VÉRBE FOJTOTTÁK AZ ÜNNEPLÉST - 2006. október 23.

A 2006. OKTÓBER 23-I OSZLATÁSOKBAN CSAKNEM KÉTSZÁZAN SÉRÜLTEK MEG, TÖBBEN MARADANDÓAN

/A cikk végén találhatóak a cikkhez kapcsolódó videó felvételek./

Az őszödi beszéd árnyékában feszülten kezdődött tíz évvel ezelőtt a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünneplése. Azt azonban reggel, a Kossuth tér kiürítésekor senki sem sejtette, hogy este lovasroham, kardlapozás, gumilövedékes sortűz és barikádharc következik. A jogszerűtlen tömegoszlatás sérültjei közül sokan máig várnak az igazságtételre.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója világra szóló esemény volt. A meghívottak listáján három király, két tucat állam- és kormányfő vagy közjogi méltóság, illetve több nemzetközi szervezet vezetője szerepelt. Az akkor történtek azonban mégsem erről, de nem is az ünnepi program sokszínűsége vagy gazdagsága miatt váltak ismertté: 2006. október 23-át a Deák téren elkötött T–34-es, a lovasroham és a szemkilövetések tették mindmáig feledhetetlenné.

DÉLELŐTT

Tíz éve a Kossuth tér egy különös kemping képét nyújtotta, merthogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a Gyurcsány-kormány lemondását követelő tüntetők legelszántabbjai szeptember végén kiköltöztek az Országház elé. Az október 23-át megelőző napokban a rendőrség és a demonstrálókat összefogó Magyar Nemzeti Bizottság 2006 megállapodást kötött, amelyet a hatóság szerint utóbbiak megszegtek. A forradalom és szabadságharc ünnepének hajnalán ezért a sátortábort kiürítették – mint utóbb a bíróság kimondta: jogszerűtlenül –, a környező utcákban pedig kordonokat állítottak fel.

Tíz évvel ezelőtti pillanatkép

Forrás: MTI

Tíz évvel ezelőtti pillanatkép

Az akció végrehajtása közben történtek előállítások, a Kossuth tériek egy része azt állította, hogy többeket megvertek. Gergényi Péter – akkor Budapest rendőr-főkapitánya – reggel azt bizonygatta: a lépés szükséges volt. A térről kiszorított emberek mindenesetre nem mentek messzire, a 10 órai zászlófelvonás alatt bekiabálásaikra válaszul gumibottal támadtak rájuk a rendőrök, nem kímélve a nőket és időseket sem. A „Kossuth tériek” és a többi demonstráló ettől kezdve másfél-két órán át mozgásban volt, végül úgy döntöttek, csatlakoznak a Corvin közi megemlékezőkhöz. A Nagykörút nem bírt el ekkora emberáradatot, a forgalom megbénult, de a tömeg nyugodt maradt. Két óra körül visszaindultak az Országházhoz.

DÉLUTÁN

Az első könnygázgránátok fél négy tájt robbantak fel az Alkotmány utcában. Pár perc múlva vízágyút is bevetettek, és megkezdték a tüntetők visszaszorítását a Bajcsy-Zsilinszky útra, s onnan tovább a Deák tér felé. Eközben az Astoriánál a Fidesz politikusai, vendégeik és a több tízezernyi szimpatizáns a párt ünnepi nagygyűlésére készült. Négy órától sorra léptek színpadra a szónokok, köztük Orbán Viktor pártelnök és Wilfried Martens, az Európai Néppárt akkori elnöke. Miközben Martens ’56-os emlékeiről, illetve a szeptemberi összecsapások kapcsán Gyurcsány Ferenc felelősségéről beszélt, a demonstrálókat az Arany János utcáig nyomták vissza a rendőrök.

A tüntetők ott megpróbáltak barrikádot emelni – hiába. A „front” húsz perccel később csak a Deák téren merevedett meg egy időre, és ott játszódott le a 2006. október 23-i események két szimbolikus eseménye is: a sarokba szorított emberek szétszedték a városháza közelében felállított installációt, s betűiből a rendőrsorfal elé kirakták a „Szabadság” szót. A kora esti attak idején pedig egy nyugalmazott harckocsizó és néhány fiatal tüntető beindította a téren kiállított T–34-es harckocsit. Horváth György pár méter után jobbnak látta megállítani a tankot, nehogy megsérüljön valaki. A rendőrök pár perccel később közrefogták és megverték. Ekkor persze már a demonstrálók sem voltak visszafogottak, sokan kövekkel, husángokkal, üvegekkel fegyverkeztek fel.

ESTE

Hat óra előtt tíz perccel, nem sokkal azután, hogy a Fidesz rendezvénye véget ért, általános rendőri támadás indult a tüntetők ellen, akik az Astoria felé menekültek. A hatóság tehát lényegében „ráhajtotta” a demonstrálókat az akkor legnagyobb ellenzéki párt hazafelé igyekvő, békés támogatóinak sokaságára. Hat óra körül megindították a lovasrohamot, negyed hétkor pedig a Dohány utcai zsinagóga elé beszorult emberekre a rendőrök közvetlen közelről gumilövedékeket és könnygázgránátokat lőttek ki; az egyik tüntetőnek néhány méterről kilőtték a szemét.

Nagy László 2006. október 23-án a Fidesz nagygyűlése után hazafelé indult. A rendőrök lovasrohama miatt beszorult a Dob utcába, ahol – szemtanúk és videofelvételek tanúsága szerint ok nélkül – célzott lövést adtak le az arcára. A férfit kórházba szállították, ahol megoperálták. A gumilövedéket a szájpadlásán keresztül vették ki az arcüregéből. Arccsontja szilánkosra tört, fél szeme odalett. Feljelentést tett, de nem sikerült megállapítani, hogy a szóba jöhető öt rendőr közül ki lőtte meg. 2009-ben – peren kívül – 4,5 millió forintot kapott a rendőrségtől. Bocsánatot viszont soha nem kértek tőle. Cs. Attilát lényegében megvakították, amikor a Fidesz-gyűlés után, a Blaha Lujza térnél szemen lőtték, mert az egyik szemére amúgy sem látott jól, a rendőrök miatt pedig a másikat, amelyiket a találat érte, ki kellett operálni. Munkaképtelenné vált, de életjáradékot nem, csak egyszeri, 15 milliós kártérítést kapott. Végül 2011-ben önkezével vetett véget az életének, mert a történteket soha sem volt képes feldolgozni.

Hét órára ismét „állóháború” alakult ki, ezúttal az Astoriánál. A rendőrök válogatás nélkül ütötték és lőtték a tüntetőket. A rendőröknek fél nyolc tájban sikerült megbontaniuk a tömeget. Az egyik csoport a Blaha Lujza tér, a másik az Erzsébet híd irányába menekült. Utóbbiak elbarikádozták magukat a hídon, s a rendőröknek csak az éjszaka folyamán sikerült áttörniük. Az Astoria „megtisztítása” közben sérült meg Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője is, akit gumilövedékkel fejbe lőttek, majd megvertek.

Egyes rendőri egységek kirívóan törvényellenes, sőt szadista módon avatkoztak az eseményekbe. Különösen a V. László által vezetett alegység követett el rengeteg törvénytelenséget. 2009-ig bizonyosan a rebiszes őrnagy és társainak pere volt az egyetlen, amikor rendőr rendőrre vallott. „Te voltál az, aki odajöttél, és hátrafeszítéssel eltörted az ujját, te is tudod, én is tudom” – mondta G. Csaba rendőr törzsőrmester egykori parancsnokának. A tárgyaláson az egykori áldozatok részletesen beszámoltak V. László brutalitásáról. Egyikük például elmondta, hogyan vitték földre és rugdosták meg. Aztán megbilincselték, és ekkor lépett oda hozzá V. László, aki eltörte az áldozat egyik kezének középső ujját. Az is kiderült, hogy az őrnagy rebiszes „rohamosztaga” már szeptemberben is bántalmazott embereket, október 23-án pedig közük volt a szemkilövésekhez, illetve Révész Máriusz megveréséhez is. V. László végül egy év nyolc hónap börtönbüntetést kapott.

Nem kímélték Vértesaljai László jezsuita szerzetest sem, akit, miután kiemelték a demonstrálók közül, gyűrűbe fogtak, ütlegelni és rugdosni kezdtek, valamint megtaposták a kezében tartott nemzeti zászlót. Az Egészségügyi Minisztérium akkori adatai szerint október 23-án 195-en sérültek meg. A jelentés szerint „16 főnek okozott súlyos sérülést gumilövedék, őket többek között mellkasi, nyaki nyílt seb, hasfali lőtt seb, kézujj traumás amputációja, szemgolyóba hatoló idegen test és koponyaboltozati törés miatt kellett ellátni”.

Elmaradt igazságtétel

Az október 23-i események sosem történtek volna meg az őszödi beszéd nélkül, vagy ha Gyurcsány Ferenc és kormánya vállalja a politikai felelősséget a hazugságaiért, és lemond. A beszéd első részletei 2006. szeptember 17-én jelentek meg a sajtóban. Már aznap spontán tüntetések szerveződtek a fővárosban, másnap pedig a rendőri vezetés sorozatos hibái miatt a demonstrálók egy csoportja megostromolhatta az MTV Szabadság téri székházát. Az épületben több rendőr súlyosan megsérült. Az elmúlt tíz évben sokan érezték úgy, hogy 2006. október 23-án a hatóság „bosszút állt”. Ezt a gyanút erősítették a tömegoszlatásban részt vevő rendőrök olyan kijelentései, mint például: „Ez az! Kenjétek! Király! Jól telibe találtad!” vagy „Innen nyomjad nekik testmagasságban…” A tömegoszlatás és az úgynevezett rendőrterror körülményeit hat bizottság vizsgálta.

Ezek – az Országos Rendőr-főkapitányság belső eljárásától eltekintve, amely pusztán hibákat említ –, még ha eltérő mértékben is, de megállapították, hogy rendőri jogsértések történtek a forradalom és szabadságharc ünnepén. A felelősöket viszont többnyire nem sikerült kézre keríteni, mivel az oszlatás alatt a rendőrök nem viseltek azonosító jelet. A rendőri vezetők pedig a balliberális kormányzás alatt érinthetetlenek voltak, Gergényi Pétert még ki is tüntette a Demszky Gábor vezette Fővárosi Közgyűlés. A magyar társadalom jelentős része ezért a 2010-es kormányváltástól várta a jogi igazságtételt, ám ez csak részlegesen teljesült. Az kétségtelen, hogy sokan kaptak kártérítést, de a 2006-os események idején az Országos Rendőr-főkapitányság élén álló Bene László, valamint Gergényi és társaik ellen indult büntetőeljárásban tavaly a vádlottak többségét felmentették. Csak Gergényi és Mittó Gábor alezredes kapott megrovást.

Erős mondatok

„…a rohamrendőrök teljesen ad hoc módon fogdosták össze az embereket, többek között egy részeg hajléktalant is begyűjtöttek, aki kezdetben hangosan tiltakozott, ezért addig ütötték, amíg csöndben nem maradt.”

(Kruchina Károly és Vince visszaemlékezése október 23-ról az Indexnek.)

„…az őrök utasítására mindenkinek le kellett térdelnie a falhoz támasztott fejjel, hátratett kézzel. Megközelítően 30-45 percig kellett ilyen testhelyzetben várakoznunk, miközben folyamatosan szidalmaztak bennünket.” (Névtelen áldozat a Civil Jogász Bizottságnak 2006–2007 fordulóján.)

„Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne valahogy ezt megköszönni? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, hogy a munkakörülményeiken javíthatnánk. […] Amit ők most megtettek értünk, és kimondom: a hazáért, az példamutató.” (Gyurcsány Ferenc 2006. október 24-i blogbejegyzése. E mondatokat később eltávolította.)

„Félő, hogy sok ismert vezető felelőssége – a szakmai és politikai felelősség – szintén tisztázatlan marad. S mi marad a végén? A kitüntetések.” (Sólyom László köztársasági elnök, 2007. szeptember 10.)

Nagy Áron

Forrás: Magyar Idők

http://magyaridok.hu/belfold/verbe-fojtottak-az-unneplest-1956-felszazadik-evfordulojan-1115095/

------------------------------------------------------------------------------

Kapcsolódó linkek:

> Zavargások az 1956-os forradalom 50. évfordulóján:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zavarg%C3%A1sok_az_1956-os_forradalom_50._%C3%A9vfordul%C3%B3j%C3%A1n

> Következmények nélküli rendőrterror:

http://magyaridok.hu/velemeny/kovetkezmenyek-nelkuli-rendorterror-107773/

2006 október 23. (Célpont - oknyomozó riportműsorok):

Kilőtt szemek, eltört ujjak, megvert és megalázott tüntetők. Három éve nincsenek felelősei az októberi véres tömegoszlatásnak. A Célpont megtalálta az egyik brutális alakulat parancsnokát, és az egyik lövészt. A bíróság szerint nem bűnösek, a rendőrségtől mégis leszereltek.

> Igen, emberekre lőttem. És? - Szemkilövő rendőrök 1. rész - Célpont 2009.11.27.

https://www.youtube.com/watch?v=RUNfzW1Wlos

> Igen, emberekre lőttem. És? - Szemkilövő rendőrök 2.rész (Célpont 2009.11.27.)

https://www.youtube.com/watch?v=51ErEwH-d-E

Archívum