Tiszta Forrás
2018. december 10.   
Névnap: Judit, Loretta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
14 látogató

Látogatások

- ma: 621
- tegnap: 827
2015.06.12. 18:15 JóB
Hozzászólások: 0

MEMENTO - A szerzetesek elhurcolása

MEMENTO - A szerzetesek elhurcolása

Az elhurcoltatás éjszakájára emlékeztek a szegedi dómban

 

2015. június 9. kedd 21:00
 
 
 
 
 
 
A szerkesztő előszava:
 
A kommunizmusban elkövetett rémtettekről a ma élő fiatal nemzedék szinte semmit nem tud. Nem tud az egyház tagjai ellen elkövetett attrocitásokról, nem tud a Gulágra elhurcolt ártatlan emberek kálváriájáról.
 
Itt lenne az ideje, hogy a közelmúltnak ezek a borzalmai a középiskolákban, - az egyházat érintő események a fiatalok felkészítésével foglalkozó szakirányú egyetemeken - végre bekerüljenek az oktatott tananyagba.

Hatvanöt éve, 1950. június 9-ről 10-re virradó éjjel az elhurcoltatás első hullámaként rajtaütésszerűen szállították el a Szegeden élő 540 szerzetes több mint felét. A szegedi fogadalmi templomban június 9-én szentmisével emlékeztek meg az elhurcoltatás évfordulójáról.

 

Emlékezni gyűltünk össze, az elhurcoltatás éjszakájára. Hatvanöt évvel ezelőtt, június 9-ről 10-re virradóra tömegesen vittek el szerzeteseket Szegedről – köszöntötte a hívek közösségét az emlékező szentmisét bemutató Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke, a fogadalmi templom plébánosa. A szentmisén koncelebráltak a Szegeden élő szerzetespapok és az egyházmegyéből érkezett paptestvérek.

Az összegyűltek megemlékeztek a szerzetesrendek működésének betiltásakor történt erőszakos cselekmények elszenvedőiről, és imádkoztak a kitervelőkért és végrehajtókért is.

Az emlékező alkalmon nagy számban vettek részt az egyházmegyében tevékenykedő rendek képviselői. Az elhurcoltatásról Bohán Béla SJ által összegyűjtött adatokat Majoros Mária Ármella domonkos nővér olvasta fel, aki átélte annak a hatvanöt évvel ezelőtti éjszakának nehéz és küzdelmes óráit.

Kondé Lajos szentbeszédében a boldogságmondásokról szóló evangéliumi szakaszból kiemelte: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”

Ez az igazság Isten akaratának teljesítését, a Jézus Krisztusba vetett hitet jelenti – mutatott rá, majd Pál apostolt idézte: aki buzgón akar élni Jézussal egyesülve, annak osztályrésze lesz az üldözés. A történelem, kezdve az ókeresztény kortól, egészen napjainkig igazolja ennek igazságát. Az ember sajátja, hogy mindig rákérdez a miértekre. A kereszténység a szeretet és béke vallása, mégis kezdettől fogva ellenkezést vált ki.

Miért az üldözés? – tette fel a kérést a szónok, és hosszan sorolta Jézus korától kezdődőn az üldözés cselekedeteit, egészen jelen korunkig. Rámutatott: mindez azt mutatta, gyökeresen ki akarták irtani azokat, akik Jézus tanítványai voltak. Üldözték, börtönbe vetették őket, de a félelem tőlük, a hűséges Krisztus-hívőktől, nem szűnt meg a hatalmasokban, a fogva tartókban. Miért féltek tőlük, mit tudtak tenni a bebörtönzöttek, földönfutók azon kívül, hogy azok voltak, akik: papok, szerzetesek, nővérek?

Mi van a mélyben? Mi mozgatja ezt a félelmet, amit be sem mertek vallani? Azoktól féltek, és félnek ma is, akik Jézusban hisznek, akik készek a hitükért, az Istenért életüket adni, akik készek a hivatást megélni életük árán is. A félelem sok mindenre képes. Kivetkőzteti az embert emberségéből, és az ilyen ember kész megalázni azt, aki őszinte és igaz. Erőszakkal, hatalommal győzni tud, ez a meggyőződés vezeti. De meddig tart ez a győzelem? A börtön fala hideg, erős. Van ajtó, van kilátás onnan? Igen – mondja a hit bizonyossága, és ez az ajtó nem tud bezárulni, ezt nem lehet lelakatolni, mert ez a mennyek országának kapuja. Földi erőszak lezárni nem tudja. Isten országa nyitva áll azok előtt, akik hűségesek Jézushoz – fogalmazta meg a pasztorális helynök.

Boldogok vagytok, amikor üldöznek az igazságért – tért vissza az evangéliumi kiindulóponthoz Kondé Lajos, és hangsúlyozta: a Jézus adta boldogság nagyobb, tartósabb, élettel telibb, mert ez az Isten országának boldogsága.

Azok hűségéért mondunk most hálát, akik hatvanöt évvel ezelőtt kitartottak abban, hogy teljesítik Isten akaratát – hangsúlyozta a szentmise szónoka.

A szentbeszédet követően elhangzott Sztrilich Ágnes SSS az elhurcolt szerzetesek emlékére írt imája, melyet a 2015. május 22-én elhunyt szerzetes, aki az illegalitás éveiben a szociális testvérek épülő közösségének tevékeny támasza volt, az üldöztetés éjszakája hatvanadik évfordulójára írt.

Vezess minket, hogy hálával tekintsünk múltunkra, szenvedéllyel éljük meg a jelent és reménységgel öleljük át a jövőt! – imádkozták a szentmise végén a szerzetesek vezetésével a hívek.

Tekintsünk előre, kérjük az aratás urát, küldjön aratásába munkásokat! – imádkozott Kondé Lajos a szentmise végén a hivatásokért.


Egyházüldöző rendeletek és elhurcolás – Bohán Béla SJ összeállítása

A 20. század első felében 23 szerzetes közösség volt Szeged városában. 1949–1950-ben 20 szerzetesrendben mintegy 540 szerzetes (140 férfi szerzetes és 400 nővér) élt. Az 1948-tól kezdődő, majd egymást követő egyházüldöző rendeletek csak Szegeden belül is tömegesen érintették és tették tönkre a szerzetesek életét. 1948-ban az iskolák államosítása a piaristák, az iskolanővérek, az orsolyita nővérek és az angolkisasszonyok rendjét lehetetlenítette el. Október 20-án eltávolították a Szatmári Irgalmas Nővéreket a sebészetről, 1950. május 13-án az annunciáta nővéreket a Rókusi-kórházból, az Isteni Megváltó Nővéreket pedig a belgyógyászati klinikáról. 1950. június 910-én éjszaka mintegy 20 ház szerzeteseit – 308 személyt – szállították el bizonytalan helyre. Ezt az éjszakát további elhurcoltatások követték szerte az országban. 1950. június 18–19-én éjjel 1074 szerzetest, július 11–12-én éjjel 299 szerzetest, július 31–augusztus 1-jén éjjel összesen 2928 szerzetest hurcoltak el.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás