MEMENTO - A szerzetesek elhurcolása
Az elhurcoltatás éjszakájára emlékeztek a szegedi dómban
Hatvanöt éve, 1950. június 9-ről 10-re virradó éjjel az elhurcoltatás első hullámaként rajtaütésszerűen szállították el a Szegeden élő 540 szerzetes több mint felét. A szegedi fogadalmi templomban június 9-én szentmisével emlékeztek meg az elhurcoltatás évfordulójáról.
Emlékezni gyűltünk össze, az elhurcoltatás éjszakájára. Hatvanöt évvel ezelőtt, június 9-ről 10-re virradóra tömegesen vittek el szerzeteseket Szegedről – köszöntötte a hívek közösségét az emlékező szentmisét bemutató Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke, a fogadalmi templom plébánosa. A szentmisén koncelebráltak a Szegeden élő szerzetespapok és az egyházmegyéből érkezett paptestvérek.
Az összegyűltek megemlékeztek a szerzetesrendek működésének betiltásakor történt erőszakos cselekmények elszenvedőiről, és imádkoztak a kitervelőkért és végrehajtókért is.
Az emlékező alkalmon nagy számban vettek részt az egyházmegyében tevékenykedő rendek képviselői. Az elhurcoltatásról Bohán Béla SJ által összegyűjtött adatokat Majoros Mária Ármella domonkos nővér olvasta fel, aki átélte annak a hatvanöt évvel ezelőtti éjszakának nehéz és küzdelmes óráit.
Kondé Lajos szentbeszédében a boldogságmondásokról szóló evangéliumi szakaszból kiemelte: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”
Ez az igazság Isten akaratának teljesítését, a Jézus Krisztusba vetett hitet jelenti – mutatott rá, majd Pál apostolt idézte: aki buzgón akar élni Jézussal egyesülve, annak osztályrésze lesz az üldözés. A történelem, kezdve az ókeresztény kortól, egészen napjainkig igazolja ennek igazságát. Az ember sajátja, hogy mindig rákérdez a miértekre. A kereszténység a szeretet és béke vallása, mégis kezdettől fogva ellenkezést vált ki.
Miért az üldözés? – tette fel a kérést a szónok, és hosszan sorolta Jézus korától kezdődőn az üldözés cselekedeteit, egészen jelen korunkig. Rámutatott: mindez azt mutatta, gyökeresen ki akarták irtani azokat, akik Jézus tanítványai voltak. Üldözték, börtönbe vetették őket, de a félelem tőlük, a hűséges Krisztus-hívőktől, nem szűnt meg a hatalmasokban, a fogva tartókban. Miért féltek tőlük, mit tudtak tenni a bebörtönzöttek, földönfutók azon kívül, hogy azok voltak, akik: papok, szerzetesek, nővérek?
Mi van a mélyben? Mi mozgatja ezt a félelmet, amit be sem mertek vallani? Azoktól féltek, és félnek ma is, akik Jézusban hisznek, akik készek a hitükért, az Istenért életüket adni, akik készek a hivatást megélni életük árán is. A félelem sok mindenre képes. Kivetkőzteti az embert emberségéből, és az ilyen ember kész megalázni azt, aki őszinte és igaz. Erőszakkal, hatalommal győzni tud, ez a meggyőződés vezeti. De meddig tart ez a győzelem? A börtön fala hideg, erős. Van ajtó, van kilátás onnan? Igen – mondja a hit bizonyossága, és ez az ajtó nem tud bezárulni, ezt nem lehet lelakatolni, mert ez a mennyek országának kapuja. Földi erőszak lezárni nem tudja. Isten országa nyitva áll azok előtt, akik hűségesek Jézushoz – fogalmazta meg a pasztorális helynök.
Boldogok vagytok, amikor üldöznek az igazságért – tért vissza az evangéliumi kiindulóponthoz Kondé Lajos, és hangsúlyozta: a Jézus adta boldogság nagyobb, tartósabb, élettel telibb, mert ez az Isten országának boldogsága.
Azok hűségéért mondunk most hálát, akik hatvanöt évvel ezelőtt kitartottak abban, hogy teljesítik Isten akaratát – hangsúlyozta a szentmise szónoka.
A szentbeszédet követően elhangzott Sztrilich Ágnes SSS az elhurcolt szerzetesek emlékére írt imája, melyet a 2015. május 22-én elhunyt szerzetes, aki az illegalitás éveiben a szociális testvérek épülő közösségének tevékeny támasza volt, az üldöztetés éjszakája hatvanadik évfordulójára írt.
Vezess minket, hogy hálával tekintsünk múltunkra, szenvedéllyel éljük meg a jelent és reménységgel öleljük át a jövőt! – imádkozták a szentmise végén a szerzetesek vezetésével a hívek.
Tekintsünk előre, kérjük az aratás urát, küldjön aratásába munkásokat! – imádkozott Kondé Lajos a szentmise végén a hivatásokért.
Egyházüldöző rendeletek és elhurcolás – Bohán Béla SJ összeállítása
A 20. század első felében 23 szerzetes közösség volt Szeged városában. 1949–1950-ben 20 szerzetesrendben mintegy 540 szerzetes (140 férfi szerzetes és 400 nővér) élt. Az 1948-tól kezdődő, majd egymást követő egyházüldöző rendeletek csak Szegeden belül is tömegesen érintették és tették tönkre a szerzetesek életét. 1948-ban az iskolák államosítása a piaristák, az iskolanővérek, az orsolyita nővérek és az angolkisasszonyok rendjét lehetetlenítette el. Október 20-án eltávolították a Szatmári Irgalmas Nővéreket a sebészetről, 1950. május 13-án az annunciáta nővéreket a Rókusi-kórházból, az Isteni Megváltó Nővéreket pedig a belgyógyászati klinikáról. 1950. június 9–10-én éjszaka mintegy 20 ház szerzeteseit – 308 személyt – szállították el bizonytalan helyre. Ezt az éjszakát további elhurcoltatások követték szerte az országban. 1950. június 18–19-én éjjel 1074 szerzetest, július 11–12-én éjjel 299 szerzetest, július 31–augusztus 1-jén éjjel összesen 2928 szerzetest hurcoltak el.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
ArchívumHozzászólások
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Napi gondjaink archívum
- 2023.09.05. NAPELEM - a Nap ellen, vagy a nép ellen ?
- 2023.07.02. Migránslázadás: Rágyújtották egy Párizs melletti polgármester családjára a házat
- 2023.04.09. Ellene mondunk… - de kinek?
- 2023.01.23. "Demokrácia" ukrán módra
- 2023.01.09. Deutschland, Deutschland … (unter alles).
- 2022.12.25. Jézus születése után, Krisztus eljövetele előtt.
- 2022.12.19. Gondolatok a katari foci vb.-ről - a finálé után
- 2022.11.30. Gondolatok a katari foci vb kapcsán
- 2022.11.08. Káosz a köbön: áldatlan állapotok az MVM ügyfélszolgálatán
- 2022.10.28. Szemkilövetők „igazsága”