Tiszta Forrás
2018. február 25.   
Névnap: Géza, Cézár

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

NAPI EVANGÉLIUM: 2018.02.25. ~~~~ Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni. ~~ Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. ~~ Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: ˝Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.˝ Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. ~~ Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: ˝Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok˝. ~~ Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. ~~ Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. ~~ Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ˝amikor halottaiból feltámad˝. (Mk 9,2-10) ~~~~ Ezek az evangélium igéi.

Jelen van

0 felhasználó
18 látogató

Látogatások

- ma: 320
- tegnap: 869
2017.11.11. 00:00 Kriszta
Hozzászólások: 0

A kereszt, ami sértő

A kereszt, ami sértő

Hát, ezt is megértük. Úgy suhant el kétezer év, mint egy könnyű, tavaszi szellő. Mondjuk, ahol én élek, konok, kemény, fafejű székelyek között: a szellő hóvihar. Európában már nem divatos, nem korrekt, nem halálfüle, direkt nem mondom, hogy nem píszí, nem. A lényeg: a kereszt ma már sértő. Még egyszer leírom: a kereszt sértő. Harmadszorra is: a kereszt sértő.
Melyik Európának? Amelyik az általunk ismert civilizált világot teremtette?

A felfedező, bátor, harcos Európának? A reformátoroknak? A reneszánsznak? Hagyjuk is. Nem. Ez egy másik világ. Szomorúan, tényleg szomorúan, de hagyjuk meghalni azt a világot, ahol harmadik nemet vezetnek be az anyakönyvekbe, ahol minden lehetsz, csak keresztény nem, közben Heidelbergben üvölt a müezzin, Göteborgban már nincs külön férfi és női illemhely, és Németországban állatbordélyok nyílnak.

Néha-néha, úgy naponta kétszer történik egy terrorcselemény, pár száz ember meghal, már el sem éri az ingerküszöbünket. Napi hír. De a kereszt… Igen, azt le kell venni, a fene sem érti miért, tényleg megbolondult a világ? Igen, megbolondult. A kereszt amúgy nem a muszlimokat sérti. Erre hivatkoznak, de soha, egyetlen vezető mollát, ajatollahot, bárkit nem hallottam erről így nyilatkozni. Szerintük is a Könyv emberei vagyunk, békességben élünk, Insalláh.

Nem. A kereszt másokat sért. Nem tudom megnevezni, nem is akarom. Ki tudná ma már, ki ácsolta az ács fiának a keresztet? Fátylat rá. De a keresztre nem. Nem vagyok vallásos ember, katolikus létemre legalább tíz éve nem gyóntam. Feleségem unitárius. Nem járok templomba, ahogyan errefelé mondják: romlott katolikus vagyok. De a kereszt, az szent. Mert jelkép, mert hozzám tartozik, akkor is, ha éppen sztoikus vagyok, buddhista, alijázott magyar, libanoni vagy kínai adventista. Ez jelkép.

A kereszt régebbi, mint a kereszténység, már a kőkorszaki barlangokban jelen van, mint a négybe osztott mindenség, lehet horgokat rakni rá, lehet kettős kereszt, lehet hármas, lehet jeruzsálemi: de kereszt. Ennek az Európának a jelképe. Amit mi szeretnénk annak hinni: de nem. Csak mi vagyunk Európa, itt, a kicsi kisbetűs európa közepén, kicsi országok, kicsi falukkal, karcsú templomokkal és erődtemplomokkal, de a tornyon ott a kereszt.

Amúgy a lakóházaknál is. Mert megvéd. Villámlástól, istennyilától és ettől az őrülettől is. Amikor már az is bűn lassan, ha az ember keresztbe teszi a lábát. Keresztbe teszi a kezét. Keresztet már csak az vet harangszókor, aki teljesen elvetemült európai kövület. Ilyenkor köszönünk egymásnak. Kenyérre még a rendes ember keresztet rajzol, mielőtt megszegi.

Igen, ez Európa. A Kereszt. Viseljük. És nem engedjük levenni, mert a mi terhünk.

 

György Attila

A szerző író

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás