Tiszta Forrás
2020. november 30.   
Névnap: András, Andor

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar; Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 1
- tegnap: 296
2020.11.15. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Évközi 33. vasárnap

Évközi 33. vasárnap

                 2020. november 15. – Évközi 33. vasárnap

 

 

 

 

 

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat.

Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”

Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Mt 25,14-30

 


Elmélkedés:

Amit Istentől kapunk
A talentumokról szóló evangéliumi történetet jól ismerjük. Egy úr rábízza vagyonát a szolgákra, hogy kamatoztassák azt távollétében. Egyesek vállalják a kereskedés kockázatát és kétszer annyit tudnak visszafizetni az úr visszatérésekor. A harmadik szolga azonban, aki félelmében inkább elásta a pénzt, csak ugyanannyit tudott visszaadni. Az úr, aki tőle is azt várta, hogy kamatoztassa a rábízottat, haragjában megbüntette őt, a többiek pedig jutalomban részesültek.
Könnyen felismerjük, hogy Jézus példabeszéde valójában nem a pénzről szól, és nem arra vonatkozóan ad nekünk tanácsot, hogy jól nézzük meg, kire bízzuk pénzünk kezelését. A példabeszéd Jézus azon beszédeinek sorába illeszkedik, amelyek a végső időkről, az Emberfia eljöveteléről szólnak. Korábban Jézus arról tanított, hogy milyen jelei lesznek második eljövetelének, milyen megpróbáltatások várják tanítványait. Figyelmeztetett, hogy senki sem tudja előre az eljövetel időpontját. A hű és a hűtlen szolgáról, valamint a bölcs és az oktalan szüzekről szóló példázatok az állandó éberségre és a készenlétre hívták fel figyelmünket az elmúlt vasárnapokon. A talentumokról szóló mai beszéd az Úr visszatéréséről és az elszámolásról szól, amelyet az irgalmasság cselekedeteinek a részletezése követ, amelyről a jövő vasárnap, Krisztus Király ünnepén fogunk hallani.
Jézus mennybemenetele óta a Krisztust váró korban élünk. Olyan időben, amikor Krisztus dicsőséges második eljövetelét várjuk. Ez a várakozás jellemzi az Egyházat és minden hívőt. Erről a várakozásról soha nem szabad elfeledkeznünk, hiszen akkor a hűtlen szolgákhoz hasonlítanánk, akiket meglepetésként és felkészületlenül ér az úr érkezése. Várakozásunk nem tétlenséget jelent, hanem azt, hogy szem előtt tartva a ránk váró ítéletet, felelősséggel használjuk mindazt, amit Isten ránk bízott. Nem elegendő a hagyományok őrzése és az azokhoz való ragaszkodás, hanem fejlődnünk és növekednünk kell. A vallási életben, a lelki életben szüntelenül fejlődnünk kell. Az Úr eljövetelét próbatételek előzik meg, amelyek magát az Egyházat és annak tagjait is érintik. Az Egyház szüntelenül várja Krisztus jövetelét, amely a történelem bármelyik pillanatában bekövetkezhet, de előbb át kell mennie a próbatételeken. Az ítéletig együtt növekszik a konkoly a búzával, a rossz a jóval. A próbatételek közepette se veszítsük el reményünket! Krisztus eljövetele ítéletet jelent az emberek számára, tehát mindenkinek számot kell adnia hitéről. Őrizzük meg hitünket, hogy Krisztus eljövetelekor fel tudjuk azt mutatni!
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mindannyian kaptunk jó képességeket, tulajdonságokat Istentől. Lehet, hogy nem vagyunk világhírű énekesek, nem vagyunk világbajnok sportolók, nem vagyunk sikeres sztárok, de mégis mindannyiunknak adott Isten valamilyen talentumot. A példabeszéd szerint a gazda elvárja, hogy szolgái kamatoztassák a rájuk bízott talentumokat. Ugyanígy Isten elvárja tőlünk, hogy használjuk és fejlesszük mindazokat a jó tulajdonságokat, szellemi képességeket vagy testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt is elvárja tőlünk, hogy ne csak a magunk javára használjuk ezeket, hanem lehetőleg állítsuk embertársaink szolgálatába. Amit Istentől kapunk, azzal neki kell elszámolnunk.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgáljuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük! Segíts minket, hogy minden adottságunkkal önmagunk és mások üdvösségét segítsük, s ezáltal dicsőséget szerezzünk neked.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás