Tiszta Forrás
2021. február 27.   
Névnap: Ákos, Bátor

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 8
- tegnap: 152
2021.01.17. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Évközi 2. vasárnap

Évközi 2. vasárnap

                                

                     2021. január 17. – Évközi 2. vasárnap

 

 

 

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt:

„Nézzétek, az Isten Báránya!”

Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Jn 1,35-42

 

 

 


Elmélkedés:

Isten Báránya
Keresztelő János Jézusról szóló tömör tanúságtétele így szól a mai evangéliumban: „Nézzétek, az Isten Báránya!” A sajátos kifejezés mind az ószövetségben, mind az újszövetségben szerepel, illetve a szentmisében is előfordul. A Teremtés könyvének 22. fejezetéből jól ismert jelenet számunkra, amikor Ábrahám kész feláldozni fiát, Izsákot Istennek. De Isten számára nem kedves az emberáldozat, csak próbára akarta tenni Ábrahámot, ezért megállítja őt és gondoskodik róla, hogy legyen ott egy bárány, egy kos, amit aztán feláldoz Ábrahám. A kos lesz tehát az áldozati állat, a fiú, Izsák életben marad.
A húsvéti vigília ünneplése során minden esztendőben felolvassuk az Egyiptomból való kivonulás történetét. Ebben szerepel, hogy a kivonulás előtti estén minden család feláldoz egy bárányt, s annak vérével megkenik a ház ajtaját. A bárány vére jel lesz Isten angyala számára, így elkerüli a zsidók házait, ezért az elsőszülöttek megmenekülnek, életben maradnak. Csak azokban a házakban, az egyiptomiak otthonaiban halnak meg az elsőszülöttek, amelyeknek ajtaján nincs a bárány vére.
A prófétai jövendölésekben is találkozunk az áldozatra előkészített bárány képével. Az Úr szenvedő szolgájáról így jövendöl Izajás próféta: „Az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját” (Iz 53,6-7). Jeremiás próféta pedig ezt írja: „Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem” (Jer 11,19).
Az evangéliumokban elsőként Keresztelő János beszél Jézusról, mint az Isten Bárányáról. Ő az, aki magára veszi minden ember bűnét, és az ő drága és tiszta vérének ontásával törli el az emberek bűneit. Valójában Krisztus az a Bárány, akit Izsák helyett feláldoztak és minden esztendőben feláldozott húsvéti áldozati bárány is. Ő a mennyei Atya örök áldozata, aki értünk, a megváltásunkért feláldozta önmagát. Ő a szenvedő szolga, aki nem lázad, nem vádol senkit, hanem csendben odaadja, feláldozza magát irántunk érzett szeretetből.
Szent Péter apostol első levelében ezt olvassuk: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán” (1Pét 1,18-19). A Szent János evangélista által írt Jelenések könyve pedig minden titkot felfed a Bárányról. Ő tudja feltörni a történelem pecsétjeit, ő ítéli meg minden ember életét, ő tárja fel mindenki előtt az igazságot. Győzelmet aratva ül a dicsőség trónján és mindenki előtte hódol.
A Szentírás kinyilatkoztatott igazsága hangzik el minden szentmisében a szentáldozás előtt: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” A gyenge bárány Isten erejének és győzelmének a jelképe. Legyőzi a gonoszt és megszerzi az üdvösséget minden ember számára. Jézus a legértékesebb áldozatot mutatja be saját életének odaadásával a kereszten.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás