Jézus megkeresztelkedésében azt kell meglátnunk, hogy Isten leereszkedik az emberekhez, sorsközösséget vállal a bűnösökkel. A Fiú alázatos cselekedete elnyeri a mennyei Atya tetszését, akinek hangja az égből hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Nem csak a Fiú személyében telik az Atyának kedve, hanem az ő cselekedetében is, a bűnös emberekkel való közösségvállalásban.
Az Úr megkeresztelkedésének ünnepén a saját keresztségünkre is gondolnunk kell. A születésünk napját mindannyian jól tudjuk, de azt már kevesebben tudják, hogy mikor lettek megkeresztelve. Akik felnőtt korukban részesültek ebben a szentségben, bizonyára tudják a napot, emlékeznek az eseményre, de akit kisgyermekként, csecsemőként kereszteltek meg, az nem emlékezhet. A keresztség a keresztény élet kiindulópontja. Ekkor lettünk Isten gyermekeivé, ekkor töltötte el szívünket a Szentlélek, ekkor lettünk az Egyház tagjává. A szentségek között a keresztség az első, ez az a kapu, amelyen keresztül belépünk a hit világába. A keresztség szertartása folyamán a vízzel való leöntés egy új lelkiállapotba kerülést jelképez, ezért nevezzük a lelki megtisztulás, a lelki újjászületés szentségének. A keresztség összekapcsol minket az Úr halálával és feltámadásával, mégpedig abban az értelemben, hogy mi meghalunk a bűnnek, a régi ember megszűnik, és újjászületünk Istenben, azaz új teremtménnyé, új emberré leszünk.
A mai ünnep emlékeztet az Egyház s minden megkeresztelt, Krisztushoz tartozó ember sajátos küldetésére. Arra a küldetésre, amely Jézusnak a mennybemenetelkor mondott parancsából fakad: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Talán a mi környezetünkben is élnek olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Nem ismerik Istent, de bizonyára jószándék van a szívükben. Segítsük őket, hogy elinduljanak a hit útján! Mondjuk el nekik, hogy semmi sincs nagyobb ebben a világban, mint megismerni Krisztust. Semmi nem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint Jézushoz tartozni.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Segíts minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia, Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát! Taníts minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk hozzá!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás