Tiszta Forrás
2023. szeptember 30.   
Névnap: Jeromos

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
19 látogató

Látogatások

- ma: 67
- tegnap: 144
2023.06.07. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

Szerda

Szerda

                             2023. június 7. – Szerda

 

 

Abban az időben szadduceusok* jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik:

„Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”

Mk 12,18-27

 

 

 


Elmélkedés:

A jeruzsálemi templomban tanító Jézushoz most újabb csoport érkezik, a szadduceusok néhány tagja. Most ők próbálkoznak, hogy kifogást találjanak tanításában. Kérdésük felvezetéseként elmondanak egy kitalált történetet egy asszonyról, akit sorra feleségül vesz hét testvér. A sógorházasság előírása szerint ugyanis, ha özveggyé vált egy asszony, akkor az elhunyt férj testvérének kellett őt feleségül vennie. Bár elméletileg előfordulhatott volna az általuk mondott eset, a gyakorlatban azonban aligha történt ilyen. Kérdésük szempontjából azonban nem is ez a lényeges, hanem az, hogy van-e feltámadás vagy nincs? Márk evangélista arra gondolva, hogy írásának későbbi olvasói már nem ismerik sem a szadduceusokat, sem az ő véleményüket az adott kérdésben, mindjárt a leírás kezdetén megemlíti, hogy a szadduceusok nem hisznek a feltámadásban.
Válaszában Jézus olyan idézettel igazolja a feltámadást, amelyet a kérdezők is elfogadnak, azaz a mózesi könyvekből. Isten ezt mondta egykor Mózesnek: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.”
Jézus válaszai azt jelzik, hogy ellenfeleinek állítása azzal kapcsolatban, hogy igazmondó és bölcs tanító, valóban igaz, még akkor is, ha ők ezt gúnyos hangnemben állítják. Végső soron azonban Jézus feltámadása fogja azt bizonyítani, hogy minden kijelentése igaz és valóban ő a mennyei Atya Fia és küldötte.
© Horváth István Sándor

 

Imádság:

 

 

Uram, Jézus, add meg az őszinte bűnbánat kegyelmét, hogy mindig alázattal álljak mennyei Atyám elé! Belátom gyengeségeimet és bűneimet, amelyekért senki mást nem hibáztathatok, csak önmagamat, s vállalom értük a felelősséget. Köszönöm, hogy az ítélet napján igazságosságra és irgalmasságra számíthatok Istentől, aki engem és minden embert az üdvösségre hív.

 

 

 

 

 

 

 

 * Szadduceusok

 

A szadduceusok egy – elsősorban politikai – párt volt a zsidóságon belül az I. e. 2. századtól a Második Templom pusztulásáig. A másik két pártot ebben az időben a farizeusok és az esszénusok alkották. Nevüket valószínűleg Cádok főpapról kapták.[1]

Történetük

A szadduceusok tagjai főként a papság és a papsággal rokoni kapcsolatokat kialakító családok köréből kerültek ki. Tulajdonképpen az egész zsidó arisztokrata pártot a szadduceus névvel illették, így a gazdagok nagy része is ide tartozott. Amikor Jonatán I. e. 153-ban főpapként összekapcsolta a vallási és politikai hatalmat, a korábbi papi családok szorosabbra fűzték kapcsolataikat, és ellenálltak a hatalom központosításának. Mivel a főtanácson belül erős pártot alkottak, jelentős hatalmi tényezőnek számítottak. Ióannész Hürkanosz (I. e. 134104) először a farizeusokat támogatta, később azonban a szadduceusok oldalára állt. Alexandra (i. e. 7667) uralma alatt ismét a farizeusok erősödtek meg, olyannyira, hogy II. Arisztobulosz (i. e. 67–63) idejében is fölényben maradtak, jóllehet ő nem őket támogatta. Nagy Heródes (i. e. 367) mindkét pártot igyekezett háttérbe szorítani.

Jézus idejében a farizeusok hatása lehetett erősebb a nép körében, de a főpapok a szadduceusok közül kerültek ki. Jézussal főként működése vége felé helyezkedtek szembe, és elítélésében a szadduceus Kaifás főpap jelentős szerepet játszott.

Jeruzsálemnek mint a szadduceus papság központjának pusztulása (70) után a zsidóságon belüli vezető szerep a farizeusok kezébe került, a szadduceusok pártját többé nem is említik.[1]

 

Tanaik

A szadduceusok – a farizeusokkal együtt – elismerték a Tóra tekintélyét, viszont az azt kiegészítő hagyományokat, magyarázatokat nem fogadták el. Tagadták a holtak feltámadását.[1] Vallásosságuk inkább külsőségekben rejlett, de teológiai kérdésekben konzervatívabbak voltak a farizeusoknál. A Tóra, vagyis Mózes öt könyve kivételével minden más vallási iratot elutasítottak. Arra törekedtek, hogy a Tóra törvényei (amelyeket ők betű szerint értelmeztek) teljes mértékben érvényesüljenek a zsidó társadalomban. A lélek szerintük nem halhatatlan, feltámadás sem lesz, mivel erről a Tórában említés sem történik. Ítélőbírákként a már akkor elévültnek számító megtorlási jogot érvényesítették, és a felelősségre vonást kiterjesztették a tulajdonosra olyankor is, ha annak háziállata vagy rabszolgája okozott kárt (ezzel szemben például a farizeusok a pénzbírságot támogatták). A Tórában lefektetett papi előjogokhoz és a Jeruzsálemi szentélynek a kultuszban betöltött elsődleges szerepéhez mereven ragaszkodtak.[2] Az újszövetségi Szentírás (Újtestamentum) túlzottan evilágias gondolkodásúnak festi le a szadduceusokat, akik a feltámadást nevetség tárgyáva akarják tenni az egyik Jézussal folytatott vitájukban, amelyre Jézus rövid, találó és egyértelmű választ ad cáfolatként. A keresztény tanítások szerint a szadduceusok azért tagadták a feltámadást, hogy jól éljenek, s ők hajlottak leginkább a rómaiakkal való együttműködésre

 

Forrás :  Internet, Wikipedia

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás