2016.08.29. 00:00 Kriszta

Hozzászólások: 0

Ötven ország, ahol életveszélyes kereszténynek lenni

Jelentés a világméretű üldözésről

Az Open Doors nemzetközi keresztény szervezet e napokban ismerteti a 2016-os ranglistáját, amelyet egy olyan komplex szempontrendszer alapján állítanak össze, amelyben figyelembe veszik a magánélet, a családi élet, a társadalmi élet, a civil és egyházi szerveződés terén jelentkező veszélyeket és akadályokat. Ezek alapján mérik fel a keresztényüldözés különböző szintjeit az egyes nemzetek esetében. A legmagasabb pontszámot elérő nemzetek (egy 100-as skálán) alkotják a keresztények vallásszabadsága területén legrosszabbul teljesítő ötven ország listáját.

A holland székhelyű európai szervezet az Európai Parlamentben, valamint több nemzeti parlamentben (például Nagy-Britanniában és Franciaországban) külön rendezvény keretében ismerteti a képviselők előtt a „szégyenlista” eredményeit. Az idei rangsor elsődleges megállapítása az, hogy világméretekben erősödött az üldözés. A tavalyi évhez képest változatlan abszolút pontszámot elérő országok visszacsúsztak (Kína, Algéria) a negatív rangsorban, vagy ki is kerültek belőle (Niger), ami nem azt jelzi, hogy ezekben az országokban javult volna a helyzet, hanem azt, hogy máshol még tovább romlott.

A második főindikátor a célba vett templomok és gyülekezeti házak, amelyeket konkrét támadás (értve ezalatt a megtámadott, megrongált, felrobbantott, elpusztított, felgyújtott, hatósagilag elkobzott épületeket) ért. Ezek száma 2015-ben 2406 volt, az előző évinek a duplája (1062). Csak Kínában egy hatósági kampány nyomán 1500 gyülekezeti házat romboltak le (érvénytelen építési engedélyre hivatkozva).

A jelentés megállapítja, hogy egy templom vagy gyülekezeti ház elleni támadás hosszú távon is közösségromboló hatással van: a keresztények félnek újra ellátogatni egy istentiszteletre, és ez a félelem más keresztény közösségre is ragályos lehet. Egy ilyen épület rombolása menekülésre késztethet egy teljes közösséget, és egyfajta vallási tisztogatásnak az előszele lehet. Ez történt meg például 2015 októberében Indonéziában, amikor egy gyülekezeti ház eldózerolása után mintegy 8000 keresztény menekült el az Aceh tartományból.

Kalifátus és erőszak

A legnagyobb számban Nigériában haltak meg keresztények a hitükért (4028 személy), továbbá a Közép-afrikai Köztársaságban (1269), a Kongói Demokratikus Köztársaságban (467), valamint Kenyában (2259).

Ezek a halálesetek mind, korábban az Al-Kaidának, jelenleg pedig az Iszlám Államnak hűséget fogadó iszlamista terrorcsoportok tevékenységéhez kötődnek. Pontosabban: ezek a terrorcsoportok alakultak át többé-kevésbé egybefüggő területtel rendelkező „államokká”, vagy egyfajta párhuzamos hatóságként működnek akár több országhatáron át olyan térségekben, ahol gyenge államhatalommal találkoznak: Észak-Nigériában, Kamerunban, Nigerben a Boko Haram; Líbiában, Maliban, Közép-afrikai Köztársaságban (több csoport); Szomáliában, Kenyában, Tanzániában az al-Shabaab; Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában a ADF-Nalu. A kalifátus „kisugárzási” területén a cél a keresztény lakosság elrettentése, majd tömeges kivándorlásra késztetése (lásd Iszlám Államot), hogy a keletkezett űrben a kalifátus uralmába beolvadjon egy vallásilag homogén muszlim lakosság.

 

A szíriai keresztények először a templomaikat veszítették el.

Rajtaütésszerű támadásokat szerveznek (sokszor a rosszul védett országhatárokon túl) keresztény célpontok ellen – keresztény gyülekezeti házakat, iskolákat vesznek célba. Például az al-Shabaab Szomáliából indult, hogy 2015. április 2-án túszul ejtsen 700 diákot egy egyetemi kampuszon Kenyában. Az intézményben a keresztényeket elkülönítették a muszlim társaiktól, és egyetlen nap alatt 148 keresztény fiatalt megöltek.

Vagy a korábban szinte ismeretlen ADF-Nalu Ugandából éjjelente hatol be rendszeresen a zömében keresztény lakosságú Kongóba. Itt falvakra támadnak, ahol késsel, borotvapengével, elképesztő kínzások közepette végeznek a helyi lakossággal. Amikor a Boko Haram rátámadt egy keresztény falura Észak-Nigériában, ahol sok Boro Haram elől menekülő ember húzódott meg, a támadók egyenként gyújtották fel az alvó emberek kunyhóit és házait, a menekülőkre pedig géppisztollyal tüzeltek. Ezzel a stratégiával terjed a kalifátus Afrikában.

Jogfosztás: a csendes üldözés

Az Open Doors aggodalmát fejezte ki a „rendszerszintű” (államilag megtűrt, támogatott, indított) keresztényüldözés megerősödése miatt is, elsősorban Eritreában (idén a 3. helyen van a listán), Pakisztánban, Indiában, míg az első helyen változatlanul Észak-Korea áll.

Eritreában, „Afrika Észak-Koreájában” totalitárius diktatúra működik, ahol könyörtelenül üldözik a kereszténység minden, államilag nem engedélyezett formáját. Emiatt a keresztények tömegesen igyekeznek elhagyni Eritreát, és többnyire Olaszország felé veszik az irányt. Az olasz tengerpartra érkező migránsok egynegyede állítólag eritreai állampolgárságú, sok közülük vélhetően keresztény.

Pakisztánban a keresztények ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma soha nem látott méreteket öltött. Több terrortámadással, lincseléssel, pogrommal. Az erőszak a 3,8 millió pakisztáni keresztény számára mindennapos fenyegetés. „Az erőszak abban nyilvánul meg, hogy naponta rabolnak el fiatal keresztény lányokat, hogy megerőszakolják, kényszerből férjhez adják és megterítsék őket az iszlámra. Nincs a mindennapos életnek olyan szegmense, ahol a keresztények ne néznének szembe az üldözéssel, ami gyakran nem állami szintű, hanem inkább radikális muszlim körökből származik.”

India a ranglista 17. helyére került a tavalyi 21. helyről. Az országban hatalmas társadalmi változásokat idézett elő a nacionalista hindu párt hatalomra jutása a 2014-es választásokon. A Narendra Modi vezette Indiai Néppárt – BJP – hatalomra jutása óta a keresztények elleni atrocitások elkövetői „gyakorlatilag mindig” büntetlenül maradnak. „Az elnök végig hallgatott, amikor 2015-ben elszaporodtak az erőszakos cselekmények keresztény épületekkel és vezetőkkel szemben. A rendőrség szinte soha nem megy ki a helyszínre, és a perek aligha vezetnek eredményhez. A kormány amnesztiában részesíti azokat, akik keresztényeket támadnak meg.” – írja a jelentés.

A rendszerszintű üldözés erősödött a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokban. (Kirgizisztán kivételével, mely az egyetlen ország a térségben, ami nem szerepel a rangsorban), Üzbegisztánban a legrosszabb a helyzet. A térségben az ország a rangsor 15. helyén áll. Dél- és Közép-Amerikában, a drog-maffiák által ellenőr­zött területeken továbbra is jelentős a keresztényüldözés, bár több ország visszacsúszott néhány hellyel a rangsorban (Mexikó jelenleg a 40. helyen, Kolumbia a 46. helyen áll), ám ez – amint említettük – nem az itt bekövetkezett javulásnak, hanem a keresztények elleni általános üldözés erősödésének köszönhető.

Tagadják az együttélést

Az idei ranglista fő tanulsága az, hogy az üldözés, bár alapvetően két egymástól eltérő formában nyilvánul meg (rajtaütésszerű erőszak vagy a mindennapokban kódolt rendszerszintű erőszak), egyaránt vallási alapú tisztogatáshoz vezet, mivel mindkét esetben ugyanaz a motiváció: a radikális csoportok nem hajlandóak tovább együttélni keresztény polgártársaikkal. A fenyegetések hátterében elsősorban a radikális iszlám áll (az 50 országból 35-ben a radikális iszlám a keresztényüldözés elsődleges forrása), de nem kizárólag. Például Rajeshwar Singh, az újnacionalista hindu kormányzathoz közelálló személyiség politikai programként december 2014-ben meghirdette a kereszténység és az iszlám teljes eltűnését Indiából 2021 végéig.

Példátlan menekülthullám

„A keresztények körében soha nem tapasztaltunk ekkora menekülthullámot. Legyen ez Szíriában, Nigériában, Kenyában vagy Eritreában, egész városokból, teljes tartományokból tűnik el a keresztény lakosság. Már a pakisztáni keresztények is menekülnek más dél-ázsiai országokba, hogy menedékjogot kérjenek.”

Nagy kihívás azonban máshol megtalálni a biztonságot, amire az Open Doors az iraki–szír keresztények esetét idézi. Az őket eddig befogadó kurd tartomány nemrég korlátozta a keresztények tulajdonszerzését a tartományban. Tulajdon (ház, föld, üzlet) perspektívája nélkül azonban az ott élő mintegy 120-200 ezer keresztény menekült nem fog hosszú távon beilleszkedni, és egy részük újra útnak indulhat.

A „Hitetlen” lányok csak szexuális tárgyak pakisztánban

Pakisztánban ittas férfiak brutálisan elgázoltak három keresztény lányt, akik visszautasították a jómódú muszlim fiatalemberek ajánlatát. Az eset nem egyedi, miután az országban általánosan elfogadott nézet, miszerint egy muzulmán férfinak joga van arra, hogy megerőszakoljon keresztényeket és „hitetleneket”. (Január elején egy keresz­­­tény kisfiút erőszakoltak meg csoportosan, majd a hétéves gyereket meggyilkolták.)

Az eset január 13-án történt a pakisztáni Lahore egyik elit környékén. A három lány – Kiran (17), Shamroza (18) és Sumble (20) – épp hazafelé tartott egy nehéz munkanap után. Négy muszlim fiatal járművével követni kezdte a lányokat, és leszólította őket. A férfiak, mivel ittas állapotban voltak, „illetlenül viselkedtek”, és „buja, sértő és erkölcstelen mondatokat” kiabáltak a lányok után, majd azzal zaklatták őket, hogy szálljanak be a kocsijukba „egy fuvarra és egy kis szórakozásra”.
A lányok visszautasították a „meghívást”, és hozzátették, hogy ők „istenfélő keresztények, és nem támogatják a házasságon kívüli szexuális életet”.
Ez a mondat teljesen megváltoztatta a fiatalemberek viselkedését, akik még agresszívabbakká váltak, és elkezdték fenyegetni a lányokat, hogy vagy maguktól beszállnak az autójukba, vagy ők fogják erőszakkal betenni őket. A lányok megijedtek az egyre veszélyesebbé váló helyzettől, és futásnak eredtek. Ez azonban csak még jobban feldühítette a muzulmán férfiakat, egyikük a lányok után kiáltott: „Hogy mertek elfutni előlünk, a keresztény lányok csak azért vannak, hogy [szexuális] örömöt okozzanak a muszlim férfiaknak.”

A muszlim fiatalok üldözni kezdték a lányokat, és elütötték őket az autójukkal. Két lány a földre zuhant: egyikőjük­nek a csípője, másiknak pedig a bordái törtek el. Kiran Masih, a legfiatalabb lány, a levegőbe repült, és nekicsapódott a száguldó autó szélvédőjének. A muszlimok nevetve, a sérült lánnyal a szélvédő­jükön tovább gyorsítottak. Végül a vezető hirtelen rátaposott a fékre. A megállás ereje ismét a levegőbe repítette a lányt, aki a földnek csapódott, koponyája szétnyílt, csontjai összetörtek. Perceken belül halott volt.
A pakisztáni rendőrség „keveset tesz azért, hogy a fiatalokat letartóztassa, és úgy hírlik, elhalasztotta a nyomozást is” – mondta Wilson Chowdhry, a Brit Pakisztáni Keresztény Egyesület (British Pakistani Christian Association) elnöke és emberjogi aktivista: „Bármilyen más országban az elkövetőt őrizetbe veszik, elítélik gyilkosságért, és hosszú időre lecsukják… Pakisztánban azonban a keresztények ellen elkövetett erőszakot ritkán vizsgálják ki, és az elkövető aligha találkozik az igazságszolgáltatással… Pakisztánban a nők alacsony státusszal rendelkeznek, még inkább a keresztény nők, akik a terror szorításában vannak, különösképpen ezen eset után. Egy muszlim civil szervezet, a Szolidaritás és Béke Mozgalma azt állítja, hogy Pakisztánban évente megközelítőleg 700 keresztény nőt rabolnak el, erőszakolnak meg vagy kényszerítenek iszlám házasságba: Ez azt jelenti, hogy naponta két nő válik áldozattá, és a világ nem tesz semmit.”
Az ilyen esetek alapja az a széles körben elfogadott állítás, miszerint egy muzulmán férfinak joga van arra, hogy keresztényeket és „hitetleneket” megerőszakoljon.
Egy kilencéves keresztény lánynak azt mondta a támadója, miközben megerő­szakolta, hogy „ne aggódjon, mert ezt a »szolgálatot« már megtette más fiatal keresztény lányokon is.” A közvélekedés a keresztény lányokat árunak nézi, akiknek megerőszakolása nem bűncselekmény.
A muzulmánok háborús zsákmányként tekintenek rájuk.

Majud Khadurri jogtudós így magyarázta a „háborús zsákmány” kifejezést a Háború és Béke az Iszlám Törvényben című könyvében: „A zsákmány (ghanima) kifejezést kifejezetten olyan tulajdonra értelmezik, amit erőszakkal szereznek meg egy nem-muzulmántól. Ebbe beletartozik, nemcsak a vagyon, ingatlan (mozdítható és nem mozdítható), hanem személyek is, mindegy, hogy asra (háborús rab) vagy sabi (nők és gyerekek). … Ha egy nő rabszolga volt, a gazdának megengedett, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen vele, mint ágyasával.”

Sok pakisztáni muzulmán még nyugati országokban is úgy gondolja, hogy joguk van megerőszakolni és bántalmazni „hitetlen” nőket. Nagy-Britanniában 2012-ben, 9 muzulmán férfit – közülük 8 pakisztánit – ítéletek el szexuális erőszak és gyerekek megrontásának vádjával.
A férfiak rendszeresen elmondták áldozataiknak, hogy nekik ez teljesen normális, hogy egymás között adják-veszik őket szexre egy tucat férfi között, mert „ezt csináljuk hazánkban is’”.

(Havlik Fruzsina, vigyazo.blog.hu)

Hozzászólások