2017.01.08. 00:00 Kriszta

Hozzászólások: 1

A keresztényeket lelövik, ugye?

Kevesen tudják, sajnos, de a világ legüldözöttebb vallása a keresztény. Több mint egymilliárd ember vallja magát Krisztus követőjének, és hívei szenvedik el a legtöbb vallásellenes támadást, és nem csak fizikailag, hanem lelki, szellemi szinten is.

Egyes kimutatások szerinta Földön 4 (!) percenként szenved mártíromságot egy embertársunk pusztán csak azért, mert keresztény.

Ennek érzékeltetéséhez nem kell messzire mennünk, sokan látták azt a Youtube-on (is) terjedő videót, amelyen az látható, amint az Iszlám Állam terroristái tengerpartra vezetnek keresztény férfiakat (többen a haláluk előtti pillanatban is hangosan Krisztushoz imádkoztak) és kivégzik őket.

Az eset azért is érdekes, mert az Iszlám Államnak (ISIS) nevezett terrorszervezet a Közel-Keleten szerzett magának területeket – azon a helyen, ahol a kereszténység őshonos. Mind Szíriában, mind Irakban többszázezres, sőt milliós keresztény közösségek éltek a fundamentalista dzsihadisták térnyeréséig.

A kereszténység őshazájában a legnagyobb az üldöztetés

Krisztus első követői is „keleti keresztények” voltak. Imaházaik közel kétezer évvel ezelőtt épültek – amikor Európa még a pogány vallások földrésze volt.

A keresztények jelenléte a Közel-Keleten hatszáz évvel előzi meg az iszlám megjelenését.

A folyamatos diszkrimináció és a fizikai üldözések ellenére is mindeddig folytonos volt a jelenlétük a Földnek ezen a pontján.

A 20. század elején még minden negyedik közel-keleti ember keresztény vallású volt. Napjainkra 11 millióan maradtak a muzulmán hívők 320 milliós tengerében. Mára – Libanon kivételével – minden országban elenyésző kisebbségben vannak. A Közel-Kelet ismét lángokban áll, a nyugati hatalmak azonban nem tulajdonítanak semmilyen stratégiai jelentőséget az ott élő keresztényeknek.

„A kereszténység a Közel-Keleten jött létre – ezek a hívők az első damaszkuszi, alexandriai, antiókiai hívők örökösei. Itt már akkor virágzott a kereszténység, amikor Európában még druidák kevergették mágikus italaikat” – mondja Pascal Gollnisch, a Támogatás a Közel-Keleti Egyházaknak elnevezésű szervezet vezetője.

„A keresztények nem a muszlimok után jöttek ide” – szögezi le Victor Assouad, közel-keleti jezsuita elöljáró is. „Ők az iszlám előtti időből származnak. Ők az őslakosok, akik eleinte baráti módon üdvözölték a muszlimokat.” Amikor azonban az iszlám meghódította a térséget és már a kalifák írták a törvényeket, a keresztényeket másodrendű polgárokká, alattvalókká tették.

Ma a dzsihadisták egyértelműen fogalmaznak a Krisztus-hívőkkel kapcsolatban: „Vagy térjenek át az iszlámra, vagy menjenek el, vagy meg kell őket semmisíteni.”

Az ISIS felemelkedése Irak és Szíria területén, illetve az iszlám kalifátus létrehozásának víziói szörnyű erőszakhullámot szabadítottak el a térségben a keresztényekkel szemben.

„Irakban Szaddám Huszein hatalomra kerülésekor másfél millió keresztény élt. A diktátor nem látott bennük veszélyt – közülük többen komoly politikai tisztségeket is kaptak. Amikor Szaddám megbukott, a keresztényeket üldözés érte” – állítja Myriam Benraad író és Közel-Kelet szakértő.

A történet megértéséhez azért az is hozzá tartozik, amit talán Timothy Radcliffe angol domonkos szerzetes fogalmazott meg a legpontosabban a közel-keleti keresztényekről: „Mi nyugatiak gyakran elfelejtjük, hogy ők is léteznek. Ha eszünkbe jutnak, akkor meg elszégyelljük magunkat. Rettenetes paradoxon ez – a Közel-Keleten a Nyugatot látják bennük, ezért üldözik őket, a Nyugat pedig a saját szekularizációja miatt nem akar közösséget vállalni velük.”

Sőt, a keresztényekkel szembeni ellenérzést és gyűlöletet még fokozta

Barack Obama amerikai elnök is, aki szerencsétlenül úgy fogalmazott, hogy a Közel-Keleten intervenciót elkövető amerikai katonák az »új keresztesek«, ami szintén több ezer keresztény halálát eredményezte. A dzsihadisták szemében ők voltak a Nyugat előretolt helyőrsége.

A kegyetlenség nem ismer határokat

Szeretnénk a teljesség igénye nélkül – pár kiragadott példával – bemutatni, hogy a világban milyen inzultusok érik a keresztény hívőket. Észak-Koreában a Biblia birtoklásáért nyilvános akasztás jár. Irakban 2003-ig 1,2-1,5 millió keresztény élt, azóta számuk kevesebb mint 400 ezerre csökkent, részint azért, mert kiirtották őket. Pakisztánban az egyik legnagyobb arányú a testi brutalitás, megalázás, testi sértés. Az országban halálbüntetés jár az Allah-káromlásért vagy a másfajta hit propagálásáért. A Föld több mint 70 államában jár büntetés azért, ha valaki gyakorolja keresztény hitét. A Közel-Keleti keresztények segélykiáltása nem éri el a nyugati kormányzatok ingerküszöbét.

Az Open Doors elnevezésű nemzetközi keresztény szervezet legutóbbi jelentése szerint 2014-ben több mint 10 000 embert végeztek ki, gyújtották föl a házát, illetve ért bombatámadás hitének gyakorlása közben. A felmérés szerint évente 120-130 millió keresztény van kitéve üldöztetésnek hite miatt.

Nyugat – (el)hallgat a felszín, háborog a mély

Az kétségtelen, hogy az úgynevezett „nyugati” politikai és médiaelit nem nagyon törődik a keresztények üldöztetésével, illetve elhallgatja az ellenük történő támadásokat, az olyan kirívó esetektől eltekintve, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni (lásd: francia katolikus pap meggyilkolása mise közben). De a nyugati sajtóban az is mindennapi eseménynek számít, hogy keresztény embereket, értelmiségieket és gondolkodókat aláznak meg – többek között – az abortuszról, az általuk fontosnak és értékesnek tartott klasszikus család-modellről valott nézeteik, Krisztus-hitük és hitvallásuk miatt.

Pontosan leírják a Nyugat keresztényüldözésekhez való hozzáállását Eveque Biman, az egyiptomi Deir el-Malak Michael apátság vezetőjének szavai:

„A keresztényeket támadások érik, és fel is gyújtanak templomokat. Mégis itt vagyunk!

Szeretnék üzenni valamit az európai, a nyugati embereknek. Egykoron csodálattal töltött el a demokratikus értékekről és az emberi jogok tiszteletéről vallott nézeteitek. Éppen ezért döbbentem meg annyira, amikor láttam, miként reagáltatok a Nigériában elkövetett szörnyű gaztettekre. Egész falvakat égettek fel ott – az ott élő emberekkel együtt – és ti nem tettettek semmit.

Aztán Irakban is – egész falvakat perzseltek fel – jazidi és keresztény embereket öltek meg. A mártírjainknak elvágták a torkát, Etiópiában és Líbiában.

Megint csak semmi. Semmi érdemi reakció.

Amikor a párizsi újságnál történt incidens, akkor viszont több millió európai, köztük állami vezetők egyszer csak elítélik a bűncselekményeket és szörnyülködnek.

Mintha a francia vér lenne csak fontos – de mások vére nem az. Nagyon sajnálom, de elvesztettétek a hiteleteket nálunk. Ne gyertek ide demokráciára tanítani bennünket, ne akarjatok tanítani minket az emberi jogokra.”

Franciaországban, például, az állásával játszik, aki keresztet visel a nyakában a munkahelyén. De nem csak ez okoz gondot a keresztény hitüket gyakorlók és felvállalók számára.

„Nyugat-Európában sok orvost bocsátottak el, amiért nem végeztek abortuszt, eutanáziát. Jegyzőket, házassági tanácsadókat rúgtak ki, amiért nem szolgáltak ki homoszexuális ügyfeleket. A „politikai korrektség” már átlépett egy határt.

Ma a Nyugat nem igazán viselkedik keresztényi módon. Ha mecsetet vagy zsinagógát támadnak meg, arról a magyar sajtó is beszámol, de ha templomot vagy Mária-szobrot öntenek le, arról a francia helyi és egyházi lapok írnak, de utána nincs közfelháborodás,

nem követik az eseményeket, hogy a tetteseket végül elfogták-e.” – nyilatkozta az mno.hu-nak a nyugati elit hozzáállásával kapcsolatban Fakhouri Youssef, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség projektvezetője.

Végezetül, álljon itt egy idézet Charles Chaput philadelphiai érsektől, aki 2010-ben azt nyilatkozta: „A kereszténység egy olyan vallás lesz, amiről egyre kevésbé lehet majd szabadon beszélni a közéletben.” – és ma már tényleg itt tartunk!

Forrás:

Hozzászólások

#1    2017.01.08.   20:26:25   JóB

Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. (Jn. 15, 18-20)

Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt. 24, 9-13)

Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. (Jn. 16,4)