Tiszta Forrás
2020. szeptember 28.   
Névnap: Vencel, Salamon

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 11
- tegnap: 251
2020.08.09. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Évközi 19. vasárnap

Évközi 19. vasárnap

                  2020. augusztus 9. – Évközi 19. vasárnap

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején

Jézus elindult feléjük a víz színén járva.

Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá:

„Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”

Mt 14,22-33

 


Elmélkedés:

Hit és bizalom
Életünk nehéz, válságos helyzeteiben olykor úgy tűnik, hogy Isten távol van tőlünk. Talán nem látja a küzdelmeinket? Vagy nem törődik velünk? Magunkra hagy minket, amikor nyilvánvalóan gyengék és védtelenek vagyunk? Mit kezdjünk azokkal a nehéz élethelyzetekkel, amikor késik Isten segítsége és szabadítása? Mit tegyünk akkor, amikor imádkozunk, de mintha nem hallgatna meg minket Isten? Ezekre a gondolatainkra és kéréseinkre ad választ a mai evangéliumi részlet, Jézus vízen járásának és szabadításának története.
Az eset előzménye a csodálatos kenyérszaporítás. Jézus nem várja meg, hogy a hálálkodó tömeg körülvegye őt vagy a tanítványokat, akik közreműködtek az általa megszaporított kenyerek szétosztásában. Nem akar fürdeni a dicsőség fényében és tanítványai számára sem engedi meg ezt. Rögtön azt kezdeményezi, hogy üljenek hajóba és irány a túlsó part. Miközben a tömeg hazafelé indul és a tanítványok a hajóban a túlsó part felé haladnak, ő felmegy a hegyre és imádkozik. A kenyérszaporítás csodája után - és miként látni fogjuk a vízen járás csodája előtt - ő az Atyával akar együtt lenni. Lehet, hogy Jézus fizikailag, testileg nem volt együtt a tanítványokkal, nem volt ugyanabban a hajóban, mint ők, de imádság közben figyelt rájuk. Tudta, hogy veszélyben vannak. Tudta, hogy eltölti őket a félelem. Tudta, hogy kilátástalannak látják helyzetüket. Éppen ezért indult el feléjük. Azért választotta a vízen járás különös módját, hogy minél előbb hozzájuk érjen. A hajóban ülők tapasztalt halászok voltak. Láttak már viharos szelet és tornyosuló hullámokat, átéltek már tengeri vihart. Lehet, hogy ez a vihar a megszokottnál is nagyobb volt, de ha nem, akkor is érthető a félelem. A szárazföldön általában nagyobb biztonságban érzi magát az ember, mint a nyílt vízen, a tenger hullámainak a legnagyobb hajó is játékszer. Mesterük váratlan megjelenése megdöbbenti és félelemmel tölti el a tanítványokat. Első pillanatban kísértetnek, szellemnek vélik. Zavarodott gondolkodásuk érthető ebben a helyzetben, illetve azért is, mert Jézustól még sosem láttak ilyet. Azt tudták, hogy képes csodákat tenni, de arról ezidáig nem volt tapasztalatuk, hogy a természet erői felett áll.
Péter apostol cselekedete érdekes mozzanata az eseménynek. Kezdetben bátor, Mesterére tekint, benne bízik. Jézus egyetlen szavára, felszólítására, bátorítására azonnal elindul. Gondolkodás nélkül engedelmeskedik. Azt teszi, amit Jézus mond neki. Olyat tesz, amit eddig még soha nem tett. Bátorságot ad neki az Úr közelsége és jelenléte. Tudja, hogy Jézus mellett nem történhet baja. Nem vakmerőség ez, még ha emberileg annak is tűnik, hanem feltétlen bizalom. Meg van róla győződve, hogy Jézus segítségével bármire képes. Amikor azonban a szélre és a hullámokra figyel, rögtön süllyedni kezd. Egy pillanatra meggyengül a hite és még nagyobb veszélybe kerül. Igaz ekkor is tudja, hogy Jézus képes őt megmenteni. Tőle vár segítséget.
Mit tanulhatunk tehát a tanítványok, különösen Péter apostol magatartásából és az Úr figyelmeztetéséből? Ha kihívásokkal és nehézségekkel kell szembenéznünk, akkor segíthet minket a hit, az Istenbe vetett bizalom. Legyünk meggyőződve arról, hogy Isten figyel ránk és ha erős hittel és feltétlen bizalommal fordulunk hozzá, akkor segítségünkre siet.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Uram, Jézus Krisztus! Segíts, hogy mindig bízzak benned és soha ne kételkedjek a te isteni erődben. Segíts, hogy ne kételkedjek jelenlétedben. Kétségeim és gyengeségeim pillanataiban hozzád fordulok, miként Péter apostol is tette, és tőled várok segítséget, tőled várom a szabadulást. Adj nekem erőt, elszántságot és kitartást, hogy úgy járjak a hit egyenes útján, hogy arról se jobbra, se balra ne térjek le. Ne győzzön le a kicsinyhitűség és ne győzzön le a félelem! Erősítsd meg, Uram, az én hitemet!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás