Tiszta Forrás
2020. november 29.   
Névnap: Taksony, Ilma

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
13 látogató

Látogatások

- ma: 290
- tegnap: 246
2020.11.18. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Szerda

Szerda

                           2020. november 18. – Szerda

 

 

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt:

„Uram, mínád tíz mínát hozott.”

Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

Lk 19,11-28

 

 

 


Elmélkedés:

Jézus korában sokan gondolták azt, hogy hamarosan eljön a Messiás, a Megváltó, aki létrehozza a béke, az igazságosság és a szeretet országát. A mai evangéliumi jelenet előzménye az lehetett, hogy erről a témáról beszélgethettek tanítványai, amit Mesterük hallott. Ez adott neki alkalmat arra, hogy Isten országának természetéről tanítsa őket.
Elmond egy példabeszédet a szolgákról, akik különböző mennyiségű pénzt kapnak uruktól, hogy távollétében gazdálkodjanak vele. A szolgák pontosan tudják, hogy miért kapták az összeget, mit kell vele tenniük. A többség ennek megfelelően cselekszik, de van, aki nem. A haszontalan szolgát urától való félelme megbénítja a cselekvésben. Mulasztásáért büntetést kap, amikor az úr hazatér és számadást tart. A többiek viszont tudják feladatukat és meg is teszik azt, ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.
A példabeszéd értelme a következő: senki sem maradhat tétlen, aki Isten országához tartozik. Krisztus követőjének lenni feladatot és küldetést jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk. Ezek megőrzése ugyanis nem elegendő az üdvösséghez. Végzetes lehet, ha nem törekszünk a lelki fejlődésre vagy hitünk nem ösztönöz bennünket cselekvésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott lelki javakat. Növekednünk kell a hitben és az Isten iránti szeretetben.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás