Tiszta Forrás
2020. július 10.   
Névnap: Amália

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 119
- tegnap: 158
2020.05.22. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Péntek

Péntek

                                   2020. május 22. – Péntek

 

 

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:

Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.

Jn 16,20-23a

 

 

 


Elmélkedés:

Fájdalomról, gyötrelemről, szomorúságról beszél Jézus az egyik oldalon, de rögtön megmutatja az érem másik oldalát is, az örömöt, a boldogságot. „Szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul” – mondja tanítványainak. Életünkhöz, mindennapjainkhoz hozzátartozik a küzdelem, a fáradozás. Vannak dolgok, amelyekért komolyan meg kell szenvednünk, de ha elértük a kitűzött célt, annál nagyobb lesz örömünk. A gondok leküzdése, a problémák megoldása megerősít bennünket. Keresztény emberként azt is látnunk kell, hogy ezekben a küzdelmeinkben Isten segítségére is számíthatunk, ezért érdemes imáinkban útmutatást kérni tőle.
Jézus élete során megfigyelhetjük az öröm és a szomorúság váltakozásait azokban, akik találkoznak vele. Ha felidézzük magunkban a Jézus gyermekségéről szóló evangéliumi részeket, akkor láthatjuk, hogy születése örömteli légkörben történik. Az angyalok örömhírt hoznak, a pásztorok pedig örvendeznek Jézus születésekor. Simeon örvendezve veszi őt karjába a templomi bemutatás alkalmával. Vándorútja során csodáit látva vagy tanítását hallgatva sokan örvendeznek szívükben. A másik oldalon találkozunk azokkal, akiket félelem, hatalomféltés tölt el, később pedig Jézus életére törnek. Mesterük halála miatt az apostolok is szomorkodnak, de a Feltámadottal való találkozások örömöt gyújtanak bennük.
Engedem-e, hogy szenvedéseimet Jézus örömmé változtassa?
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szent Rita köszöntése 

         Üdvözlégy, dicsőséges Szent Rita, Krisztus kiválasztott jegyese! Teljes szívemből örülök annak a dicsőségnek, amelyet most Jézus Krisztussal a mennyei Paradicsomban élvezel. Esdve kérlek, hogy emlékezz meg rólam. Nyerd el számomra a kegyelmet, hogy feladataimat Isten dicsőségére és lelkem üdvére teljesítsem, hogy a bűnt kerüljem, valóban engesztelést nyújtsak az Istent érő sértésekért, és így az örök boldogságba jussak, hogy veled és minden szenttel együtt mindörökké dicsérjem és dicsőítsem Istent. Ámen.
         Dicsőséges Szent Rita, te csodálatos módon részt vehettél a mi Urunk Jézus Krisztus fájdalmas szenvedésében. Esdekelj ki nekem a kegyelmet, hogy türelemmel viseljem a földi élet szenvedéseit, és védelmezz meg minden ínségemben. Ámen.

 

 

Könyörgés Szent Ritához 

         A bánat és aggodalom súlya alatt hozzád fordulok, Szent Rita, akit mindenki a lehetetlenséggel határos akadályok legyőzőjének nevez; hozzád futok azzal a bizalommal, hogy segíteni fogsz bajomon. Szabadítsd meg szegény szívemet a gyötrelemtől, mert félelem szorongat minden oldalról! Szerezd meg zaklatott lelkem békéjét, hogy megszűnjék keserves könnyeim hullása!
         S minthogy eredménytelen minden eszköz a vigasztalás megszerzésére, egészen Reád bízom magamat, Reád, akit a jó Isten választott a legkétségesebb ügyek szószólójává. Lehetséges volna-e, hogy egyedül én ne találjak enyhülést és segítséget Nálad, aki oly csodásan segítesz a Hozzád fordulókon? Csak én ne zenghessem a hálaadás himnuszát? Tudom, hogy bűneim akadályozzák kívánságom elérését, de bánom azokat teljes szívemből azért, mert általuk Istent, a legfőbb Jóságot bántottam meg.
         Imádkozzál értem, hogy méltó gyónásban bocsánatot nyerjek, hogy megjavulhassak! Kérlek, jutalmazd meg Hozzád való erős bizalmamat, én pedig hirdetni fogom mindenfelé a bűnbánó lelkek iránti jóságodat. Te, aki a megfeszített Jézus jegyese vagy, imádkozzál értem most és mindig! Ámen.

 

Casciai Szent Rita

 

                             

 

                               Született: Roccaporena, 1381 körül, meghalt: Cascia, 1447. május 22.

Ritát, idős szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba. Isten arra választotta őt, hogy minden korban ragyogó mintaképe lehessen a legszebb női erényeknek, tövises utakon rózsát fakasztani mások számára.

Rocca-Porenában, a Lotti házaspár, bizony nem reménykedett már abban, hogy gyermekkel áldatik meg házasságuk. Mégis hittek az angyaloknak, akik jelezték mindkettőjüknek a ,,Gyöngy”, a kislányuk születését. Már bölcsője mellett is hihetetlen csoda, de összeforrt annak a férfinak a sarlóval megvágott keze, aki segítségére sietett, hogy megmentse a méhektől, melyek rajban szálltak az alvó csecsemőre.

Cascia környékén, a hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Közben azonban szívében fölgyulladt az istenszeretet, és apáca akart lenni, hogy teljesen eggyé válhasson isteni Megváltójával, aki jelenléte édességének megéreztetésével mindannyiszor megajándékozta őt, valahányszor szülei engedélyével visszavonulhatott a házukban kialakított kicsiny imahelyre.

A szorgalmas, engedelmes gyermek megérezte érzékeny szívével, hogy Jézus Krisztus mennyit szenvedett, milyen drága áron váltotta meg a bűnös emberiséget. A kereszt áldozatával egyesülve irgalmasságot gyakorolni, ezt érezte élete értelmének az eget kereső fiatal leány.

Szülei -- valószínűleg kényszerhelyzetben -- odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Ritának nagyon fiatalon férjhez kellett tehát mennie.

Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legyőznie, és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének együtt örült Ritával az egész falu, Roccaporena, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt sokat szenvedett a pártoskodásoktól és viszálykodásoktól.

Idős szülei halála után újabb gyász érte Ritát: előbb meghalt a férje, aki most már tisztelte és szerette őt. Úgy történt, hogy a szomszédjával egyszer összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek.

 

Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A temetésen, férje koporsójánál megbocsátott a gyilkosnak. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Majd egy évre rá meghalt Rita két kicsi fia, akikért úgy imádkozott, hogy az Úr vegye őket magához, mielőtt még az atyjuk halála miatti bosszú beszennyezné lelküket.

Miután sok fájdalom árán eloldódtak e földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának beteljesítéséhez: kolostorba léphetett. Casciában a Mária Magdolna ágostonos kolostorba jelentkezett, ahonnan egymás után háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba.

Életének pontos dátumait, így fogadalomtételének évét sem ismerjük. Valószínű azonban, hogy még nem volt 30 éves, amikor a kolostor szokásától eltérően a karnővérek közé befogadták, s mivel olvasni nem tudott (azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a karnővérekkel), egyéb imádságok elmondására kötelezték.

A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Szerzetesi szellem nélkül szerzetesi ruhát viselő társai bántásait engesztelő szeretetével viszonozta.

A legtökéletesebb alázatból példát mutatva locsolta a kiszáradt, korhadt faágát. Az Úr, ekkor, és ezután is már életében többször, de boldog halála után megszámlálhatatlan sokszor megmutatta milyen kedves előtte, az áldozatos, hűséggel szerető lélek.

Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban.

Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. 15 éven át, haláláig viselte Rita a sebet.

Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak.

Rita Másként nem lehetett volna útitárs, a nővérek vezetője, aki már az út elején szemléletesen megmutatta, hogy egyedül a Gondviselésre kell bízniuk magukat. A Corno patakba szórta az útiköltségre kapott pénzt.

Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte.

Aki mindenki javáért fáradozva élte életét annak halála előtt, a hóban is rózsa nyílt, és zamatos füge termett a hideg télben.

66 évesen, 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg.

 

 

Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására.

Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének'' nevezte őt.

1900. május 24-én szentté avatták.

Testét Casciában, az 1937--47 között épült Szent Rita-templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás