Múltfeledő jövő idő?

˝Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.

S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.˝ (Jel 22.18-19)

A jelenben élünk, elemezzük a múltat, és kutatjuk a jövőt. Jelen életünk irányításához elengedhetetlenül szükségünk van az elmúlt nemzedékek felhalmozott tudására, tapasztalatára.

Hogyan lehet a veszélyeket elkerülni, a rossz dolgokat, a bűnöket kikerülni, és a jót, a hasznosat kamatoztatni.

Szüleink, nagyszüleink, őseink génjeit hordozzuk, az ő tanításukat, példájukat követjük. Kutatjuk a boldogság titkait, az érvényesüléshez, a jóléthez szükséges tudnivalókat. Szeretnénk tudni, mit hoz a jövő.

Ebben az információ gazdag, internetes világban csak be kell ütni a szükséges szót, vagy mondatot a keresőbe, és ezernyi választ kapunk a kérdésünkre. Hogy ezek közül melyik az igazi, egyáltalán melyik igaz, azt nemigen lehet eldönteni. Előbb-utóbb felvetődik minden emberben a kérdés: van-e olyan tanítás, amely egyetemes érvényű. Ami érvényes a múltra, érvényes a jelenre, és érvényes a jövőre nézve is.

Ha elolvassuk a Bibliát, rá kell döbbennünk, hogy ez a könyv nem egy emberi alkotás. Bár emberek írták le, és állították össze, de mondanivalóját nem más, mint a teremtő Isten fogalmazta meg számunkra. Ebben választ találhatunk életünk kérdéseire, tisztán látjuk a múlt és a jelen eseményeit. Ez az a könyv, amelyben a jövőre vonatkozó próféciák is szerepelnek.

A cikk kezdő soraiban olvasható evangéliumi igeszakasz arra figyelmeztet, hogy ez szent könyv. Aki elvesz, vagy hozzáad, vagy meghamisítja a könyv igéit, nem részesülhet az örök életben.

A katolikus egyház, és minden megkeresztelt ember kötelessége Jézus tanításának, az Evangéliumnak a hiteles megőrzése, és továbbadása. Pál apostol a Galatákhoz írt levélben így fogalmaz:

˝De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!

Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen!˝ (Gal 1.8-9)

A globalizált világ sodrása mintha időnként az egyházat is magával ragadná. A péteri sziklára épült egyház tornyai mintha időnként kilengnének a globalizáció keltette viharokban.

Nemrégen Patsch Ferenc jezsuita szerzetes tartott előadást a Párbeszéd Házában a világ és az egyház jövőjéről. A jezsuita szerzetes előadásának a címe: „A világ jövője, az egyház jövője és Ferenc pápa”. (A cikk a Magyar Kurírban jelent meg)

Ebből idézünk:

A római Pápai Gergely Egyetem teológiatanára azokról a folyamatokról beszélt – elsősorban Domencio de Masi, a római La Sapienza Egyetem szociológiaprofesszora belátásai alapján –, amelyek papként őt is foglalkoztatják.

„Woody Allen szerint az emberiséget három dolog érdekli: honnan jövünk, hova megyünk, és mi lesz a vacsora. Ebben a – talán túl ambiciózus – előadásban az első kettő témához fűzök hozzá néhány gondolatot” – vezette be gondolatmenetét Patsch Ferenc.

A pedofília vádjával bíróság elé állított Woody Allan – legyen bármilyen tehetséges, és népszerűsített ember is – nem éppen a keresztény ifjúság példaképe. Nem tudjuk, hogy miért éppen őt idézte az előadó.

A cikk így folytatódik:

A posztindusztriális korszakot egyrészt a meghosszabbodott életidő jellemzi, a Föld lakóinak száma ugyanis néhány év múlva eléri a nyolcmilliárdot. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ennyi éhes szájat kell etetni, hiszen ez a sok ember „nappal gondolkodni, éjjel pedig álmodni fog”. Az AIDS, a rák több fajtája valószínűleg gyógyítható lesz; a vak emberek látását megfelelő szerkezettel fogják pótolni; a nanotechnológia, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felfedezések pedig betörnek a hétköznapokba. A klónozás, a mesterséges megtermékenyítés is mindennapossá válhat. Az öregedő társadalom nem jelent feltétlen inaktivitást, várhatóan csak az utolsó két életév lesz kifejezetten betegséggel sújtott – fogalmazott Patsch Ferenc, majd hozzátette: a világgazdaság továbbra is növekedni fog, de a harmadik világ fejlődésének az ára a nyugati országok előnyének zsugorodása lesz. (Ahhoz, hogy a szegényebb országok olyan életszínvonalat érjenek el, mint a gazdagabbak, nyolc Föld bolygónyi erőforrásra lenne szükség.) A világgazdaság vezető hatalma minden valószínűség szerint Kína lesz.

Nem tudni pontosan, hogy ez mit is jelent? Azt, hogy az emberre már nem lesz szükség ebben a korszakban? Ha ez így van, akkor mi lesz a sok, „feleslegessé” vált emberrel? Talán az embert is klónozni fogják? Ez az orwelli jövőkép, és a „New Age” által felvázolt jövő.

A szegény országok életszínvonala nem a Föld erőforrásainak elégtelensége miatt ilyen alacsony, hanem a rendelkezésre álló erőforrások kirívóan egyenetlen eloszlása miatt alakult így. A Föld erőforrásainak 90 %-át a Föld lakosságának 10 %-a bitorolja. Amíg ez az arány nem változik meg, addig a fennálló társadalmi feszültségek csak növekedni fognak.

A munkavégzés is átalakul – hívta fel a figyelmet. A szakemberek szerint 2030-ra a jelenlegi munkahelyek 60 százaléka elvész, és nem is lehet majd pótolni. Az automatizálás, a robottechnológia fejlődése a munkanélküliség növekedését hozza magával. A dolgozó emberek 50 százaléka viszont kreatív tevékenységet fog folytatni. (Ma a dolgozóknak csak egyharmada végez értelmiségi munkát.) Ez nem feltétlenül jelent társadalmi feszültséget, mert megfelelő elosztás mellett a kevesebb napi munka is elegendő lehet arra, hogy megfelelő életszínvonalat teremtsünk.

Ha a munkahelyek 60 %-a elvész, akkor a 8 milliárd emberből nagyjából 2,5 milliárdnak nem lesz megélhetési forrása. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az erőforrások túlnyomó többségét egy szűk réteg birtokolja, akkor ez kirívóan magas, robbanásszerű társadalmi feszültségek forrásává válhat. Feltéve, ha igaz ez a prognózis, és pontosak az adatok.

Ezek a kijelentések azt sugallják, hogy túl sok lesz az inaktív ember ezen a bolygón! Hogy mi lesz a munka nélkül maradt, úgymond „felesleges” embertömegekkel, erről a globalizált világ irányítói tudnának csak nyilatkozni.

Az egyenlőtlenségek fennmaradnak, sőt, nyilvánvalóbbá lesznek – nyomatékosította Patsch Ferenc. Václav Havel egyszer azzal a kijelentéssel zárt egy vitát – utalt az egykori cseh köztársasági elnök szavaira –, hogy bár a kommunizmus vesztett, de a kapitalizmus nem nyert, mert utóbbi mindazt, amit létrehoz, nem képes jól elosztani. Ezzel kapcsolatban az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy az ENSZ fejlődésről szóló jelentése szerint a nyomort képesek lennénk megszüntetni, ha a leggazdagabbak hajlandóak lennének lemondani vagyonuk egy részéről.

A leggazdagabbak nem erről híresek. Ezek a multi-milliárdosok a vagyonukat a szegények kizsákmányolásával szerezték, és teszik ezt napjainkban is. Akkor lenne változás, ha a Jézus korabeli vámos, Lévi, vagy Zakeus példáját követnék ezek a dúsgazdag emberek. Ehhez viszont Jézus mai követőinek, Péter utódainak elszánt, és következetes tanúságtételére volna szükség.

A jövőről szólva Patsch Ferenc felvázolta: a nemzeti kérdéseket háttérbe szoríthatja a bioszféra fontossága, a lokális önazonosságot pedig a nagyobb közösség előtérbe helyezése válthatja fel. A hatalomhoz azonban továbbra is csak kevesen férnek majd hozzá. Az egységesülés mellett ugyanakkor több hatalmi-gazdasági központja lesz a világnak.

A nemzeti kérdéseknek mi köze a bioszférához? A lokális önazonosság megszüntetése pedig a népek önazonosságának megszüntetését jelenti, ami egy rájuk kényszerített szolga sorsot jelent. A hatalomhoz való hozzáférés azt sejteti, hogy itt nem egészen a demokrácia szabályai érvényesülnek.

A posztindusztriális korszak kezdetén a kevesek által létrehozott kultúra egyre inkább utat talált a tömegek felé, napjainkban pedig – például a YouTube segítségével – a sokak által létrehozott alkotások sok emberhez jutnak el – mutatott rá a jezsuita szerzetes. Hozzátette: a következő években a nemek közötti különbségek is elmosódnak (ezt az androgünia fogalmával jellemezte az előadó), egyre több női vezető tűnik majd fel. Ezzel együtt a hagyományos női erények is teret nyernek.

Az előadó itt egy teljesen keresztényellenes, családellenes, a nemi identitást is megkérdőjelező tendencia erősödéséről beszél. Ha ez megvalósul, akkor az isteni teremtés alapelemeinek tudatos szétrombolásáról van szó.

A posztindusztriális korban a teológia, a spiritualitás is megváltozik, a régi fogódzópontok eltűnnek. Az a szemlélet, mely nem képes erre megfelelő módon reagálni, nemcsak lemarad, de el is tűnhet – hívta fel a figyelmet Patsch Ferenc, hangsúlyozva, hogy a konzervatív–progresszív megkülönböztetés is mindinkább idejétmúlttá válik. Ferenc pápa – aki „az evangélium illatát” terjeszti – jól látja napjaink problémáit. Jól ismeri az emberi szenvedést, igyekszik a világegyház nyelvén beszélni, talán ezért sem értik a fejlett nyugaton – mutatott rá az előadó. A teológiatanár szerint az sem véletlen, hogy a világban úgy érzik, a szentatya szereti az embereket. Ferenc pápa azt is felismerte, hogy a posztindusztriális korban az egyéni hitelesség, a párbeszédkészség és a kétség jelenlétének az elfogadása egyre fontosabbá válik.

Az egyetlen fogódzópont Jézus tanítása, az Evangélium. Ha ez eltűnik, akkor a katolikus vallás tűnik el. Ezzel az Antikrisztus uralma valósulna meg a világban. A Jelenések Könyve felhívja a figyelmet arra is, hogy csak az üdvözülhet, aki mindvégig kitart az Evangélium tanításai mellett, és Krisztust vallja az egyedüli urának. Mert írva van:

˝Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok!˝ (MTörv 13.5)

A jelenben élünk. Csak azt érdemes magunkévá tennünk, ami örökérvényű. Ami a múltban, a jelenben, és a jövőben is változatlan. Ilyen pedig csak egy van: maga a teremtő Isten, és az ő egyszülött Fia, aki megtestesült, és emberré lett. Megváltotta az embert a bűn rabságából, kivezette a szolgaságból, és megígérte, hogy helyet készít az Őt követőknek a Mennyek Országában. Ott találjuk meg életünk értelmét, az örök boldogságot. Minden más csak hiábavalóság.

Archívum