A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává.

1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, Kovács Bélát, akinek tragikus története a kommunizmus csaknem 50 éves uralmát jellemző időszaknak, a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált.

Az első Orbán-kormány döntése alapján 2001 óta február 25-én tartják a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját Kovács Béla kisgazda politikus kilenc évig tartó szovjet fogságba vetésének emlékére.

Kovács Béla a Baranya megyei Patacson született, kisparaszti családban. Az országos ügyek iránti érdeklődése fiatalon a politika közelébe sodorta: 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz, néhány évvel később a Magyar Parasztszövetség főtitkárává választották. 1944-ben már a Belügyminisztérium politikai államtitkára, 1945-ben pedig nemzetgyűlési képviselő lett. 1946. februárjában átvette a kisgazda pártapparátus irányítását.

Kovács Béla, a Kisgazda Párt vezetője 1957. február 20-án
(MTI-fotó: Fehérvári Ferenc)

Mentelmi joga védte, mégis feladta magát

A ’45-ös választást nagy fölénnyel megnyerő, de reakciósnak tartott és fasiszta összeesküvéssel vádolt kisgazdák ellen Rákosiék tisztogatásokba kezdtek 1946 tavaszán. Ennek egyik állomása az volt, hogy – a Rákosi-féle vezetéssel szembeszegülő – FKGP-s Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról lemondatását követelték a miniszterelnöktől, köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága ugyan nem adta ki Kovács Bélát, de pártközi megegyezés alapján a politikus 1947 februárjának végén önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon, ahol vallomást tett. Egy nappal később a szovjet hatóságok letartóztatták.

Az akció nem csupán a kommunistákkal való együttműködéstől tartózkodó erők megfélemlítését szolgálta, de megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt is.

Tárgyalás nem volt, csak ítélet

Kovács Bélát Szovjetunióban – bírósági tárgyalás nélkül – 25 év kényszermunkára ítélték. 1953-ig a gulágon raboskodott, majd a moszkvai központi állami börtönbe vitték. A jogellenesen letartóztatott politikust 1955-ben átadták a magyar kormánynak, további magyarországi raboskodás után 1956 áprilisban térhetett haza. Az októberi forradalom után földművelésügyi miniszterként tagja lett a második Nagy Imre-kormánynak, majd november első napjaiban az államminiszteri tisztséget töltötte be. 1957-ben visszavonult a politikától, 1959-ben, hosszan tartó betegség után, 51 éves korában hunyt el. 1989. május 26-án a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség rehabilitálta.

Kovács Béla története a kommunizmus csaknem 50 éves uralmát jellemző időszaknak, a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált.

Gulag, a poklok pokla

A kommunizmus bűneivel szinonim fogalmak a szovjet kényszermunkatáborok, amelyekben máig nem tudni, hány millió ember veszett oda pokoli körülmények között. Egyes források szerint mintegy 50 millió ember járta meg a gulágot, közülük – csak a szovjet archívumok alapján végzett kutatás szerint – 1934 és 1953 között összesen egymillió 53 ezer 829 ember halt meg közvetlenül. Más becslések szerint ez a szám Sztálin rémuralma alatt elérte a 10-20 milliót.

A szovjet kényszermunkatáborokat mintegy 600 ezer magyar hadifogoly és civil járta meg, a legtöbben a Donyeck-medencében dolgoztak a kőszénbányákban. A legtöbb áldozatot a szibériai táborok szedték: a kolimai aranylelőhelyeken például a rabokat mínusz 50 Celsius fokig dolgoztatták, a halálozási ráta pedig évi 30 százalék volt a bányászok között.

A kommunizmus fekete könyve című kiadvány becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát világszerte.

Számba veszik az áldozatokat

Áder János magyar és Joachim Gauck német elnök 2014-es kezdeményezése és támogatása nyomán európai nyilvántartás készül az áldozatokról. A kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbankot létesít, melyben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják.

Megemlékezők mécsest helyeznek el a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások közelgő emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a Terror Háza Múzeumnál 2015. november 21-én.
(MTI-fotó: Illyés Tibor)

A magyar kormány 2014-ben azt is javasolta, hogy a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma, melynek megépítéséhez a kormány egymillió dollárt ajánlott fel.

Forrás: Hirado.hu

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A kommunizmus áldozataira emlékeztek Pócspetriben

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából február 23-án Pócspetriben tartott megemlékezésen szentmisét mutatott be Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. A liturgiát követően a közjogi és egyházi méltóságok tiszteletüket fejezték ki Asztalos János plébános emléktáblájánál.

Az áldozatokról nem szabad elfelejtkezni; az igazságról beszélni kell, amely legyőzi az igazságtalanságot – hangsúlyozta beszédében Palánki Ferenc püspök. – Ha emlékszünk, akkor van esély arra, hogy a történelem eme sötét korszaka nem ismétlődik meg. Emlékezéseinkben a múltat őrizzük, amely a jövőt is jelenti számunkra.

A főpásztor szerint Pócspetri lakosságának hűsége ma is példaértékű; ahogy elődeiké is, akik 1948-ban tiltakozásukat fejezték ki az egyházi iskola államosítása ellen.

A február 23-i megemlékezésen a szentmisét követően a közjogi és egyházi méltóságok tiszteletüket fejezték ki Asztalos János plébános emléktáblájánál. Az eseményen Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár is részt vett.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hozzászólások