Tiszta Forrás
2018. december 10.   
Névnap: Judit, Loretta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 627
- tegnap: 827
2016.02.16. 19:40 JóB
Hozzászólások: 0

Választás

Választás

Választás

 

A választás szó hallatán mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Egy ország életében meghatározott időnként választásokat tartanak. Ez lehet elnökválasztás, parlamenti választások, önkormányzati tisztségviselők megválasztása, stb. Egy választás arról szól (arról kellene, hogy szóljon), hogy a nép többségi akarattal megválasztja egy adott időszakra az őt képviselő, vagy irányító vezetőket, tisztségviselőket. Az adott közösség a megválasztott irányítókat hatalommal ruházza fel. Ez a hatalom lehet korlátolt és ellenőrzött, de adott esetben lehet korlátlan is. Gondoljunk csak az ókori Róma megbízott hadvezéreire, akiket vészhelyzet esetén a szenátus teljhatalommal ruházott fel.

 

Egy nép, egy nemzet életében számtalanszor kell választani. A nemzet fennmaradása, boldogulása érdekében az egyén érdekeit alá kell rendelni a közösség érdekeinek. Ez a közösség-megtartó elv azonban nem minden esetben érvényesül. Az ószövetségi zsidó nép története jól példázza ezt. Sokszor került választás elé ez a közösség. Az egyiptomi fogság idején, a rabságban sínylődők számára nemigen volt választás lehetőség. Mózes színre lépésével Isten kegyelméből megadatott a szabadság a zsidó nép számára. Mégis azt olvassuk a Bibliában, hogy a pusztai vándorlás idején, a nélkülözések közepette sokan vágyódtak vissza az egyiptomi húsos fazekakhoz. Az időnként üldözött, éhező farkas szabadsága helyett a megláncolt, szolgaságban élő, de jóllakott kutya életet sírták vissza.

A kitartás megfogyatkozott, az Istenbe vetett hit, bizalom megrendült.

Egy rabságba hurcolt, kényszermunkára ítélt embertömeg irányítására a közvetlen munkavezetőket mindig az adott nép fiai közül választották ki. Ez a beosztás előnyökkel, többlet juttatásokkal járt ugyan, de az elnyomók feltétlen lojalitást követeltek meg. Önként jelentkezőkből pedig soha nem volt hiány. Így volt ez a II. világháború után a Gulágra hurcolt, szolgaságba taszított embermilliók esetében is, és így működik a rendszer napjainkban is.

 

1848-ban, a március 15.-i forradalom lánglelkű költője, Petőfi Sándor tette fel a kérdést:

„Rabok legyünk, vagy szabadok? – ez a kérdés, válasszatok!”

Egy nép, egy emberi közösség mindig a szabadságot választja a rabság helyett. Isten szabadnak teremtett minden embert, ez az érzés a lelkünk legmélyébe van kódolva. A rabság nem Isten műve, hanem a Sátáné.

 

A történelem során az Isten által szabadnak teremtett embert sokszor kényszerítették rabságba. Élősködtek rajta, kizsákmányolták, megalázták, eltiporták. Az elnyomók addig merészkedtek, hogy magukat Istennek kiáltották ki, és arra kötelezték elnyomott alattvalóikat, hogy istenként imádják őket. Ezért üldözték, és ölték meg a zsidó nép történetében a prófétákat, akik figyelmeztették a bűn posványába süllyedt királyokat Isten törvényeire. Ezért üldözték a római birodalomban a császárok a keresztényeket, és ugyanezért üldözik őket ma is.

 

Az ókori görög városállamokban, a demokrácia bölcsőjének tartott Athénban, és Spártában a választásoknak igazi tétje volt. A nép, a demos által megválasztott tisztségviselőket, hadvezéreket a választópolgárok elszámoltatták. Ha a megválasztottak nem a nép érdekeiket képviselték, vagy nem voltak sikeresek (pl. egy hadjárat során), az könnyen az életükbe kerülhetett.

A hatalom kötelezettségekkel és felelősséggel jár. Legalábbis ott, ahol érvényesülnek a demokrácia szabályai.

 

Napjainkban némiképpen árnyaltabb a kép. Az ókori demokráciákból ránk maradt formulák, eljárási szabályok változatlanok ugyan, de a tartalom jelentősen megváltozott.

Lehetett szavazni, választani a kommunizmus idején is. Nappal, a világosban szabadon választhatott a nép. Éjszaka pedig a hatalom választott: azok közül, akik nappal nem rájuk szavaztak.

Jól példázzák ezt a Sztálin uralta Szovjetunióban lebonyolított választások. Kirov, leningrádi pártfőtitkár, aki a párt központi bizottságába is bekerült, mérsékeltebb irányvonalat képviselt a sztálini diktatúrával szemben. Kirov támogatottsága meredeken emelkedett, Sztálin, a Szovjetunió első embere egyre népszerűtlenebbé vált: ez a párt 1934. évi kongresszusán is egyértelműen megmutatkozott, ahol a Központi Bizottság tagjainak megválasztásakor a leningrádi elnök mindössze 3, míg Sztálin 292(!) ellenszavazatot kapott. A KB. választásánál 292 fő (a küldöttek egynegyede) Sztálin ellen szavazott, Sztálin csak szavazathamisítással tudott a posztján megmaradni. Későbbi bosszúja: 1966 küldöttből 1105 megsemmisítése, a KB. 139 tagjából 110 kivégzése. Leonyid Nyikolajev 1934. december 1-jén lőtte le a Szmolnij épületében Kirovot, a Szovjet Kommunista Párt leningrádi szervezetének elnökét.

Rákosi elvtárs, népünk nagyvezére sem tétlenkedett, ha a vetélytársak eltávolításáról volt szó.

 

Nincs új a Nap alatt: Néró császár a saját anyját is meggyilkoltatta eszelős féltékenységében. Heródes király megölette a betlehemi ártatlan csecsemőket, és kiirtotta a saját családját is.

Észak-Koreában is hagyománya van az efféle cselekedeteknek. A nép eközben választ, és éljenez.

 

A választás lehetősége ma is adott. Pártok tömkelege vetekszik a hatalomért. Jól jön az a kis állami támogatás, ami megilleti a bejegyzett pártokat. Bárki alapíthat pártot, és indulhat a választásokon: még a kétfarkú kutya párt is (ez nem vicc, kedves olvasó – van ilyen törvényesen bejegyzett párt az országban). Lehet rájuk szavazni. A választási időszakban a pártok többségének eszébe jut, hogy él egy nép is ebben az országban. Ígérnek fűt-fát ilyenkor. Minden ingyenes lesz, mindennek csökkenteni fogják az árát, beköszönt majd az általános jólét. Ingyen jogosítvány, ingyen ebéd, dupla fizetés, emelt nyugdíj, stb. A lényeg, hogy szavazzon a nép: lehetőleg rájuk. Ha hatalomra kerülnek, előveszik az ígéret-listát, és megfordítják 180 fokkal. A nép hiába berzenkedik, már késő. A hatalom egy ideig be van betonozva.

Ha meg nem kerülnek hatalomra: a kormányt kell szidni. Ha növeli a rezsiköltséget, azért. Ha csökkenti, akkor meg azért. Ha megadóztatja a bankokat, azért, ha nem adóztatja meg, akkor meg azért. Ha beengedi az országba a migránsokat, azért, ha nem engedi be, akkor meg azért.

Ötemberes pártocskák nagyhangú vezérei osztják az észt a médiában naponta. Szitkozódnak, gyalázkodnak, azt hazudva, hogy ez az emberek véleménye.

 

Választanunk kell ma is: a közjót szolgáljuk önzetlenül, vagy idegen érdekek jól fizetett zsoldjába szegődünk. Teszünk valamit a közösségért, az országért, a nemzetért, vagy gátlástalanul kizsákmányoljuk embertársainkat. Igazságot szolgáltatunk a kisemmizetteknek, jogfosztottaknak, vagy csörgő aranyért eladjuk a lelkünket.

 

Választanunk kell ma is: vagy a teremtő Istent szolgáljuk, akinek a gyermekei vagyunk, és aki úgy szeret bennünket, hogy az Ő egyszülött Fiát adta értünk. Vagy a Sátán szolgálatába szegődünk, aki álnok módon tör a vesztünkre.

 

Döntenünk kell: Istennel, vagy Isten nélkül. Ettől függ a jövőnk, a sorsunk, az üdvösségünk.

 

A.D.2016.02.16.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás