Tiszta Forrás
2020. július 04.   
Névnap: Ulrik, Erzsébet

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 129
- tegnap: 176
2020.05.26. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Kedd

Kedd

                                 2020. május 26. – Kedd

 

 

 

 

 Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:

„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”

Jn 17,1-11a

 


Elmélkedés:

Jézus utolsó vacsorán mondott beszédének második része már nem az apostoloknak szól, hanem a mennyei Atyához. Jézus főpapi imájának nevezzük ezt a részt, ezt olvassuk ma és a következő napokban. Ez az ima egyedül Szent János evangéliumában található meg, a másik három evangélista művében nem. Jézus az Atyához intézi szavait, hozzá szól imájában, de minden szavát hallják a jelenlévő apostolok. Jézus imájának témája az, hogy földi életében teljesítette azt a küldetést, amit az Atya bízott rá és engedelmességével dicsőséget szerzett az Atyának. Jézus tudja, hogy hamarosan elkezdődik szenvedése és bekövetkezik halála. Nem menekül el ez elől, hiszen tudja, hogy ez megváltó küldetésének része, beteljesedése. Most azért fohászkodik, hogy az Atya is dicsőítse meg őt. Ez nem úgy fog megvalósulni, ahogyan mi emberek elképzelnénk, azaz Jézust nem szabadítja meg az Atya a szenvedéstől és nem akadályozza meg halálát. Az Atya úgy dicsőíti meg a Fiút, hogy feltámasztja őt a halálból. Olyan cselekedet ez, amelyre senki ember nem gondol, s amely Isten hatalmához méltó.
Keresztségünk által Isten gyermekei vagyunk. Mi is azt a küldetést kapjuk, hogy a hit szerinti életünkkel dicsőséget szerezzünk a mi mennyei Atyánknak. Ha ezt a küldetést hűséggel teljesítjük, akkor ugyanabban a sorsban részesülünk, mint Jézus: az Atya minket is feltámaszt az örök életre.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás